Meg nem értett zseni - Honda Legend-teszt

A Honda új Legendje tele van modern műszaki megoldásokkal, csak éppen semmi sem olyan jó, mint amennyire fényezik.

Egy autó, amely a katalógusok és az újságcikkek alapján maga a csoda. Egy limuzin, amely technikai paramétereit nézve rengeteg ötletes újdonságot hordoz. És van még egy márka, amely az utóbbi évek tapasztalatai alapján nem nagyon tud mellé lőni, sőt minden művűk népszerű a vásárlók köréban. Igen, ez mind a Honda Legendről szól, amelynek a tesztelését minden magára adó autós ember úgy várja, mint a messiást. Ehhez képest az összkép nem annyira ragyogó, mondhatnánk, hogy nem minden arany, ami fénylik. De ez azért túlzott kritika lenne, hiszen az új Legend kétségkívül egy tisztességesen megépített, megnyugtató limuzin, rengeteg jó vagy akár szép megoldással, csak éppen nem gerjeszt mindent elsöprő megszerzési vágyat.

Kezdjük ott, hogy az autó külseje unalmas. Egy sztereotípiákon felnőtt ember ilyenkor biztosan rávágja, hogy a japán autók mindig is jellegtelenek voltak, azonban ez az utóbbi évek termése alapján nem is olyan egyértelmű. Sőt, a Hondánál főleg nem az. Gondoljunk csak bele, hogy itt a forradalmi külsejű új Civic, amely annyira veszélyesen új irányt szab, hogy bizony megosztja a közvéleményt.

De akkor miért ilyen semmitmondó az új Legend? Erre két válasz is létezik. Az egyik szerint ez a kategória nem annyira modern, a vásárlóközönség sokkal konzervatívabb, mint egy alsó középkategóriás autónál. Ez azonban akár mellébeszélésnek is tekinthető, hiszen a BMW például 2001-ben a 7-essel ugrott egy akkorát, hogy sokan attól féltették, hogy ez egyből halálugrás lesz. Aztán láss csodát, a bálna 7-es sikeresebb, mint az elődje. A Legend unalmasságára a másik magyarázat sokkal logikusabb, ugyanis ez az autó nem új. Európában az, azonban Amerikában már 2004 óta fut Acura RL néven. Ott ugye az Acura a Honda prémium márkája, egy jól csengő név, mint a Toyotának a Lexus vagy a Nissannak az Infiniti. Ebből adódóan az autó formája nem ma született, hanem körülbelül 4-5 éve, és megalkotásánál a fő szempont az amerikai közízlésnek való megfelelés lehetett. Most, hogy ebben a megvilágításban nézzük, már ránézve rémlik valami az előző generációs Civicből. Szerencsére azért egy-két látványos dizájnelem van az autón, csak az a baj, hogy ezek összessége továbbra is egy tömegben eltűnő limuzinformát alkot. A motorháztető V alakú dudorja például azért érdekes, mert csak ez nyílik fel, így aztán igazán érdekes lehet egy izzócsere. A csomagtér fedélen van még egy intim kis spoiler, a lámpák meg ledesek, ezeken kívül találunk két méretes kipufogóvéget, és ennyi.