Sirályi felség - GAZ-14 Csajka

Tízből legalább kilenc autóértő látja maga előtt a nagy, fekete autót a Csajka szó hallatán. A GAZ-14-es említésénél jóval rosszabb az arány, pedig az is Sirály, csak modernebb, szögletesebb és ritkább. Immár Magyarország útjain is megpillantható néha a több mint két és fél tonnás szovjet limuzin.

6,115 méter, 2,6 tonna. Így is félelmetes, hát még egy nagy hatalmú pártvezetővel

Kezdem átérezni az egykori sofőrök helyzetét. Tatabánya belvárosában próbálom a sávfelfestések között tartani a két méternél szélesebb nagy, fekete autót. Sejthető, hogy nem a párt egyik prominense vagy valamelyik állami cég vezetője süpped a jobb hátsó gyapjúborítású fotelben, aligha félnek attól tömegek, hogy egy P-s rendszámú autóba tuszkolják őket az államhatalom elleni vétségeikért, de azért tisztelet övezi haladásunkat - nagy szerencse egy olyan járműnél, amelynek tervezésénél a fék teljesítménye jóval lényegtelenebb szempont volt a motorénál.

Tagadhatatlanul oroszos a belső. Hiába a gyári perzsaszőnyeg, a vezetési pozíció kényelmetlen

Ha kell, a gázra lépve hördül a V8-as, lódul a hat méternél hosszabb karosszéria, vált a háromfokozatú automata, de az üresen is 2,6 tonnás limuzin megállításához idejében fel kell készülni, nehogy a pingpongasztalnyi motorháztető előtt valószerűtlenül messze zajló forgalom egyik résztvevőjén emésszük fel mozgási energiánkat. A kormány éppúgy az ölemben van, mint a kisautókban szokott, amikor feláldozom magamat a mögöttem ülők kényelméért, de ez a volán vagy másfélszer nagyobb az átlagosnál, és a szervóra karizommal is rá kell segíteni. Bár a hátsó lábtérnek nevezett néhány köbméteres űrben egy többvágányos kisvasút-terepasztalt is gond nélkül fel lehetne állítani, mégsem tudom hátrébb tolni az ülésemet. A háttámlája már a válaszfalnak feszül, alsó csigolyáimnál kezdem érezni, hogy vagy tíz perce autózunk így. És én legalább szóvá tehetem a kocsi tulajdonosának - az egykori sofőr aligha panaszkodhatott.

Széles, bordázott hátsó lámpatestek, mint a W123-as Mercedesen. A fecskefarok még jelzésértékűnek sem mondható

Egy GAZ-14-essel, vagyis Csajkával autózunk, míg azonban az előd, a GAZ-13-as láttán többnyire sikerül a kocsi azonosítása, a szögletes változatnál a járókelők legfeljebb a Volgáig tudják levezetni a családfát. Hátulról olyan, mint egy Merci a tréleren - summázza a szovjet limuzin külső jegyeit egyik barátom. A nagy hasmagasságot, a bordázott burájú, széles hátsó lámpatesteivel egy kicsit a W123-as Benzre hasonlító GAZ-t nézve elismerem, végül is igaza van. Szemből és oldalról kicsit nehezebb dizájndonort találni, de hogy szovjet gyártmány a vas, az egyértelmű. Nem nagyon volt lehetőségük a magyaroknak megismerni a kocka-Csajkát: míg a Packard-külsejű GAZ-13-asból bőven volt itthon, GAZ-14-esből ez az első példány, ez is csak idén tavasz óta, és csak ritkán rója a Tatabánya környéki utakat.