Amerikából jöttem - Jeep Compass 2.0 CRD teszt

A Jeep új terepre merészkedett a Compass-al, hiszen a kőkemény terepjáróiról elhíresült cég még sohasem készített aszfaltra való szabadidő-autót. Az új jövevény nem önálló fejlesztés, hanem a Dodge Caliber átrajzolt változata, annak minden hátrányával és előnyével.

 

Európai szemnek fura a Compass formája, viszont legalább egyedi

A Land Rover már korábban kapcsolt, hogy a hihetetlen népszerűségnek örvendő szabadidő-autók piacából pont nekik, a terepjáró specialistának lenne kár kimaradni, ezért elkészítették 1996-ban a Freelandert, amit tavaly váltott le a második generáció. A másik terepjárós cég, az amerikai Jeep viszont csak tavaly hozta ki az első, ilyen kategóriába tartozó autóját, a Compasst, ami a Dodge Caliber egypetéjű ikertestvérének tekinthető. Biztos elhúzzák a szájukat a kőkemény off-roaderek kedvelői, ha megtudják, hogy egyes piacokon elsőkerékhajtással is árulják az újdonságot, de még az összkerekesekben sincs egy rendes, zárható differenciálmű sem, sőt még a strapabíró merev tengelyt is száműzték, helyette épített utakra való, többlengőkaros rendszer jutott hátra.

Talán innen néz ki legjobban az autó, de a hátsó lámpákat mintha már láttuk volna a Skoda Octavia kombin

Műszakilag tehát nincs sok köze a valódi Jeep-ekhez, de a Caliber külsejét mégis megpróbálták úgy átszabni a tervezők, hogy azonnal felismerhető legyen a hírnevét a második világháborúban szerző kultikus márka. Ennek érdekében a jellegzetes, hét bordából álló hűtőrácsot és a márkavédjegynek számító kerek fényszórókat ráapplikálták az orr-részre, ami a fanyalgó járókelőket nézve nem sikerült túl jól az amerikai mérnököknek. További munkát adna az ízlésrendőrségnek, a korábban a Ladákon előszeretettel használt, pótlólagos fényszórók, és a kínai játékautók kerekeit idéző krómozott felnik leszerelése. Érthetetlen, hogy egy magas és robusztus szabadidő-autón miért kell a hátsó kilincseket elrejteni az üveg mellett, ezt a megoldást még az Alfa 156-os honosította meg az autóiparban, és az volt a célja, hogy a dilettáns csodálók kupénak nézzék az egyébként négyajtós karosszériát. Nos, a 4,4 méter hosszú, és 1,63 méter magas Compasst biztosan nem fogja senki sportkocsinak nézni, de terepjárónak sem, mert a hasmagassága hiányzik hozzá.

Többször hittem, hogy behorpadt a hátsó ajtó, pedig a domborítás szándékos

Az olcsó műanyagokból, kissé hanyagul összeszerelt belső tér egy az egyben a Caliberből származik, csak a Dodge feliratot cserélték le Jeep-re az egyébként jó fogású kormánykeréken. Mindent hatalmas és szögletes, világosbarna műanyag felületek borítnak, ami a tisztíthatóság szempontjából jó hír, de rossz úton együtt kell élni a burkolatok állandó zörgésével, nyiszorgásával. A műszerfal színvilága és szögletes formái szinte mindenkinek a Lada Samarát juttatták eszébe, csak annyi a különbség, hogy itt jóval magasabban ülünk. Helyből nincs hiány, különösen a hátsó lábtér lenyűgöző, csak az ülőlap rövid egy kissé. Itt akár három felnőtt is kényelmesen elférne a formázatlan padokon, ha a széleken utazók hátát nem nyomná a közeli kerékdob miatt elkeskenyedő üléstámla.

Mert ez műanyag! A kormány sajnos csak fel-le állítható.

Papíron nem tűnik óriásinak a 334 literes csomagtér, de legalább jól pakolható, ha pedig tényleg szállítni kell, akkor még mindig ott van a bővítés lehetősége, ekkor 1,2 köbméteresre tágul a tér. Vadászok és horgászok minden bizonnyal nagyra értékelnék a kemény műanyaggal burkolt csomagtartót, amit akár slaggal is tisztíthatnánk, ha nem lennének benne az audiorendszer hatalmas hangszórói. Ezekből kettő a csomagtérajtóra is jutott, melyek ki is hajthatóak, így bármelyik kerti grillparti szabadtéri diszkóvá változtatható, mert a kivételesen szépen szóló, nyolc hangszórós, mélynyomós hifi teljesítménye bőven elég hozzá.

   A csomagtartó és az audiorendszer a Compass legnagyobb erősségei közé tartoznak