Mexikóból szeretettel - Nissan Tiida 1.6 teszt

Elöl-hátul harapós tárcsafék, pörgős 1,6 literes motor, elképesztő módon fogó és betyárkodásra csábító kézifék. Nem tévedés, a fenti jellemzők az alábbi teszt főhősére, a Mexikóból érkező Nissan Tiidára értendőek, amely viselkedését tekintve olyan, mint egy nagyvállalat középkorú kontrolingese a karácsonyi bulin egy üveg tömény után: a hétköznap halkszavú szürke egérke nyakkendőjét meglazítva képes vadulni.

Még a lökhárítón lévő védőcsík is metálbarnán ragyog, szép, de drága a javítása
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

Amit a Nissan Tiidáról tudni érdemes, már megírtuk a modell európai bemutatója kapcsán, az újdonságot most az jelenti, hogy a rövid lengyelországi menetpróba után végre egy kicsit jobban sikerült megismerni a Mexikóból érkező családi járgányt. Tesztünk főhőse egy egészen vad aranybarna (a Nissan honlapja szerint bronzmetál) árnyalatban pompázó 1,6 literes szedán Acenta felszereltséggel, ami a középső szintet jelenti, és olyan fontosabb extrák vannak benne, mint első-hátsó függönylégzsák, automata fényszóró és ablaktörlő, kormányról vezérelhető CD-s hifi valamint automata klíma. Mintegy hab a tortán alapon tesztutónk kapott egy stíluscsomagot is, amely 15 colos alufelnikkel és ködlámpákkal toldotta meg az összképet.

Ha gyerek (és/vagy) kutya is van a családban, gyorsabban beszürkülhet a bézs utastér
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

A Tiida külsejéről kár lenne bármit is írni, valakinek kifejezetten tetszik, mások túl egyszerűnek, vagy egyenesen rondának találják. A tesztidőszak mintegy egy hete alatt számtalan véleménnyel találkoztunk, a leglelkesebb társaság azonban kétségtelenül egy nyugdíjas csoport volt: egy benzinkút melletti pihenőnél valósággal körülzsongták az autót. Az aranybarna szín nagy előnye volt, hogy zsúfolt parkolóban hagyva az autót hamar meg lehetett találni, elég volt csak elnézni a metálezüst vastömeg feje fölött és pillanatok alatt kiszűrhetővé vált a metálbarna domborulat. A magas építése miatt a Tiida valóban kiemelkedik az átlagautók közül, de ennek leginkább az utasok látják hasznát, akik fölött valóságos kupolaként feszül a tető. A beltér térérzetét tovább növelte, hogy tesztautónk utasterében a bézs szinte összes árnyalata fellelhető volt, feketék egyedül csak az utólag berakott szőnyegek voltak.

Világos és tágas a belső, a kárpit a célcsoporthoz igazított: kicsit öreges (Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

Átlagosnak mondható az anyagok minősége, a vajszínű kormány és váltókar fogása azonban kifejezetten kellemetlen volt, nem kellett hozzá kánikula, hogy ráizzadjon az ember keze. A kezelőszervek és kapcsolók a Nissan többi modelljéből ismerős darabként köszönnek vissza, minden japánosan egyszerű, semmi cicoma, felesleges, ne adj isten öncélú díszítőelem. Elöl-hátul pazar, különösen a hátsó utasok terpeszkedhetnek bátran a kissé divatjamúlt kárpittal bevont fotelekben. A csomagtartó mérete ugyancsak családbarátra sikeredett, kereken 500 literrel lehet gazdálkodni, ami a kategóriájában az élvonalba helyezi a Tiidát.

Nehéz kiemelni egy-egy karakteres részletet, konkrétan lehetetlen
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

Tesztautónk 1,6 literes motorja 110 lóerőt produkál, ami bőven elegendő a Tiida és utasainak cipeléséhez. A négyhengeres motor nem várt élénkséggel reagál a gázadásra és kifejezetten élvezetesen adta le a teljesítményét. Az ötfokozatú váltóról nehéz bármit is kiemelni azon túl, hogy kifejezetten hangosan klattyant egy-egy fokozat között. Rövid fokozatkiosztása miatt városban egészen dinamikusan lehet autózni a Tiidaval, autópályán azonban már zavaró a hangosan pörgő motor, nagyon hiányzott egy hatodik sebességfokozat. A fékek ugyancsak túlteljesítették az elvárásokat, precízen adagolható és remek hatásfokkal állítja meg a mindössze 1,2 tonnás kasznit. A futómű példás hidegvérrel veszi fel a harcot Magyarország úthálózatával, érezhetően a komfort szó szerepelt első helyen a mérnökök listáján, de mindezek ellenére nem dülöngél vészesen a karosszéria a tempósabb kanyarokban.

A papírformánál többet nyújt a 110 lóerős 1,6-os, közel 190 km/h a végsebessége
(Még több kép a galériában. Kattintson a képre!)

	[ORIGO] SZALON CASCO
	Casco-biztosítás havi 3000 forinttól >>>

Fogyasztása kerek 10 literre jött ki átlagosan, ami messze elmarad a gyárilag beígért héttől, de tesztautó mentségére legyen mondva, hogy ez szinte kizárólag városi használat mellett értendő, ráadásul az autó még bejáratós volt. Aki mindezek ellenére visszariadt a magas fogyasztástól, annak a Renault-féle 1,5 literes turbódízel lehet az ideális választás, míg azoknak, akik kifejezetten boldogok, ha minél gyorsabban ég el a föld kőolajkészlete, ott van egy 126 lóerős 1,8 literes benzines változat. A már korábban taglalt felszereltséggel 4 565 000 forintot kérnek a Tiidaért, ami a versenytársakhoz képest nem mondható túl barátinak, ugyanis egy négyajtós Ford Focus (Trend felszereltséggel, 1,6 literes 115 lóerős motorral) 4,4 millióért gurítható haza, míg egy Renault Megane (Expression szinttel, 110 lovas 1,6-ossal) 4,26 millióért kelleti magát. Sajnos a Tiida legnagyobb hátránya az, hogy Mexikóból érkezik, így a hosszú hajóút alatt elveszik az árelőnye.

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel. Hengerűrtartalom: 1598 cm³. Furat/löket: 78/83,6 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 81 kW (110 LE)/6000. Nyomaték: 153 Nm/4400. Sebességváltó: ötfokozatú manuális. 
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4474/1695/1543 mm. Tengelytáv: 2600 mm. Tömeg: 1193 kg. Terhelhetőség: 510 kg. Üzemanyagtartály térfogata: 52 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/h): 8,9 s. Végsebesség: 186 km/h. Átlagfogyasztás: 6,9 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 10 liter/100 km. Széndioxid-kibocsátás: 165 g/km