Ezüst rakéta - '69 Chevrolet Camaro

1967 - a General Motors életének egyik legfontosabb dátuma, ebben az évben ugyanis a detroiti óriás új életteret adományozott a sportos beállítottságú autósoknak. A Ford Mustang üstökös szerű megjelenése és az ezt követő hihetetlen eladási számok 1964-ben felkészületlenül érték a GM központját.

Nem számoltak azzal, hogy a Mustang ilyen hatalmas tömegeket hódít meg pofon-egyszerű koncepciójával: egy relatíve kis méretű, kompakt jármű, sportos menettulajdonsággal és erős motorral - éppen ez hiányzott az amerikai piacról.

A Chevrolet csapata három évig dolgozott, hogy ezt a súlyos csapást viszonozni tudja. Bill Mitchell főtervező és csapata egyszerűen lekoppintotta a konkurencia ötletét, ezáltal két legyet ütve egy csapásra: egyrészt kihasználták a Mustang sikerét, másrészt ellensúlyozták a Corvair botladozó eladását. Az új modell - most már tudjuk - telitalálat lett!

A Camaro eladási adatai azonnal az égbe emelkedtek, s már az első évben túllépték a 200 000-es határt. Ezután senki sem szomorkodott a Corvair gyártásának leállítása miatt.

Az építőszekrény elv

A Camaro sikerének további oka az az építőszekrény-elv volt, amellyel a kocsit értékesítették. Az alapváltozat tulajdonképpen egy csupasz autó volt, amelyet a vásárló 80-féle opció és több mint 40 - a kereskedőknél beszerelt - kiegészítő tetszés szerinti felhasználásával, pénztárcájának és ízlésének megfelelően alakíthatott ki.

Kezdettől fogva slágernek számított az SS-verzió (Super Sport), amely a '67-ben bemutatott 350-es V8-assal és 295 lóerővel futott. Ez a small block később legendás karriert futott be, többek között ez lett a legkedveltebb Corvette motor is. Az SS-opció keményebb futóművet, széles Firestone gumikat és tekintélyes "harci" festést is tartalmazott.

Akinek ennyi nyers erő sem volt elég, az választhatta a 396-os L-35-ös blokkot is, 325 pacival. Különböző komfort kiegészítők mellett az opciók listája a sebesség szerelmesei számára is tartalmazott nyalánkságokat: belső hűtésű tárcsafékeket, rali sportcsomagot (amely a "harci" fényezésen kívül speciális hátsó lámpákat és gombnyomásra eltüntethető első fényszórókat jelentett), továbbá speer hidat választható végáttétellel.

Mérföldkő

Fontos állomás volt a Camaro fejlődésében a Z28-as. Vince Piggins, az öreg és tapasztalt versenymotor specialista, rábeszélte a Chevrolet vezetőségét, hogy rakjanak össze egy Camarót az S. C. C. A. Transamerican versenysorozat számára. Ehhez viszont kellett egy utcai modell is, így született meg a Z28-as.

A tervezők egy teljesen lecsupaszított, extrák nélküli Camarót vettek alapul, hogy a súly minél kisebb maradjon. Piggins az akkor igen kedvelt 327 ci blokkot részesítette kezelésben, és egy, a 283-as V8-asból származó főtengelyt szerelt be. Így kicsi és könnyű small blockot kapott, 302,4 köbinches lökettérrel és - állítólagos - 295 lóerős teljesítménnyel. Utóbbit a biztosítási díjak miatt kellett "lehazudni", ténylegesen 350 pacira volt képes a motor.

A Z28-as ezenkívül extra kemény gátlókat, tárcsafékeket, hátul speciális bevonatú fékdobokat, négysebességes váltót és széles Corvette-kerekeket kapott, a karbi jobb levegőellátása végett pedig megemelték a géptetőt. S a végeredmény maga volt a csoda: egy könnyű, kezes, hihetetlen teljesítményű sportkupé - valódi kincs minden önjelölt autóversenyző számára.

Csak a sebesség megszállottjainak!

A Z28-as még mindig elvarázsolja azokat, akik szeretik átnyomni a gázpedált a tűzfalon. Így nem is volt meglepő, hogy bűvköréből a közismerten teljesítményőrült Micha Vogt sem menekülhetett. Micha tulajdonképpen el akarta adni az összes autóját, hogy végre befejezze '40-es Willysét, amelyen már több mint négy éve dolgozott - korábbi számunkból ismert a sztori a Bel Air kapcsán. De mivel a sebesség kábulata nélkül nem képes élni, a drag-rod elkészültéig átmeneti megoldásként megszerezte ezt a Camaro Z28-ast.

Eredetileg Micha motor nélkül vette a gépet, egy 454-es monstrumot akart beszerelni. Elvileg már minden rendben volt, hiszen az összes fölösleges súlytól, a belső tér egyes elemeitől és az olyan fölösleges luxustól, mint a szervokormány vagy a fékszervó megszabadult. A műszerfalat a valódi versenyoptika kedvéért alu lemezekkel borították.

A big blockból végül nem lett semmi, maradt a jó öreg, gonosz 350-es. A motort, amely egy '78-as Chevyből származik, speciális verseny dugattyúk, H-beam hajtókarok, Edelbrock vezértengely, Edelbrock Performer szívósor és 600 cfm-es karbi egészítik ki. Mindehhez egy Hurst shifterrel szerelt, erősített 350-es váltó kapcsolódik. Ez a rendszer könnyedén elviseli a nitrót is, amivel a pehelysúlyú kupé úgy mozog, mint egy rakéta.

Indulhat a Race Antz

Mint korábban más autókkal, Micha a Camaróval is rendszeresen sikeresen vett részt negyedmérföldes gyorsulásokon, például az MZA Luckaun vagy a Hockenheimringen rendezett versenyen. Hockenheimben a csapatnak a verseny előtti éjszakán még szét kellett szednie a váltóművet, hogy a konvertert kicserélje. (Természetesen az autó alatt fekve!) A kis ezüst "lövedék" számára még a NOS-rendszer áldásai nélkül sem jelent problémát, hogy a pályán 13-as időket teljesítsen.

A szezon vége felé Micha próbaképpen meghirdette az "átmeneti megoldást" az interneten, amelynek eredményeként a kocsinak néhány órával később új gazdája akadt. Ő pedig visszatérhetett eredeti céljához, így ismét minden energiáját fergeteges Willysének szenteli. Kíváncsian várjuk a végeredményt, bár addig minden bizonnyal lesz még néhány "köztes megoldás".