Korábban csupán a finnek zseniális futójának, a kilencszeres olimpiai bajnok Paavo Nurminak sikerült az 1500-as, 5000-es duplázás, mégpedig 1924-ben, Párizsban. Ráadásul neki ugyanazon a napon, alig egy óra leforgása alatt! Ami a közelmúltat illeti, el-Guerrouj 1500-on már az 1996-os atlantai olimpián nyerhetett volna, de akkor a döntőben elesett, így az előző korszak hasonlóképpen kiváló atlétája, az algériai Noureddine Morceli megőrizhette a koronáját. Négy éve Sydneyben már a marokkói volt az abszolút favorit, de rosszul taktikázott, s hatalmas meglepetésre a kenyai Noah Ngeny lehajrázta. (Aki Athénba ki sem jutott, elbukott hazája válogatóján.)
El-Guerrouj - a szám négyszeres világbajnoka és világcsúcstartója - a tavalyi újabb vb-címe ellenére Athénba nem úgy érkezett, mint aki biztos befutó. Idén ugyanis sokáig rejtélyes légzési panaszokkal küszködött, s július elején még meglehetősen gyenge formában volt. A július 2-i római Golden League-versenyen csak 8. lett. Július 31-én egy belgiumi viadalon 3:29,18 perccel akkor a világ idei legjobb eredményét érte el, de az olimpia előtt a zürichi Golden League-állomáson félelmetes ellenfél jelentkezett be az athéni aranyra. Zürichben el-Guerrouj hiába futott kiváló 3:27,64-et, ezzel csak második lett a 3:27,40-es időt elérő kenyai Bernard Lagat mögött. (El-Guerrouj világcsúcsa 3:26,00).
Az augusztus 24-i athéni döntőben nem az időeredmény számított, hanem az, hogy ki nyer. A célegyenesben Lagat ellépett az addig vezető marokkói mellett, de el-Guerrouj visszaelőzött és 3:34,18 perces idővel, tizenkét századdal legyőzve Lagatot végre olimpiai bajnok lett! Négy nap múlva pedig immár felszabadultan versenyezve, 5000-en is győzött (13:14,39), a 10 000 méter bajnokát, az etióp Kenenisa Bekelét (13:14,59) lehajrázva. S bár el-Guerrouj ezen a távon vb-ezüstérmesként állt rajthoz (tavaly Párizsban a kenyai Kipchoge mögött és Bekele előtt lett második), Athénban majdnem mindenki a szám világcsúcsát idén megkaparintó Bekelére fogadott!
Így például az etiópok legendája, Haile Gebrselassie, akinek Athénban nem sikerült a bravúr, hogy sorrendben harmadik olimpiáján is megnyerje a 10 000 métert: "Amikor el-Guerrouj győzött 1500-on, együtt örültem vele. Mindent megnyert már, amit lehetett, csak az olimpiai aranya hiányzott, ami nagyon kijárt neki. S azzal, hogy el-Guerrouj nyert, még inkább példakép lett, vagyis ebből az aranyból még a következő generáció is profitálhat. De 5000-en azért Kenenisa nyer majd" - jósolta Gebrselassie a döntő előtt. És tévedett!
De el-Guerrouj sem tagadja, hogy tartott Bekelétől: "Természetesen láttam a 10 000-es győzelmét, és bevallom, megijedtem. Bekele nagyon nagy tehetség. Az 5000 döntője előtti napon azonban úgy aludtam el, hogy eszembe jutott Nurmi duplázása és azt mondtam magamnak: Hicham ez neked is sikerülhet, meglehet a második arany, és részese lehetsz a történelemnek."
Így történt, minden baljós előjel ellenére. "Amikor Sydneyben vesztettem, nagyon nehéz volt rászánnom magam a folytatásra. De belevágtam és négy éven át keményen készültem. Ez az esztendő azonban rettenetesen indult számomra. Csak júliusban jutottam arra az elhatározásra, hogy van értelme rajthoz állnom Athénban. Hat hete még komoly légzési problémáim voltak, most pedig itt állok kétszeres olimpiai bajnokként, ez egyszerűen mesés! A sydneyi döntő után sírtam, mint egy csecsemő, most pedig olyan felszabadult vagyok, mint egy vidám kisgyerek" - lelkendezik a még mindig csak 29 éves Hicham el-Guerrouj.
Fábik Tibor
[origo]
|
Hírek
Olimpiai háttérké-pek az [o]-mobilon
