|
Fórum - Legyen vízilabda topik is
"Persze azt se feledjük, hogy annak idején, a múlt század elején a magyar férfi válogatott is ugyanígy kezdte az olimpiai szereplést. Amellett biztos vagyok benne, hogy a mostani hatodik helyet még sok szép eredmény követi majd lányaink részéről is a következő ötkarikás játékokon" - tette hozzá a sportági vezető.
| Sportmúzeum |
|
Itt megtekintheti a Filmmúzeum interjúit a jelen és a múlt jeles magyar sportembereivel.
|
|
|
| Az összes interjú |
Ezzel együtt is érezhető, sőt nagyon is érzékelhető csalódás lett úrrá a lányokon, amikor az athéni torna ötödik helyéért vívott búcsúmeccsen, 7-4-es vezetésről is ki tudtak kapni az oroszoktól. A kérdésre azonban, hogy miért, csak annyit tudott mondani még az érthetően nekikeseredett csapatkapitány, korábban már világ- és Európa-bajnok Stieber Mercedes is: mert - és nemcsak az elődöntős részvételről határozó olaszok elleni fellépésen, hanem szinte valamennyi meccsükön - érthetetlenül sokat hibáztak a védekezésben. Tudniillik az igazi kérdés az, hogy miért is hibáztak sokat, továbbá, hogy miért nem volt igazán hatékony a támadójáték sem, miért fejeztek be nem egy akciót anélkül, hogy a kapura lövést, a gólszerzést megkísérelték volna, persze úgy, hogy közben az ellenfél megúszó játékosaira is odafigyelnek. Hogy miért maradt jócskán alatta saját maga elvárásainak a gárda, amely okkal indult úgy el Athénba, hogy akár ötkarikás aranyérmes is lehet? Mert bizony a benne rejlő, ám a görög fővárosban benne is szorult tudásnál fogva akár az is lehetett volna. Ehelyett csak a hatodik hely jutott a gárdának.
Éppen a figyelem, a kellő összpontosítás, továbbá a bátorság, az okos kontroll alatt tartott vállalkozó kedv hiányában lelhető meg java részben a válasz, a lényegi ok azonban felderítendő: miért volt baj a koncentrálással, miért nyomta össze ennyire lelkileg a csapatot az olimpiai szereplés, az ötkarikás debütálás ténye? Miért nem tudták elviselni a terhet, miért nem voltak teljes egészében mentálisan is - az egyetlen, kanadaiak ellen megnyert mérkőzés kivételével - igazán benn a medencében? Hiszen ugyanez a válogatott volt az, amely ugyanazzal a Faragó Tamással, az olimpiai bajnok kapitánnyal február végén Olaszországban, az akkor vendéglátó, itt Athénban az olimpiai döntőig menetelő itáliaiakat is legyőzve kvalifikálta magát az ötkarikás játékokra. S ugyanez a válogatott volt az, amely júniusban, a nők első alkalommal kiírt Világligájának döntőjében döntetlent követően csak büntetőkkel kapott ki Long Beachben a házigazda amerikaiaktól.
Athénban az Egyesült Államok kisdöntőbe jutott csapatától a csoportmeccsen egy góllal, a taljánoktól a négy közé jutásért három góllal, a legutóbbi vb-bronzérmes oroszoktól a csoportban, majd a már említett helyosztón is egy góllal kaptak ki Stieberék. Azoktól az oroszoktól, akik egyébként tavaly, a világbajnokságon is borsot törtek a Faragó-csapat orra alá, minekutána a tőlük elszenvedett vereség okozta a barcelonai kudarcot, a vb-ötödik helyezést. Ami után Faragó majdnem a távozás mellett döntött, de aztán maradt a szakvezetői poszton, s a két fél megújított együttműködéséből megszületett az olimpiai selejtezőn és a Világligában aratott siker. Amelyet viszont most az olimpiai kudarc követett.
A feleknek ezúttal is közös a feladatuk: együtt kell kimászniuk a "slamasztikából", megemésztve a történteket, túllépni azon, hogy az olimpia valamiféle kezelhetetlen sokként jelentkezett náluk, hogy olimpiai tapasztalatok nélkül nem tudtak megfelelni az olimpiai elvárásoknak. Lehet, sőt kell is javítani például már a jövő évi kanadai világbajnokságon. Hiszen volt már ez a társaság - akkor is Faragó irányításával - vb-ezüstérmes és Európa-bajnok is. Miért ne lehetne, kölcsönös önvizsgálat után, újrateremteni az eredményességet, megint a diadalok számát gyarapítani - még az újabb, pekingi olimpia előtt?
(MTI)
|
Hírek
