Sétahajó - Chrysler Grand Voyager 2.8 CRD teszt

Mikor beleültem a szerkesztőség előtt, még viccelődtünk. Hatalmas bálnatest, kormányra szerelt váltó, hajókormány. A budai szűk utcákban aztán már csak gyűlölködtem. Elátkoztam mindent: metróépítkezést, szabálytalanul parkoló, az utcákba belógó autókat, magamat, hogy ilyen hülyeségre vetemedtem ezzel a döggel. Este - már megnyugodva - hirtelen ötlettől vezérelve felkaptam a cimborákat, és tízkor elmentünk Egerszalókra fürödni. Ekkor állt össze a kép.

Az egyterűség funkció, a forma pedig tesztautónk esetében tökéletesen követi a funkciót. Azaz a jó egyterű olyan, mint a lufi: nagy, felfújt pocakjában kényelmesen el kell férnie - jelen esetben - hét utasnak. A Grand Voyager formája szépen lerajzolja a funkció által szabott külsőt, de sok szabadságot nem adott a formatervezőknek. Karakteres hűtőrácsával, bumfordi orrával be is zárult a dizájnjátszadozás. A fémlemezeket szellős üvegbuborék köríti, mely tesztautónknál a B oszloptól hátrafelé lesötétített, így védve utasaink és nem utolsósorban az autóban hagyott értékeink biztonságát. A beszállást két tolóajtó segíti, amelyek szűk parkolókban nagyon jól jöhetnek a két méter széles karosszéria miatt. Igazi tengerentúli feelinget hoznak a krómozott könnyűfém keréktárcsák, igaz, ezért 120 ezer forintos felárat számolnak fel.