Schwarz Metall - Audi A3 Sportback 1.9 TDI teszt

A Sportbackkel az Audi kihajította az ablakon azt a széles körben alkalmazott elvet, hogy egy ferde hátú kocsi vagy sportos, vagy ötajtós. A nagyobbik A3-asból nem hiányzik a dinamizmus, ráadásul 1.9 TDI motorral kevesebbet eszik, mint egy anorexiás. Emellett az autó majd minden porcikája igyekszik elmélyíteni a német autókról alkotott sztereotípiákat.

Az ötajtós hosszabb a háromajtós A3-asnál, a tengelytáv viszont azonos
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az ötajtós A3-as kapcsán legtöbbször azzal a véleménnyel lehet találkozni, hogy ez a modell kiszabadult a "Volkswagen Golf exkluzívabb kiadásban" skatulyából, és már-már olyan, mint egy A4-es. Az első megállapítással talán maradéktalanul egyet lehet érteni, a másodikkal kapcsolatban már felmerül némi kétely. A Sportback ugyan hosszabb, mint a háromajtós verzió, ám a tengelytáv ugyanúgy 2578 mm. A növekedést gyakorlatilag felemészti a két hátsó ajtó, és a csomagtér csupán húsz literrel nagyobb.

Három felnőtt bajosan fér el a hátsó ülésen, ketten viszont egész tisztességes körülmények között utazhatnak. Igaz, fejtörést biztosan nem okoz nekik, hogy épp hogyan helyezzék el lábaikat, csak az első ülések háttámláján lévő kivágások adnak némi mozgásteret. A fejtér a tipikus "épp hogy megfelelő" kategória, száznyolcvan centi fölött vagy Valderrama-frizurával nem ajánlott hátra ülni.

A Single Frame-maszk tekintélyt parancsol, hiába van "csak" egy takarékos négyhengeres dízel mögötte
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Persze egy dinamikus arculattal felruházott autóban nem a hátsó üléseken van a hangsúly. A sportosság persze erősen relatív, mert ugyan a farrész ad némi kupés ízt az egész járműnek, ez a kocsi azért nem S3-as, de még csak nem is S Line kivitel. És ugyebár az Audi teljesen másként értelmezi a sportosságot, mint mondjuk egy Alfa Romeo vagy akár egy Seat - elég röhejesen is hangzana a Sportliches Herz vagy a Personenkraftwagen Emotion szlogen, nem? Itt a dinamizmust nem a tüzesség, hanem a lélektelen, überprecíz fémes karakter szolgáltatja. Ha nem koptatták volna közhellyé, leginkább a "sportos elegancia" kifejezés illene rá.

Ennek megfelelően aki helyet foglal a németesen kemény ülésen a hűtőmaszk Single Frame motívumát megjelenítő volán mögött, szigorúan pedáns környezetben találja magát. Semmi csicsa, a belteret visszafogott díszítések dobják fel, úgymint a finom krómozások vagy a kesztyűtartó két fémes dekorlapja, melyek közül egyik a nyitókar. A steril rendezettséget csak a kijelzők helyének kialakítása, a belső tükör mögötti harmadik napellenző, valamint a műszerfalból kiugró fúvókák törik meg, utóbbiak is valószínűleg csak azért, mert négyen vannak és kör alakúak. Nyitásuk-zárásuk a rostélyt körülvevő gyűrű elforgatásával lehetséges - és mivel rend a lelke mindennek, a félállást finom mélyedés jelzi.

Nem kordon mögé zárni, inkább elfelejteni kellene a kódpötyögős rendszert
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Érdekes díszítőelem a váltót kétoldalt közrefogó "kordon", amely a középkonzoltól nyúlik fel az automatikus klímaberendezés vezérlőegységéig. Fölső végénél két dolog feltétlen említést érdemel: egyik a hőmérséklet állítására szolgáló szellemes ál-tekerő, másik az ülésfűtés, amelyet hat fokozatban tudunk működtetni, és hihetetlen gyorsan felmelegszik. Egy közepesen hűvös október végi este benyomtam négyesre, és egy perc múlva már olyan érzésem volt, mintha sparhelten ülnék. Maximumra tekerve átélhetünk egy-két alágyújtós jelenetet a Tom és Jerryből. Ha nem marad el a tél, ennek a berendezésnek felbecsülhetetlen élvezeti értéke lesz januárban.

Az aszkéta négyhengeres

A részecskeszűrővel ellátott, 1896 cm³-es turbó-dízelmotor az egyik leghatékonyabb erőforrás a piacon. A közvetlen befecskendezés több mint 2000 bar nyomáson dolgozik, ennek köszönhetően a dinamizmus meglepően jó fogyasztással párosul. A 77 kilowattos (105 lóerős) teljesítményénél sokkal nagyobb figyelem övezi 1900-as fordulaton leadott 250 newtonméter nyomatékot. Gyári adatok szerint a fogyasztás 5 liter alatt van, ehhez persze az is szükségeltetik, hogy a vezető szót fogadjon a kívánt sebességfokozatot jelző számítógépnek. Mint fent utaltam rá, a tesztvezetés során nem mindig kapcsoltam feljebb, amikor kellett volna, ám a takarékosságról így is ódákat tudnék zengeni. Elmentem az Alföldre, majd vissza, a fővárosban is sokat autóztam, háromszor dugóban, és a mutató az 1/2 jelnél állt. Ismét emelkednek a benzinárak, ennek tükrében kimondottan jó választás az 1.9 TDI.

Az anno kesztyűk befogadására kialakított rekesz ebben az autóban átlagos méretű: ha beépítünk valamilyen kütyüt a légzsák kapcsolójának is helyet adó tárolóba, nem sok terünk marad. A háttámlán kialakított zsebeket itt hálóval pótolták, nyilván a lábkivágások miatt; az akasztó nem hiányozhat, elvégre egy Audi-tulajdonos nem járhat gyűrött zakóban. Nagy hasznát vehetjük a vezetőülés alatt lévő fióknak, valamint a középső karfába rejtett rakodóhelyeknek; igazán kár, hogy a könyöktámaszba beleütődik a rögzítőfék karja. Az nyilván csak az általam tesztelt autó hibája, hogy a fékkar borítása lötyög, mindenesetre egy négykarikás autóban ez szokatlan. A beltérben használt anyagok egyébként kellemes tapintásúak, a kárpitozás igényes, bár belegondolni sem merek, mennyire kényes lehet ez a drapp szín.