Még erősebb Minit mutat be a BMW

2007.03.01. 11:45

A közel kétszáz lóerős John Cooper Works tuning-csomag a Cooper S csúcsmodellhez lesz megvásárolható.

Az előző generációs Minivel ellentétben az új, R56-os kódjelű nemzedékhez a gyártó BMW már maga készíti el a JCW teljesítménynövelő és optikai csomagot, miután megvásárolták a névhasználati jogokat John Cooper fiától. Újdonság az is, hogy nem egy, hanem kétféle teljesítménnyel kerülnek majd forgalomba a felpaprikázott retró kisautók. A gyengébb, Stage One Kit-nek nevezett változat már a Genfi Autószalonon debütál. Ennél csak kismértékben nyúltak bele a Cooper S mechanikájába, az eltérések kimerülnek az optimalizált szívórendszerben, a sportkipufogóban, és a módosított motorvezérlő elektronikában. Ez a három változtatás is elég volt azonban ahhoz, hogy az eredetileg 175 lóerős, 1,6 literes turbómotor teljesítménye 192 lóerőre nőjön, és hogy a nyomaték 240-ről 250 Nm-re emelkedjen. Rövid ideig tartó túltöltéssel az eredeti motor 260 Nm-re, a tuningolt pedig már 270 Nm-re képes, ami rizikós előzéseknél jó szolgálatot tehet. A John Cooper Works kit felára a hírek szerint 1700 euró (kb. 400 ezer forint) körül alakul majd.

Forrás: Carscoop Forrás: Carscoop

 

Ki is volt John Cooper?

John Cooper (1923-2000) apjával, Charles-szal közösen alapította a Cooper Car Company-t 1948-ban, az angliai Surbitonban. Eleinte a világháborúból megmaradt járműveket alakították át versenyautókká, többnyire egy-egy motorkerékpár erőforrást felhasználva. Legnagyobb újításuk az az volt, hogy a motort - a lánchajtás miatt - nem a kocsi orrába, hanem a hátuljába helyezték el. Nem is sejtették, hogy a jobb súlyelosztás miatt autójuk kivételesen stabil lesz a kanyarokban, és az erőt is jobban adja majd át az útra. Formula-1-es sikereik (Jack Brabham 1959-ben és 1960-ban is világbajnok lett Cooper autóval) után már mindenki az ő autóépítési filozófiájukat követte.

Később utcai autók, köztük a Morris Mini Minor tuningolásával is foglalkozott a cég. Az első Mini Cooperben 848-ról 997 cm3-re felfúrt motor dolgozott, amely az eredeti 34 helyett 55 lóerőt adott le. A pörgős, dupla karburátoros motor rövid áttételezésű váltón keresztül hajtotta az első kerekeket, a lassulásról dob helyett tárcsafékek gondoskodtak. Később számtalan változata jelent meg a Mini Coopereknek, melynek versenyváltozata a hatvanas években hivatalosan háromszor nyerte meg a Monte-Carlo ralit. Nem hivatalosan viszont négyszer diadalmaskodott, de 1966-ban, (amikor az első három helyen Mini végzett) a francia versenybírók törölték az eredményét a szabálytalan fényszórókra hivatkozva, hogy a Citroën DS arathassa le a babérokat.

KAPCSOLÓDÓ CIKKEK