Bravó, Fiat!

Az olaszok mindig meglepnek minket valamivel. A Fiatról évekkel ezelőtt azt hihettük, hogy tönkremegy, most meg itt az új Bravo, egy kívül-belül kifinomult autó.

A németes Stilo után a Bravo végre annak néz ki, ami: olasz autónak

Sok mindent lehet vitatni egy olasz autón, de egy valamibe még az autós újságírók is elég ritkán kötnek bele: a formájába. Ha olasz autó, akkor szép, de belül egyszerű, hamarosan széthullik, jól megy, de sokat eszik. Azt hiszem, gyorsan össze is foglaltam az olasz autókkal kapcsolatos sztereotípiákat.

Az olaszok között is gyengébbnek számított a Fiat, amelynek az utóbbi években tapasztalt vergődéséből sokan azt hitték, hogy tönkremegy, vagy legalábbis eladják. Ehhez képest valami félelmetes feltámadásnak lehetünk tanúi. A Grande Punto még inkább csak a szép, ám belül vitathatóan jó kocsi kategóriájában tartozott, de külseje miatt azt is veszik. Aztán jött a Linea Grande Punto-orral, valamint az eggyel nagyobb Bravo.

Alufelnikkel garantált a feltűnés. 18-as kerekekkel megrázó élmény a magyar aszfalt

Sokat vártam, vártunk ettől a modelltől. Nehéz ilyen szavakat mondani egy olasz tesztautóról, de a majdnem két hét és közel 3000 kilométer meggyőzött arról, hogy a Bravóval valami új irányba indult el a Fiat. Az olaszok szépségdíjas modellpalettája azóta még egy taggal bővült, méghozzá azzal az autóval, amely kisebb tömeghisztériát váltott ki. Igen, a kis 500-asról van szó, amelynek a puszta látványa felvidítja az embert, és amelyet már most rengetegen ki akarnak próbálni, bele akarnak ülni. Igazi kultuszautósors vár rá, mint a felfrissített MINI-re.

A Fiat legkomolyabb modellje azonban jelenleg a Bravo, ugyanis olyat tud, amit az eddig próbáltak még nem. Ez az autó nem csak kívülről eszméletlen szép, hanem bizony belül is feledteti a Grande Puntótól eredő rossz emlékeimet. Az alsó-középkategóriában meglepően jó anyagokat használtak fel, és szinte tökéletes az összhang, a kidolgozás. Aki egy unalmas, kopár német vagy japán műszerfalon nőtt fel, annak lehet, hogy ez nem jelent semmit, de azért az összes Volkswagen- és Toyota-hívő barátom meglepődött, amikor beleült az autóba. Nagyon hangulatosak az anyagok, és nem csak a csúcsmodellben, hanem már alacsonyabb felszereltség mellett is.

Nem kiemelkedő a helykínálat, kosarasok inkább előre üljenek

A Bravo tehát egy olyan szép autó, amelybe beleülni is jó. Kívülről az ék alakú forma páratlan dinamizmust kölcsönöz neki, ami az alufelnivel együtt tökéletes. A belsőben csak praktikus szemmel tudnék hibát találni, a sebességmérő műszert például nagyon nehéz leolvasni. A kilátás sem tökéletes hátra, de ez az összes különleges formájú autóra igaz, a Civicnél ugyanez a helyzet.

A kiváló anyagválasztás mellett az összeszerelési minőségre sem lehetett panaszom, hiszen a 18 collos kerekekkel kicsit túl kemény futómű sem tudta szétrázni az autót. A hangszigetelés nagyon jó, a kényelem is elsőrangú. A térkínálat már inkább átlagos, a hátsó utasok lábterén lehetne fogást találni. A csomagtartó megfelelő méretű, még úgy is, hogy a jobb hifi mélynyomója bizony elvett néhány litert belőle.