Valószínűleg hazatér és Magyarországon folytatja pályafutását Görgényi István, a Sydneyben olimpiai bajnok ausztrál nőivízilabda-válogatott szövetségi kapitánya, aki Athénban negyedik lett csapatával.

Az olimpia zárultával útra keltek, s a szélrózsa minden irányába távozva elhagyták a görög fővárost zömmel már a média emberei is. Aki kedden mondott búcsút Athénnak, a múlt századi reformer miniszterelnökről elnevezett Elefteriosz Venizelosz nemzetközi repülőtéren köszönhetett el megannyi kollégájától, de például az ausztrál olimpiai csapat derékhadával is összefuthatott a légi kikötőben, a Sydney felé tartó társaságban pedig felfedezhette Görgényi Istvánt, a kontinensnyi ország nőivízilabda-válogatottjának magyar szakvezetőjét is.

Az ezúttal egyáltalán nem a megszokás ösztökélte kérdésre, hogy mi van vele és hogy van, megnyugtató válasz érkezett az 58 éves szakembertől: "Tudom, hogy mint kórházi alannyal is foglalkoztak velem az olimpia alatt, de szerencsére nem történt semmi különös, a dolognak - hála az égnek - nagyobb volt a füstje, mint a lángja. Egyszerűen, nyilván foglalkozási ártalom gyanánt, felszökött a pulzusom, s a váratlanul magas érték miatt a biztonság kedvéért doktornőnk bevitt a kórházba, ám rövidesen  elengedtek, múló ijedségnek bizonyult az egész" - mesélte Görgényi mester, aki annak idején az Újpesttel, majd Franciaországban a Nice-szel ért el nagyon komoly szakmai sikereket hazai és nemzetközi férfi pólós vizeken egyaránt, mígnem Ausztráliában bukkant fel, ahol edzői pályafutásának eddigi csúcsaként 2000-ben, a sydneyi ötkarikás játékokon aranyéremig vezényelte az ausztrál női csapatot.

Most, Athénban a címvédés nem jött össze átalakult s alaposan megfiatalított együttesével, de a tavalyi világbajnoki hetedik helyhez képest előreléptek, hiszen a görög fővárosban a negyedik lett a válogatott.

"Így megint jóval előrébb végeztünk, mint az ausztrál férfivízilabda-válogatott, ami a pénzügyi támogatásunk szempontjából nagyon fontos. Ha nem jutunk az elődöntőbe, elveszítjük a központi támogatást. Azt a 2000-es olimpiai győzelmünk óta járó 1,4 millió ausztrál dollárt, amiből egy esztendőn át a két nemzeti válogatott él. Csak látszólag nagy összeg ez, hiszen - hogy a női csapatnál maradjak - egy-egy európai út 80-100 ezer dollárt emészt fel, továbbá még egy válogatott edzőtáborozás is vagy 30 ezerbe kerül, márpedig nincs mit tenni: ha a nemzetközi sportági vérkeringésben akarunk maradni, a lépéstartás érdekében is muszáj rendszeresen átrepülni a különböző tornákra, nagy versenyekre, még ha ez nagyon sokba kerül, akkor is" - nyilatkozott Görgényi István, akinek decemberben lejár a szerződése, már hosszabbítanának vele, de ő nem akar tovább maradni Ausztráliában.

"A lányom, a családja idehaza vannak Magyarországon, de a visszatérés, a hazaköltözés mellett szól az is, hogy rengeteg vitám van, régóta nem jó a kapcsolatom a helyi szövetségi vezetőkkel. Nemsokára hazaugrok Budapestre a jövőmről tárgyalni, s még nem tudom, mi lesz, de a magyar szövetség nyitottnak tűnik" - tette hozzá a magyar vízilabda külföldön ténykedő edzőinek jelenlegi legsikeresebbje.

(MTI)