Aerodinamikai mestermű az új A-osztály

Vágólapra másolva!
Mivel akár tíz százalékkal kevesebbet fogyaszt, mint elődje, gazdaságosság tekintetében is mércét állít kategóriájában az új Mercedes-Benz A-osztály. Az A 160 CDI mindössze 4,9 liter gázolajat igényel száz kilométerenként, ami a kompakt kategória egyik legtakarékosabb képviselőjévé teszi.
Vágólapra másolva!

E jelentős előrelépés az új motorok mellett döntően az új A-osztály kiváló aerodinamikai adottságainak köszönhető. A Mercedes mérnökei jelentős műszaki ráfordítás keretében számottevően csökkentették a karosszéria légellenállását, és most első ízben nagy teljesítményű számítógépet is használtak munkájukhoz. A legkorszerűbb szimulációs programok segítségével elvégzett áramlástani számítások hatásosan kiegészítették a szélcsatornában folytatott kísérleteket, és hozzájárultak, hogy 0,29-re csökkenjen a kompakt Mercedes légellenállási együtthatója (cw-érték).

Már jóval azelőtt kezdetét vette az aerodinamikai fejlesztőmunka, hogy elkészültek az első prototípusok: először 1:4 méretarányú modellek születtek az irányadó méretek és formai sajátosságok figyelembe vételével. Eleinte ezek vettek részt a szélcsatornás kísérletekben. A szakemberek áramlástani szimulációkkal egészítették ki a vizsgálatokat: Computational Fluid Dinamics - röviden CFD - a neve annak a bonyolult számítógépes eljárásnak, amely modellezés útján tárja fel az autó közvetlen környezetében jelentkező áramlástani folyamatokat. A korszerű CFD-programok segítségével külön számítások végezhetők a motorháztető és a kocsihas alatti részre, vagy akár az egyes karosszériaelemekre vonatkozóan. Az előzetes számítások alapján további változtatásokat tartottak szükségesnek a mérnökök.




A Mercedes mérnökei a későbbiekben is a legkorszerűbb méréstechnikai eljárásokat alkalmazták a prototípusokon. Ezekre azért volt szükség, hogy pontos képet kapjanak az útfelület, a gumiabroncsok és karosszéria között kialakuló kölcsönhatásról, amely különösen fontos az aerodinamika szempontjából. A Stuttgarti Műszaki Egyetem aeroakusztikus szélcsatornájában acél futószalagra állították az új A-osztályt, ahol is a futószalag hajtotta az autó kerekeit. Ez a kísérlet azt modellezte, amikor autóúton vagy autópályán nagy sebességgel halad a jármű.




Ugyancsak az aerodinamikai fejlesztésnek köszönhető, és cseppet sem elhanyagolható biztonsági szempont, hogy esőben tiszták maradnak az új A-osztály visszapillantó tükrei és oldalablakai, mivel még hatékonyabban terelik a levegőt az A-oszlopok díszítőszegélyei. Ezek a csatornák gyűjtik össze a szélvédőüvegnek csapódó vizet, amely a menetszél hatására, a tetőt felülről megkerülve hátrafelé távozik onnan. Hátul a tető hátsó pereme és a csomagtérajtó közötti vízelvezető résbe jut, és a megfelelő vízelvezetőkön keresztül alul lép ki a szabadba a karosszéria e célra szolgáló nyílásain. Ugyancsak az esővíz távol tartásában játszik szerepet a visszapillantó tükrök házán kialakított, alig észrevehető vájat és speciális légterelő szegély. Együttes hatásuknak köszönhetően a víz lapos szögben válik le a felületről, ahonnan magával ragadja a menetszél. E megoldásnak köszönhetően folyamatosan tiszták maradnak az oldalablakok.

A menetzaj csökkenésén is lemérhető az aerodinamikai fejlődés. Az új A-osztály belsejében tapasztalható meglepő csend annak is köszönhető, hogy a Mercedes mérnökei az aeroakusztikus szélcsatornában különleges mikrofonokkal szűrték ki a karosszéria szélzajt gerjesztő pontjait, és hathatós intézkedéscsomagot dolgoztak ki ezek felszámolására. E csomag részei egyebek között az akár három különböző szinten felfekvő, körkörös ajtótömítések, valamint a visszapillantó tükrök helyének megváltoztatása. Utóbbiak az eddigi gyakorlattól eltérően az első ajtók keretén találhatók, itt jóval kevésbé vannak kitéve a menetszél támadásának.