Emlékezés Bánhidi Antalra - Mátyásföldtől a svédországi Karlstadig

2004.11.08. 14:13
Bánhidi Antalnak, a magyar aviatika kiemelkedő alakjának észak-európai repülésére
Burányi Gyula emlékezik.
Ha időm engedi, be-betérek a városligeti Repülőmúzeumba, és kigyönyörködöm magam légiközlekedésünk gazdag múltjának szerény tárgyi emlékeiben. A látnivalók közül visszatérően Lampich Árpád L2-es Rómája ragad magával. E gép megépítése, teljesítményei, túraútjai, világcsúcsai, újjászületése, és nem utolsósorban híres pilótái, repüléstörténelmünk legszebb fejezetei. Csodálattal vegyes hitetlenkedéssel szoktam nézni a kis gép megbízható, Thorotzkai Péter gróf által konstruált motorját, s a Lampich Árpád tervezte kecses sárkányt. Két zártkörű és egy távolsági világcsúcs fűződik az L2-es Rómához, s utóbbi teljesítésekor vitéz Kaszala Károly, 1928-ban, az olasz főváros felé tartva, átrepülte az Adriát is. (Lásd VAM 2003/9.)

A műegyetemisták Sportrepülő Egyesületének (MSrE) pilótanövendéke volt a gépészmérnöknek készülő Bánhidi Antal. Kaszalától, és későbbi óceánrepülőnktől, Endresz Györgytől tanulta el az aviatika tudományát. Ő is a lelkes repülésbarátok között volt, akik 1928. június 14-én hajnalban, Mátyásföldön, az L2-es szárnyát fogták, vitéz Kaszala Rómába startolásakor. Itt és ekkor öntötte el, hogy túltesz oktatóján, vagyis Kaszalán. Képességeinél csak becsvágya volt nagyobb. Megfelelő alkalom 1929 nyarán kínálkozott. Azon év tavaszán az egyesület svédországi meghívást kapott, hogy mutassák be valamelyik gépüket a karlstadi (Värmland) nemzetközi kiállításon. A választás a híressé vált Rómára esett. Bánhidi Antal fiatalos hévvel keresztülvitte az egyesület vezetőségénél, hogy a gépet - pilótának őt jelölve - vasúti fuvarozás helyett légi úton küldjék ki! Célként vitéz Kaszala Károly előző évi teljesítményének túlszárnyalása lebegett előtte.

Kaszalával az élen a műegyetemisták egész évben repülték a Rómát. A gép télen sem pihent, ekkor sítalpakkal váltották ki a kerekeket, s az erős strapa miatt ilyen hosszú útra nem volt alkalmas állapotban. Bánhidi hajthatatlan volt. Az egyesületben, az indulás napjára, hetvenöt éve, 1929. június 13-ra, barátai segítségével elkészültek a részleges felújítással. A propellerrel kapcsolatos gondok miatt Bánhidi csak 14-én, egy pénteki napon tudott startolni Mátyásföldről, zsebében a csupán egyhónapos(!) "sportrepülő, utas nélkül" engedéllyel. A végcélként megjelölt karlstadi kiállítás június 22-én nyitott, és az útvonalat a Róma teljesítőképességéhez kellett megválasztania. A napi 300-400 km-es távot egy ilyen kis géppel megtenni, amelynek végsebessége csak 80 km/óra volt, Bánhidi-féle optimizmust követelt!

Budapest-Bécs-Prága-Drezda-Berlin-Travemünde-Koppenhága-Göteborg-Karlstad volt az útirány. Bécsbe négy óra alatt ért az ellenszél miatt, Prága párás égbolttal fogadta, s öröme végtelen volt, amikor a Cseh Érchegységet szerencsésen maga mögött tudhatta. Drezdából is táviraton értesítette a hazaiakat, hogy az első nagyobb nehézségeken túl van. Június 16-án a kedvező szélviszonyokat kihasználva repült át Berlin-Tempelhofra, Európa akkori legforgalmasabb repülőterére. Hitetlenkedve állta körül a Rómát a tempelhofi személyzet, de egy magyar műegyetemistának mindig bizonyítania kell, és ebben Bánhidi Antal jeleskedett, amikor rövid bemutatót tartott a kis géppel, és szárnybillegetéssel üdvözölte a légikikötő teraszán integető közönséget. Itt örökítette meg fényképen a Rómát, az osztrák légiforgalmi társaság akkor óriásgépnek számító Junkerse alatt.

A rövid berlini pihenő után légiútja északra, a Balti-tenger partjára vezetett, ahol a Német Repülőkísérleti Intézet vízirepülő-állomásán Dornier és Rorbach hidroplánokat nézhetett meg. Innen átrepülve a lübecki-öblöt, Koppenhága-Kastrup repterén landolt, s nekilátott a légcsavar kijavításának, amely a magas fűben megsérült. Június 20-án Helsingborg és az öresundi kis sziget, Ven érintésével a Halland-gyűrődésnek vette az irányt, amelyen átrepülve megnyílt előtte az út az alacsonydombos vidék fölött, egészen Göteborgig. Egy váratlan kényszerleszállással (Halmstad) érkezett meg "Kis Londonba", azaz Göteborgba. Itt fényképeztette magát a Rómával, a Kék hangár előtt, az egyesület kiküldöttjével együtt. Nagy izgalmak közepette és térkép nélkül(!) repült tovább a Vänern-tó északi partján lévő kisvárosnak, Karlstadnak, hosszú útja célpontjának. A helységnek még nem volt reptere... - és ezt Bánhidi Antal nem tudta! Körözött a város határán, míg végül a katonai gyakorlótéren tette le a Rómát.

Svédországban tízévenként rendeztek országos és nemzetközi kiállítást. A múlt század második évtizedében Karlstadra, erre az alig huszonegyezer lakosú városkára esett a választásuk, ahol az ország ipara, mezőgazdasága, halászata, erdőgazdasága, hivataljai(!) stb., továbbá sokféle külföldi kiállító képviseltették magukat. Lapozgatva a kiállítás gazdag programfüzetében, kiemelve szerepel a Műegyetem Sportrepülő Egyesület, mint "sportplan" kiállító, 100 lóerő alatti motorral.

A műegyetemisták Tónija a katonák segítségével szétszerelte a Rómát, majd a kiállítási pavilon egyik feltűnő helyére tolták. A másik közszemlére tett repülőgép Gösta André-é, a híres svéd pilótáé volt, amelyre gazdája büszkén kiírta, hogy gépét saját szárnyon hozta Stockholmból. Bánhidi Antal nagy táblát festett, és azt állította a Róma elé, térképen feltüntetve a megtett útvonalat is. Majd könyvében megjegyzi: "No, kis Róma, dicsekedhetsz - gondoltam, amikor én is odaírtam, hogy őt sem a gólya hozta idáig." Hősünk nem érezhette magát egyedül, magyar társaság nélkül, a távoli Svédországban. 1920 után a világban szétszéledő magyarságból itt is voltak már letelepült honfitársai. Így az egyesület kiküldöttjén, Csordás Lászlón, illetve dr. Leffler Béla attasén kívül a kiállítás szalonjában Kiss Béla magyar tánczenakara szórakoztatta a közönséget.

A kéthetes karlstadi tartózkodás alatt megérlelődött Bánhidiban, hogy ellátogat Oslóba is. Ezt a merész tervet a starthely hepehupás szántóföldje meghiúsította. Harmadik felszállási próbáját sem kísérte szerencse, a Róma is könnyebben megsérült. A gépet vasúton szállították át Malmslättre, a svéd repülés központjába, ahol kijavították. Nagy segítségére volt Bánhidinak a híres, osztrák származású mérnök-pilóta, Sparmann, a Monarchia emigrált repülője, aki új hazául közül Svédországot választotta. Bánhidi, az elhúzódott javítás és egy kiadós megfázás miatt, csak augusztus 9-én folytathatta útját Skillingaryd tüzérségi lőterének érintésével a dél-svédországi Ljugnbyhedre, az akkori pilótaképző központba. Itt sikerrel hárította el egy svéd repülő kérését, hogy kipróbálhassa a Rómát, amely aligha viselkedett volna nála kezes bárányként, miképp tette bármelyik műegyetemista-pilóta vezetése alatt.

Augusztus 11-én intett búcsút Bánhidi Antal Svédországnak, s repült Koppenhágán és Travemündén át Hamburgba. Itt találkozott össze az európai körrepülő-verseny résztvevőivel, és gépeik láttán fölismerte, a magyar aviatikát modernizálni kell, korszerűbb, nagyobb teljesítményű sportrepülőgépeket kell beszerezni. Útját Bréma, Rotterdam, Dortmund, Hannover érintésével folytatta, majd Dessauban, a híres Junkers repülőgépgyárban tett látogatást, szeptember 2-án. Lipcse, Cheb, Prága következtek, és egyre nagyobb izgalommal gondolt a sikeres út végére, a hazatérésre. Utolsó megpróbáltatásként még a csehországi Lestinában kényszerleszállást hajtott végre, mivel nem tudott a hegyek közül kirepülni! Bécs-Aspern repülőteréig a hazafelé vezető út egy részét a Róma újból vagonban tette meg. Szeptember 12-én, korán reggel vágott neki hosszú túrája befejező szakaszának, és a Fertő-tó érintésével, 400-500 méteren repülve Győr, Komárom, Tata-Tóváros következtek. Így ujjongott könyvében: ,"Ismerős hegyek. Alattam Bánhida. Mulatságos, hogy milyen öntelten ketyeg tovább a Róma. Bizonyára lenézi az öreg Turul bronzszobrát a hegyfokon. Hogyne, hiszen látta már magát nemcsak a kék Adria, de a fjordok tükrében is."

Bánhidi az érdi repülőtáborban szállt le először, s köszöntötte barátait. Innen Endresz György, volt oktatója kíséretében repült át Mátyásföldre, a nagy kaland kiinduló állomására, ahol a Műegyetem dékánja, a Magyar Aero Szövetség, Lampich Árpád, Thorotzkai Péter gróf, és számtalan repülőgép-rajongó, ünnepélyesen fogadták. A majdnem három hónapos távollét alatt Bánhidi Antal a Rómával 5130 km-t tett meg. Átlagsebessége 73,5 km/h volt. A Róma műszaki adatait lásd VAM 2003/9.

Előző
  • 1
  • 2
Következő