Már az autók is kommunikálnak

A világ autógyártói már évek óta foglalkoznak a járművek közti kommunikációs lehetőségekkel. A General Motors által kifejlesztett Vehicle-to-Vehicle rendszer fő célja, hogy az emberi figyelmetlenségekből adódó balesetek számát a minimálisra csökkentse, de olyan veszélyekre is felhívhatja a sofőr figyelmét, amikről a V2V nélkül nem is értesülhetne.

Szinte az összes autógyár egyetért abban, hogy a jövő közúti közlekedése elképzelhetetlen az egymással kommunikáló autók nélkül. Jelenleg hatféle, átfogó rendszer fejlesztése folyik, a világ vezető autógyártói és elektronikai cégei szinte mind részt vesznek legalább egyben. A különböző szisztémák megegyeznek abban, hogy a járművek közötti kommunikációt a vezető nélkül, teljesen automatikusan hajtják végre, állandóan változó összetételű, ún. ad hoc hálózatokat hozva létre a közutakon. Ezekben a hálózatokban az autók a számítástechnikából ismert WLAN-technológia segítségével cserélik ki az adataikat, létfontosságú információkat szolgáltatva ezzel a vezetőknek a rá váró forgalmi szituációkról, veszélyekről. Már csak a haladás irányából, a jármű típusából és sebességéből is olyan fontos információkat lehetne kiszűrni, mint hogy mekkora a forgalom az előttünk álló útszakaszon, vagy hogy van-e előttünk lerobbant autó, esetleg, hogy megkülönböztető jelzést használó jármű közelít-e felénk valahol.

De a modern autók számos elektronikus biztonsági rendszerrel is fel vannak szerelve, gondoljunk csak a blokkolásgátlóra, a menetstabilizálóra, vagy akár csak az esőérzékelő ablaktörlőkre, az ezekből nyert adatok szintén sokat elmondhatnak arról a szituációról, amibe egy adott jármű került. Gondoljunk csak bele, hogy ha egy szembe jövő autótól megtudhatjuk, hogy pár kilométerrel odébb a mi oldalunkon közlekedő autók blokkolásgátlói sorozatosan bekapcsolódnak, akkor már józan paraszti ésszel is kikövetkeztethetjük, hogy valamilyen váratlan forgalmi akadály, vagy esetleg lefagyott, csúszós úttest vár ránk nemsokára. Egy németországi felmérés szerint a balesetek hatvan százaléka a rosszul végrehajtott előzések, az elsőbbségadás elmulasztása, a relatív és abszolút gyorshajtás, illetve egyéb szabálysértések miatt következik be, ezek mindegyikében jelentős javulást hozhat a jövőben a járművek közötti kommunikáció elterjedése.

A rendszer nagyszerűsége abban rejlik, hogy az autók az összes, szenzoraik által érzékelhető autóval kapcsolatba lépnek, kiszűrik a maguk számára fontos adatokat, és vezetőiket grafikus vagy hangjelzésekkel, esetleg rezegtetett üléspárnával figyelmeztetik a közelgő veszélyre, de nem avatkoznak bele az autó irányításába. Nem csak a veszélyhelyzetek megelőzésére, hanem üzemanyag-spórolásra is jól használható az autók közötti kommunikáció, ehhez csak az kellene, hogy a járművezetők tudatosan olyan sebességet válasszanak, ami a lehető legfolyamatosabb mozgást garantálná, időkiesés nélkül. Mivel a sorozatos fékezések és elindulások növelik leginkább az autók fogyasztását, ezek kiküszöbölésével olyan mennyiségű üzemanyagot lehetne megspórolni, amit ma még csak a hibridek tudnak.

A melbourne-i egyetem kutatói ezt a gondolatmenetet alapul véve nemrég leteszteltek egy hibrid, és egy hagyományos benzines, de a szenzorokkal felszerelt járművet valós körülmények közt. Ahogy várták, mindkét modell 15-25 százalék körüli fogyasztáscsökkenést produkált a normál autókhoz képest, de a szenzoros variánsok a jövőben még jobban teljesíthetnek, ha radarjaik hatótávolságát tovább növelik. Az Egyesült Államokban, Minnesota államban már működik egy hasonló, CARS elnevezésű rendszer, de ezt jelenleg még csak a rendőrség autói és a mentők alkalmazzák.

A General Motors által kifejlesztett, Vehicle-to-Vehicle nevű rendszernek (V2V) autónként egy vezérlő processzorra, egy GPS helymeghatározóra, és egy WLAN-modulra van szüksége, ezek manapság már eléggé elterjedt eszközök, tehát olcsók is, így elvileg a kiskategóriás autósok számára is elérhetőek lennének. Így az autók a földrajzi viszonyoknak megfelelően, pár száz méteres körön belül képesek az egymás közti kommunikációra, a különböző hálózatokba helyzetük, és WLAN-hatósugaruk függvényében folyamatosan lépnek be, illetve ki. Nagy előny, hogy az adatcsere pár ezredmásodperc alatt megy végbe, ami jóval gyorsabb a GSM-alapú hálózati kommunikációnál, ráadásul azzal ellentétben működési költségekkel sem kell számolni.