Óriási halálspirálba kerülhetnek a széntüzelésű erőművek

széntüzelésű erőmű energia áram
The power plant "Weisweiler" run by brown coal from an open cast mine is pictured on October 2, 2015 in Weisweiler, western Germany. AFP PHOTO / PATRIK STOLLARZ
Vágólapra másolva!
A légszennyezés csökkentésének és a klíma óvásának fontos eszköze, hogy megszűnjenek vagy jelentősen csökkenjenek a földi emissziós források. A villamos energiát széntüzeléssel előállító, az Európai Unióban működő erőművek bezárásával azonban óriási költséget lehetne megtakarítani, állítja egy friss elemzés. A leállítások nélkül búcsút lehet inteni a klímacéloknak, ráadásul sokat is kellene költeni a működés támogatására.
Vágólapra másolva!

A világ energetikai fordulatának fontos állomása volt az idei év. Ezt nem csak a sokasodó nap-, szél- és vízerőművek száma, és az országok megújuló energiaforrások melletti elköteleződése mutatja. Ahogy az Origo is megírta, egyes elemzések szerint,

ez az év elhozta a fosszilis hordozók és megújuló energiaforrások vetélkedésében az inflexiós pontot.

Az inflexiós pont fordulópontot jelent, azaz olcsóbb és megtérülőbb beruházni a megújuló energiák kiaknázásába, mint a fosszilis energiatermelésbe. A klímacélok elérése pedig megkerülhetetlenné teszi a régi erőművek gyors bezárását.

Sokba kerülhet az, ami már most is veszteséges

Az Európai Unió területén 619 széntüzelésű erőmű működik. A klímaváltozással foglalkozó elemzőcsoport, a Carbon Tracker, friss jelentésében arra hívja fel a figyelmet, hogy ezeknek az erőműveknek a több mint fele már jelenleg is veszteséges. De ha ez nem lenne elég,

a klímacélok érdekében a bezárásokat viszonylag gyors ütemben kellene megvalósítani.

Sokba fog kerülni a mind veszteségesebb szénerőművek fenntartása Forrás: dpa Picture-Alliance/AFP/Horst Ossinger

Így sokat lehetne spórolni is. Arra, hogy 2030-ra az Unióban még szénerőművek működjenek, mintegy 22 milliárd eurónyi költséget kell bevállalni a hátralévő időre.

Ez forintban kifejezve mintegy 6800 milliárd forint. Ennyit emésztene fel a szektor támogatása.

Ám – ahogy a Financial Times a jelentés kapcsán írja – ez még csak a szénerőművek jelentette problémák egyik része. A számítások szerint 2030-ra a mostani 54 százalékról 97 százalékra nő a veszteséges erőművek száma. Ennek oka, hogy a klímacélok érdekében csökkenteni kell az azokban zajló energiatermelést, a kieső üzemi bevételt viszont kompenzálni kell.

A tanulmány készítői úgy találták, az akkor még üzemelő erőművek költségei helyett, 2024 és 2027 között olcsóbb lesz új szél- és napenergia termelő kapacitásokat létesíteni.

Ezzel szemben, az eddigi bejelentések szerint, a most működő szénerőműveknek csak 27 százalékát tervezik bezárni 2030-ra. A továbbra is üzemelők kompenzációja fogja kitenni a fenti, irdatlan összeg jelentős részét.

A veszteségek ellenére, sok erőművet üzemben akarnak tartani 2030-ig Forrás: AFP/Patrik Stollarz

Ez pedig egy „halálspirálba” sodorhatja az uniós, szénalapú energiatermelést az elemzőcsoport vezetője szerint. A jelentős munkaerő-felszívó képességgel rendelkező ágazat szereplőinek két lehetőség marad: vagy termelési módot váltanak, vagy kormányzati támogatásért lobbiznak.

Nem szenesnek áll a világ

A jelentés szerint, ahhoz, hogy teljesüljenek a párizsi klímaegyezmény céljai, arra lesz szükség, hogy a kontinensen megtörténjen a teljes dekarbonizáció. Európa több országa – elsősorban a nyugati államok – már elkötelezték magukat a szén kivezetése mellett. Az Egyesült Királyság ezt már 2025-re szeretné elérni, az elmúlt 6 évben látványosan csökkentette is a villamos energia termelésben a szénalapú arányt, 40 százalékról 2 százalékra.

A britek mellett a dánok és a hollandok 2030-ra szeretnének a széntől végképp megszabadulni.

Ugyanakkor több keleti ország, például Lengyelország, arról adott tájékoztatást, hogy energiaellátása még nagyban függ a fosszilis hordozóktól.

A fosszilis hordozók melletti egyik legfontosabb érv, hogy nagyobb ellátás-biztonságot nyújtanak, mint a megújuló energiaforrások Forrás: DPA/AFP/Gambarini Federico

A hagyományos termelésre építő energiaellátás melletti egyik legfontosabb érv általában az, hogy az

jóval kiszámíthatóbb és biztonságosabb, mint a szélre vagy a napsütésre bízni a háztartásokat és a gazdaságot.

Ezért több jele is van annak, hogy a fosszilis termelésben érdekeltek szeretnék kitolni az európai átállás idejét. Az egyik cseh, magánkézben lévő szolgáltató tulajdonosa azt mondta, Európának legalább tíz, de könnyen lehet, húsz évig is szüksége lesz még a fosszilis hordozókra. Spanyolország pedig az utolsó pillanatban meggondolta magát, és a kormány parkolópályára küldte az utolsó két, még működő szénerőművének leállítási folyamatát, ellátás-biztonsági okokra hivatkozva.

A Carbon Trucker-nél mindazonáltal úgy vélik,

azok a szolgáltatók és erőmű-üzemeltetők, melyek ragaszkodnak az erőművek 2030-ig való működtetéséhez, alapvető átalakulási trendekkel helyezkednek szembe.

A fosszilis energiatermelés mind több helyen csak jelentős politikai támogatással képes versenyben maradni a megújulókkal szemben, ahogy azt az Egyesült Államokban látni. Az így keletkező ágazati támogatás pedig sokba kerül az Államoknak.