A SZÓLÓ Fine Wine borászat jelenleg 7 hektáron gazdálkodik. A termékpaletta még nem végleges, de a központban egyértelműen a furmint áll. Emellett a hárslevelűre is komoly hangsúlyt fektetnek.
A bemutatón a következő SZÓLÓ tételeket kóstoltuk finom falatkákkal.
Mindegyik bor egyedi, nagyon kellemes ízvilágú, egyensúlyban lévő savakkal, de kettő számomra különösen kiemelkedett a mezőnyből. Az egyik a kitűnő, birsalma és méz illatú Tokaji Aszú, amelynél én még nem ittam jobbat (legalábbis, ami jobban ízlett).
A másik természetesen a tojásban erjesztett különlegesség volt a Puro. A borászat 2016-ban szüretelt először a tállyai Sípos dűlőből, ebből született a puro. A patyolattiszta alapanyagból kíméletes egész fürtös préselés után olyan tiszta színmustot kaptak, amit ülepíteni se kellett.
A borászok újdonságok után kutatva találtak rá egy ausztrál honlapon a puro egyik egyedi vonását is adó „tojásra". Ebben a speciális, 12 mm falvastagságú porcelánedényben egész másként fejlődik a bor, mivel a formájánál fogva folyamatosan áramlik benne a folyadék, ezzel alakítva annak textúráját is.
A tojás esetében is beszélhetünk mikrooxidációról, ám ennek mértéke kisebb, mint a hagyományos fahordóknál. A purónál fontos szempont volt a folyamatosan lebegő finomseprő, ami hozzájárul a hosszabb eltarthatósághoz.
A természetességre voksolva szűrés, derítés és kénezés nélkül töltötték le a bort. Az erjedésből visszamaradt szén-dioxid megőrzése érdekében nyomásálló zárást alkalmaztak, mert a bornak jól áll az extra frissesség. A borász, Éless Tímea célja az volt, hogy a bor mustszerű, ropogós gyümölcsösségét megőrizze. A borász vallja, hogy érdemes azzal kísérletezni, milyen az, amikor a bor a saját útját járja.
A végeredmény nem sok ismert borhoz hasonló. Első ránézésre furcsa a finomseprőtől zavaros bor. Sokan gyanakodva szemlélték a poharat és először azt hitték a páralecsapódás miatt nem hozza bor a megszokott átlátszóságot.
Az íze azonban még különösebb. Elhangzott, hogy ezt a típusú bort szokni kell. A bor csontszáraz (1 gramm maradékcukor van benne), friss, ropogós savak érezhetők benne és a szén-dioxid különleges bizsergést vált ki a nyelven. Nekem nagyon bejött, de az valószínű, hogy sokan idegenkednek tőle. Ha viszont alkalom nyílik rá (például a pincészetben), akkor viszont minden borbarátnak meg kell kóstolnia, és magának eldöntenie, mennyire válik kedvencévé.