Mindentudó igavonó - Mazda BT-50 teszt

Egykor Magyarország kedvenc pickupja volt a Mazda B2500, elsősorban kedvező ára, elnyűhetetlensége és megbízhatósága miatt. Utóda, a BT-50 megtartotta az előd értékeit, de kényelemben, minőségben és motorerőben rengeteget fejlődött.

További képek a galériában

Magyarországon kétféle ember vesz pickupot. Az, akinek tényleg szüksége van a minden kibíró, sokszorosan túlméretezett szerkezetekre, és az, aki az áfa-visszaigénylés lehetősége miatt fél-kétharmad áron szeretne divatos terepjáróhoz jutni. Ez előbbi csoport gyakran jár földutakon, szereti rogyásig pakolni a platót, az utóbbi azonban főleg a városi diszkók környékén, aszfalton használja felcicomázott, gallytörővel és krómozott bukókerettel ellátott áruszállítóját. Ebből is látszik, hogy nem lehetett könnyű dolga a Mazda mérnökeinek, amikor mindkét csoport elvárásainak meg akartak felelni, de jelentjük, hogy többé-kevésbé sikeresen látták el a feladatukat.

Azonnal szembetűnő, hogy a BT-50 mennyire gömbölyű lett a modellváltás során. Ezzel is a mai divatot követi a Mazda, de annyira azért nem csiszolták kerekdedre, mint például a Mitsubishi az új L200-ast. Szinte teljesen eltűntek az élek és a sarkok, a japán formatervezők leleményét dicséri, hogy még a szögletes plató környéke is ívekkel és lágy vonalakkal határolt. Szerencsére a tesztautóról hiányzott a terepjáró képességet nagyban korlátozó csicsás fellépőküszöb, helyette krómozott bukócsövet adnak, ami amellett, hogy jól néz ki, egy esetleges boruláskor a fülke épségét is szavatolja. Az új lámpák és az óriásira duzzasztott hűtőrács barátságos mackóarcot formáznak, méghozzá olyat, amiből hiányzik az agresszió legkisebb szikrája is.

Csak a jet ski-s utánfutó hiányzik a hamisítatlan bányató-feelinghez

Ez azonban csak ügyes álcázás, mert új fejlesztésű, 2,5 literes dízelmotorjával még a száz lóerő feletti személyautóknak is komoly meglepetést okozhat az üresen is 1,8 tonnás monstrum. Persze valójában csak okozhatna, ha nem vonatkoznának rá a szigorú sebességhatárok, amelyek országúton legfeljebb 70, autópályán pedig 80 km/órát engedélyeznek neki. Pedig a modern technika minden vívmányával, közös nyomócsöves befecskendezéssel, változó geometriájú turbóval és hengerenként négy szeleppel felvértezett, 143 lóerős motor érzésre akár kétszer annyival is szívesen mozgatná a Mazdát. Erejéhez és a karosszéria tömegéhez mérten igen kevés gázolajjal is beéri a BT-50, mi vegyes használatban 9,1 literes átlagfogyasztást mértünk, ami nagyon hasonló az ugyanilyen erős, alsó-középkategóriás dízelautók fogyasztásához, pedig azok fél tonnával könnyebbek, és a hengerűrtartalmuk is kisebb.

Az erős dízelekre jellemző turbólyuk a Mazdánál is tapasztalható, 1500-as fordulatszám alatt senki se számítson semmi jóra, sőt, inkább csak 2000-től indul a tűzijáték. Akkor viszont bármelyik fokozatban tisztességesen elindul az ötméteres teherautó, ráadásul még halkan morgó hangját sem emeli meg túlságosan, ami valószínűleg a javított hangszigetelés érdeme.

Viszonylag halk és takarékos, és nagyot is tol a 2,5 literes turbódízel

De más dolgok is jelzik, hogy a BT-50 közelebb jár a személyautókhoz, mint a haszonjárművekhez. A karosszéria illesztési hézagai a legjobb japán iskolát követik, vagyis igen szűkek, az ajtók tompa puffanással csukódnak, menet közben pedig az égvilágon semmiféle nyiszorgást és zörgést sem tapasztalni. A műszerfal az 5-10 évvel ezelőtti japán tömegautókat idézi, de anyag- és összeszerelési minősége nem hagy kívánnivalót maga után. Jól tartja a testet a korábbinál kellemesebb párnázású ülés, de anyaga sajnos már közepes távon is megizzasztja az ember hátát, a bajt csak tetézi a dupla kabin térfogatával nehezen megbirkózó légkondicionáló rendszer. Viszont ahová csak nyúlunk, mindenhol finom műanyagokat találunk, még a műanyag kormány tapintása is kellemesebb, mint sok olcsó autó bőrborítású kormányáé. Rengeteg pohártartó és rekesz áll az utasok rendelkezésére, a legjobb talán az anyósülés előtt, a műszerfalból kihúzható tálca, ami tíz kilót is könnyedén elbír.

Időutazás: mintha egy 5-10 évvel ezelőtti Mazda 323-as műszerfalát látnánk 

A dupla kabinban hátul sem kell szorongani, ráadásul az üléstámla jobban hátradől, mint korábban, így végre már nem kell derékszögű vonalzó módjára utazni. A be- és kiszállás a kis ajtó és a 20 centis szabad magasság miatt persze nehezebb, mint egy személyautóban, ha viszont már bejutottunk, örülhetünk a hátsó pohártartóknak és a puha könyöktámasznak. A nagy kabin a plató hosszát 2,28 méterről 1,5 méterre csökkenti, így mindenképpen érdemes jól meggondolni, hogy a személy- vagy a teherszállítás a fontosabb számunkra. A műanyaggal borított raktér könnyen mosható, és még elhúzható fedél is kapható hozzá, de ez csak a csapadéktól véd, a tolvajoktól nem, ugyanis a lebillenthető hátsó ajtót nem lehet bezárni.