Amerikai Ozzy Osbourne

Az arca olyan, mint Ozzyé. Lehúzódnak előle az útról, annyira ijesztő, amikor feltűnik a tükörben. A (néhai) DaimlerChryslernél így képzelték az európai igényű nagyautót.

Nem a harmónia az első kifejezés, ami eszünkbe jut róla

Amerikai, majdnem ötméteres limuzin: hazai viszonyaink között ez már nagynak számít. Méretei alapján a Sebring az 5-ös BMW-vel, a Lexus GS-sel konkurál, ár és részletek tekintetében viszont Chevrolet Epicás, Hyundai Sonatás érzést kelt. Nehezen tudnám meghatározni, kikkel, mikkel versenyez a Sebring, nekem úgy tűnik, leginkább önmagával. Nem látom be ugyanis, miért venne valaki majdnem 7,5 millió forintért egy alulmotorizált, megjelenésében harmóniátlan böhömöt, csak azért, hogy elmondhassa: amerikai autóm van.

Sebring és Ozzy. Nem kell hosszasan keresni a hasonló vonásokat

Iacocca: Egy menedzser élete Iacocca könyvét mindazoknak ajánlani tudom, akiket érdekel az autóipar üzleti háttere, egy vállalat (válság)menedzselése, tehát nemcsak közgazdaságtan-hallgatók kötelező olvasmánya lehet. Iacocca elmeséli, hogyan dolgozott több mint három évtizedig az alapító unokája, Henry Ford II mellett, hogy aztán a Ford zsarnok ura - aki többek között a Mustang létét is Iacoccának köszönhette - a vezérigazgatói székből tegye őt lapátra. Iacocca a Chryslerhez igazolt főnöknek, megmentette a vállalatot, manapság pedig nyugdíjasként olvas be a németeknek. A Cerberus-ügylet kapcsán a BusinessWeekben közölt cikkében ostorozza a Daimler-Benzet, mint a sikeres Chrysler tönkretevőjét. "Az egyesülés a kezdetektől csapást jelentett" - írja Iacocca, majd további kérdésként a Cerberus szerepvállalásával kapcsolatos félelmeit és reményeit taglalja.

Minden évtizedre jut tehát valamilyen drasztikus lépés a Chryser életében. Autóik nem a leggyakoribbak nálunk, bár az utóbbi évek két modellje határozott felüdülést jelentett: a PT Cruiser és a 300C retrós kinézete és utóbbi Hemi V8-asa karaktert adott a márkának. Erre most itt van az új Sebring, amelyben keresni kell a szeretnivaló jegyeket. Az autók az első benyomást általában a külsejükkel teszik ránk (ritka, hogy valaki autóban szülessen meg). A Sebring esetében majdnem mindegy, hol kezdjük, sok olyan részletet találni rajta, amely nélkülöz minden harmóniát. Az elején a hatalmas lökhárító előrenyújtott állkapocsként meredezik, az egész orr agresszív, "tűnj előlem!" kinézetű. Profilból gond van az egész test arányaival.

Már nem hosszú a far, a csomagtartó mérete átlag alatti. Ötajtósnak tűnik

A cab-forward (kb. "előrehozott utastér") építésmód - amikor a kerekeknek a kocsi elejébe való kitolásával növelték a belteret, és laposabbá tették a szélvédőt - már a múlté. Helyette van hosszú motorháztető, meredeken emelkedő szélvédő magas tetővel, ami szép ívben ér véget, és egy túl rövid far. Ilyen arányokkal a kocsi szinte ötajtós benyomást kelt, pedig ezt biztosan el akarták kerülni. Hátulról is ez az összenyomott fenék veszi el a nagyvonalú, elegáns látvány lehetőségét, ráadásul a 441 literes csomagtér itt már kicsi (de legalább bővíthető). Elfogadható nézetet átlósan az orra felől nyújt a Sebring, amennyiben megbocsátjuk neki a sziláscet-állát. A részletek felemásak. A króm elég lett volna a kilincseken és a díszléceken, de az egész felnin már csiricsári hatást kelt, mi nem vagyunk Amerika. A mostani tulajdonosváltással eltűnik majd a semmitmondó pecsét az emblémából, és visszatér a jól bevált és sokkal mutatósabb ötágú csillag, amit fordos korában Iacocca is irigyelt. A dinamikus hatást erősítik az autó oldalán végigfutó élek, a motorháztető a vájataival kifejezetten egyedi.