Ősszel halnak meg legtöbben az utakon

A balesetek túlnyomó része ősszel történik, amikor a látási viszonyok jelentősen megváltoznak. Pedig gyermekkorban, a "piros: tilos, zöld: szabad" alapigazsággal nagyjából egy időben megtanulunk egy másik fontos szabályt: látni és látszani. Hol van akkor a hiba?

Ellenőrizzük működésüket, és használjuk nappal is a világítóberendezéseket!

A korlátozott látási viszonyok elsősorban lakott területen kívül veszélyesek, egyrészt a közvilágítás hiánya, másrészt a jóval nagyobb sebesség miatt. Forgalmi akadályt hosszúfénnyel is csak körülbelül 300 méterről tudunk észrevenni, tompítottal pedig csak 50-80 méterről, jó esetben féktávon belül. A kivilágítatlan kerékpárosok és gyalogosok távolsági fényszóróval is hozzávetőlegesen csak 100 méterről válnak láthatóvá, tompítottal mintegy harmadára-negyedére csökken az észlelési távolság. Koszos, sáros fényszórókkal tovább romlanak a látási viszonyok, ellenőrzésükre mégsem fordítunk időt induláskor.

Sőt, nagyon sok "félszemű" autót lehet látni az utakon annak ellenére, hogy mindenki tudja: egy kiégett lámpa töredékére kurtítja a belátható útszakaszt. Sok találékony vezető bizonyára azt is meg tudná indokolni, miért nem cserélte ki az izzót. Igaz, ma már egy izzócsere egyáltalán nem olyan egyszerű művelet, mint ahogy annak idején megtanították. Mindenesetre a meghibásodott fényszóróval közlekedő járműből nemcsak rosszabbul lehet látni: ezeket a gépkocsikat nehezebb észlelni is - nyilván mindenki látott már éjszakai országúton közeledő motort, amelyről közelebb érve kiderült, hogy autó, csak épp nem ég az egyik lámpája. A fényszórók továbbá nagyon hasznos információt nyújtanak akkor, amikor egy haladó jármű távolságát és sebességét próbáljuk megbecsülni; elég csak a 6-os útra gondolni, akár nappali körülmények között is.

Nem csak illetlenség vakítani, roppant veszélyes is. Állíttassuk be a fényszórókat!

Néhány autós hajlamos a másik végletbe esni, elvakítani a többi közlekedőt. Leggyakoribb eset az égve hagyott hosszúfény, amely nemcsak a szembejövőket zavarja, hanem - és ezt sokan elfelejtik - az előtte haladót is. Biztos tapasztalták már, hogy egy kielőzött jármű vezetője nem vette vissza a reflektort, és a tükrökön keresztül csak úgy ontotta a vakító fényt a retinába. Még ennél is gyakoribb figyelmetlenség a "felvilágítás". Sok ember azt hiszi, az égre meredő első lámpa csak a Dacia 1310 sajátsága volt, és ezért autóikban a fényszóró-magasságállító gyakorlatilag csak dísznek van; pedig a kapcsoló bonyolultnak nem nevezhető használatával - megterhelt csomagtérnél és főleg vontatmány kíséretében - elkerülhető a szembejövők elvakítása.

A félszemű éjjel motorkerékpárnak tűnhet. Cseréltessük ki mielőbb az izzót, addig pedig - ha van - használjuk a ködfényszórókat!

Ezzel szemben a hátsó ködlámpákat egyesek imádják feleslegesen bekapcsolni: "ha már van, használjuk" alapon azonnal ráugranak a gombra, mihelyt leesik három csepp eső. Mint neve is mutatja, a ködlámpát ködös időre találták ki, ennélfogva jóval erősebb fényt bocsát ki, mint a hátsó helyzetjelző. Használata tehát csak akkor indokolt, ha a köd vagy a sűrű csapadék drasztikusan lecsökkenti a belátható útszakaszt, egyéb esetben - például szemerkélő esőnél - nemcsak nagyon zavaró, hanem megtévesztő is lehet, hiszen féklámpának nézhetik. Külföldön egyébként több helyen is láttam, hogy szélsőséges látási viszonyok között a ködlámpát és a vészvillogót együtt használják.

Ködlámpa, színes helyzetjelző, fényszórótakaró

Ködzárófény - gyakrabban kapcsolják be, mint ki

Nap mint nap találkozhatunk bekapcsolt ködfényszóróval, amely ugyan nem zavaró, és biztos nagyon dögösen néz ki, ám ennek használatát - a hátsó ködlámpákhoz hasonlóan - a KRESZ csak indokolt esetben engedi: "Tompított vagy távolsági fényszóró helyett vagy mellett ködfényszórót, továbbá hátsó helyzetjelző ködlámpát abban az esetben szabad használni, ha a látási viszonyok ezt indokolják." Ha nincs ködfényszóró vagy nem elég trendi, lehet fokozni a hatást például kék vagy lila helyzetjelzővel, ne adj isten tompítottal. A 6/1990-es KÖHÉM-rendelet egyértelműen fogalmaz: "csak színtelen (fehér) vagy kadmiumsárga fényt bocsáthat ki" a tompított, a ködfényszóró és a helyzetjelző. Utóbbinak ráadásul "sötétben, tiszta időben 300 méter távolságról észlelhetőnek kell lennie." Éjszakai országúton kellemetlen meglepetést okozhat a kékre pingált izzóval száguldozó autó, melyet nemhogy 300, de 150 méterről sem lehet észrevenni. Cserébe viszont - az egyenlő esélyek jegyében - vezetőjének látótávolsága is hasonlóan alakul.

Szemöldök - nem szép, de csökkenti a belátható útszakasz hosszát

Hasonlóképp egy egyedi megjelenésű autó képe lebeg azok szeme előtt, akik a fényszóróra szemöldököt szerelnek fel. Ezek a kiegészítők - főleg a házilag barkácsoltak - ugyancsak jelentősen ronthatják a belátható útszakaszt, hisz a fényszórók gyári kiképzése nem véletlen olyan, amilyen. A világítóberendezések fejlesztésekor nem kevés időt szentelnek annak tanulmányozására, hogy a különféle kialakítások hogyan befolyásolják a fény vetülését.

A világító- és fényjelző berendezések - valamint a gumik, a kormánymű és a fékrendszer - ellenőrzését elvileg a napi indulás előtt el kellene végezni. Ezt utoljára a Szomszédok Taki bácsijától láthattuk 1993 őszén, de persze ő sem mindig vizsgálta át legendássá vált 2105-ös Ladáját.