Túlsúlyos szupermodell - Alfa Brera 2.4 JTD teszt

Ennél lélegzetelállítóbb forma már oxigénhiány miatti maradandó agykárosodást okozhatna. Sportkocsinak súlyos, granturismónak már sokkal jobb, statikus műalkotásnak tökéletes.

Még több kép a galériában

 

Lehet ennél szebb új Alfát tervezni? Lehet, azt úgy hívják, 8C Competizione. Akkor finomítsunk a kérdésen: lehet nagyszériás alapokra ennél szebb Alfát tervezni? Nehezen hihető, bár a 156-os után is úgy tűnt, onnan már csak lefelé, erre itt a 159-es - modern, harmonikus, gyönyörű. Kitűnő kiindulás egy kupéhoz.

A Brera annyira gyönyörű, hogy még Boratnak sem jutna eszébe megkérdezni, benne van-e az a bizonyos mágnes. Persze, hogy igen, de ez nem csak a női nem figyelmét vonja magára, hanem mindenkiét.

Aki megpillantja, addig követi a szemével, amíg el nem tűnik előle. Az összesen nyolclámpás, ék alakú orr, legfőképp pedig az íves far látványa miatti örömünkben hajlamosak vagyunk elsiklani olyan finom részletek mellett, mint az alfásan ötszögletű hátsó szélvédő, az oldalindexre rímelő fémkilincs vagy a tetővonalat alig megtörő hátsó légterelő - és ekkor még be sem ültünk.

Az orr egy az egyben a 159-é, de ezt senki sem bánja

Olyan jól sikerült a Brera bázisául szolgáló 159-es belseje, hogy változtatni sem kellett rajta. Az első lámpatestek három-három kör alakja köszön vissza a középkonzol három középső szellőzőjén, alatta a benzinszint, a hűtővízfok és az olajnyomás (dízelnél: turbónyomás) mérőórájával, egyedül talán a hifi és a klímaberendezés tervezésénél vonult ki Giugiaro mester egy kávéra, kissé fantáziátlanabb segédjére hagyva a feladatot. Elemezhetnénk hosszasan a formákat, ehelyett inkább a sajtófotókat is feltöltöttük a galériába, hogy még több lehetőséget adjunk a műélvezetre. Nekünk meg marad, amihez egy fokkal jobban értünk: a Brera, mint autó tesztelése.

Semmihez sem hasonlítható a nőiesen telt Brera-hátsó

Nézzük, milyen sportkocsi a Brera. Semmilyen. Iszonyatosan súlyos, a legkisebb, 2,2 literes benzinessel is közelíti a másfél tonnát, számoljunk hozzá még két embert (négyet felesleges, tíz perc múlva úgyis szabadulni akarnak a hátsó +2 ülésről), és máris 1600 kiló felett járunk. 260 lóerő nagyon komoly autót csinál mondjuk a Mazda3 MPS-ből, a túlhizlalt, 3,2 literes csúcs-Alfában viszont a négykerék-hajtás annyit elemészt belőle, hogy a Brerát nem is sportkocsiként, hanem granturismóként érdemes megvizsgálni.

A Brera igazi élettere az országút, ahol halkan, gyorsan és takarékosan utazhatunk

Ekkor jöhet szóba a 2,4 literes JTD dízelmotor, amely tesztautónkat is hajtotta. Bár kívülről meghökkenést kelthet a kerregés, belülről a rövid bemelegedést követően egyáltalán nem zavaró. Kétszáz lóereje a vártnál kisebb lendülettel, de szenvedés nélkül mozgatja a csodás testet, a kormányzás nem szuperközvetlen, mégis kellően érezhető, akárcsak időnként az első kerekekre küldött nyomaték a volánon. A dízelváltozatnál - akárcsak a nagy benzinesnél - Brembo első féknyergek felelnek a lassulásért, hozzák is az elvárt szintet.