Áruszállítók 200 km/óra felett

2004.12.01. 12:48

Néhány elszánt angol mérnöknek és tuningműhelynek az a kósza gondolata támadt, hogy izgalmas sportautók helyett áruszállítókat vadítanak meg. Az évek alatt négy Ford Transitot készítettek, amely között a leglassabb is 210-et futott. A csigatempó oka, hogy nem volt benne 590 lóerős Formula 1-es erőmű, és ezért nem teljesítette a 280 km/órát...

Az "elmebeteg" ötlet első példánya 1971 nyarán, az angliai Thruxton versenypályán debütált. Az áldozat a legelső Transit volt, amely szigetelőszalaggal átragasztott lámpával és matricákkal az oldalán kelt útra. A rakterében kapott helyet a Le Mans-i 24 óráson győztes Ford GT40 Gurney-Westlake hengerfejes, ötliteres motorja, 425 lóerővel. A népszerűsítési céllal készült autóban egy ZF gyártmányú ötsebességes váltó dolgozott. A sima raktérpadlóból valamennyire kiemelkedő motor 21,6 másodperc alatt röpítette 160-ra a masinát. A végsebesség, a légellenállás ellenére, 240 km/óra volt.

A Supervan 2 tizenhárom év után követte az első kiadást. A F1-es csapatoknál is dolgozó Tony Southgate a Le mans-i 24 óráson szereplő Ford C100-es sportautó alapjaira építette az áruszállítót. A szilárd és könnyű egytörzsű vázba (monocoque) a 3,9 literes DFL Cosworth motor került. Az alumíniumkarosszériás Transit légterelőket is kapott. Az 590 lovas nyolchengeressel szerelt gépet Martin Brundle vezette, legnagyobb sebessége 283 km/óra volt.

A következő változatra tíz évet kellet várni. Elméletileg ez lett volna a legtutibb, mert 650 lóerős, 13 ezret forgó Formula 1-es erőmű üvöltött a raktérben. A Cosworth HB V10-zel akkoriban Senna és Schumacher nyertek futamokat. Hatsebességes váltó, duplatárcsás tengelykapcsoló, szénszálas féktárcsák, 13 colos Goodyear F1-es gumik jellemezték a Supervan 3-at. Az első komolyabb sebesség próbán a hollandiai Zandvortban (1998) motor hiba következtében megállt az autó, Michael Vergers Formula Ford pilóta alatt. Hogy működőképes legyen, egy Ford Cosworth Pro Sports 3000 típusú, 260 lóerős motort és Hewland váltót kapott. A mindössze 890 kilós autó valószínű simán ment volna 300 fölött az eredeti motorjával, mert a kicsivel 240 volt a vége. A kiállítási autó 2001-ben vonult vissza a közszerepléstől.

A legutolsó nagy Transit a kétezres Birminghami Auto Show-n mutatkozott be. A négy szuperautó közül ez állt legközelebb a szériához. 2,4 literes Duratorq dízelt a teljesítménykúra után 165 lóerős lett. 410 Nm nyomaték is hozzájárul a 210-es végsebességhez és a 8 másodperces százra gyorsuláshoz. A haszonjármű ugyanúgy járt, mint elődei, szép matricázást kapott, belül bukókeretet, versenyüléseket és tűzoltó készüléket.

A legutolsó felvonás idén tavasszal történt Genfben, ahol a Transit Connect X-Presst leplezték le. A Focusszal rokon áruszállítóba a Focus RS, 215 lóerős motorját és komplett hajtását tették. Hétcentis leültetés, 18 colos OZ verseny keréktárcsák kerültek még a gépre. A végsebessége a szögletes felépítés ellenére 210 km/óra, a gyorsulás pedig hét másodperc százra.

BA