Megtették, amit kellett - Peugeot 308 1.6 HDi teszt

Az új 308-as Peugeot nem fogja alapjaiban megrengetni az alsó-középkategóriás kocsik piacát, mert első ránézésre semmi forradalmi újdonságot nem kínál a népszerű 307-eshez képest. Külsejét viszont a Peugeot újkori divatirányzatához igazították, és a belső tér minősége is sokat javult.

Meggyőző az egyenesfutás, nagy tempónál is stabil a futómű
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Amikor egy baráti vitában a japán és a francia autók rajongói ütköztetik érveiket, általában előkerül a megbízhatóság problémaköre, hiszen ebből a szempontból a francia gyártmányok nem igazán jeleskedtek az utóbbi időben. Közülük is kiemelkedően rossz volt a Peugeot 307-es, többször visszahívási akciót is kellett elrendelni, pedig ehhez a módszerhez köztudottan csak végső megoldásként folyamodnak a gyártók a tetemes anyagi és presztízsveszteség miatt. Általában a multiplex fedélzeti elektronika okozott fura dolgokat, de a váltók, az indexkarok, és az égők is gyakran szorultak cserére, a legbizarrabb az volt, hogy Skandináviában néhány példány magától leégett a kormányszervó meghibásodása miatt. Mire a kocsi életciklusa végéhez ért, a hibák döntő többségét sikerült orvosolniuk a franciáknak, talán ezért is - és a költségcsökkentés miatt - döntöttek úgy, hogy az utódmodellt a végre megbízhatóvá tett régi platformra építik.

Hátulról a legkönnyebb megkülönböztetni a 307-estől. Ez jobban terpeszt
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Az új 308-asról már sokszor írtunk, hiszen részt vettünk a statikus, és a dinamikus menetpróbán is, és szinte kivétel nélkül kellemes tapasztalatokat szereztünk. Formája tökéletesen illeszkedik az oroszlános márka formanyelvébe, amit az is bizonyít, hogy a tíznapos teszt alatt szinte egy járókelő sem nézte meg magának, pedig egy vadonatúj modellről van szó, amiből még alig fut pár példány a hazai utakon. Biztos mindenki azt hitte, hogy 307-est lát, pedig ha jobban megnézték volna, feltűnhettek volna olyan részletek, mint a minden korábbinál jobban kiemelkedő, púpos motorháztető, a függőleges ködfényszórók, a két, széttartó törésvonal az oldalán, vagy a Suzuki Swift stílusában fogant, elegáns, nyújtott hátsó lámpák. Végre az óriási, egyen-Peugeot száj sem tűnik eltúlzott dizájnelemnek, mert minden korábbinál harmonikusabban illeszkedik a lökhárítóba, szerves részét képezi. A felhízlaltnak tűnő 307-eshez képest sokat javultak a karosszéria arányai a szélesebb, hosszabb, és alacsonyabb test miatt, pedig a tengelytáv 2608 mm maradt.

A középkonzolt erősen megdöntötték, a rádióért nyújtózkodni kell. Fura a kézifékkar
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Helyet foglalva a vezetőülésen a három, kerek légbeömlő vonzza magára elsőre a tekintetet, ízlés dolga, de nekem a szögletes, konzervatívabb darabok jobban tetszenek. Jó megérinteni a műszerfal puha, rücskös textúrájú anyaggal borított felső részét, ahogy viszont lejjebb vándorol a kezünk, egyre keményebb matériákkal találkozunk, de ez minden vetélytárs esetében is így van. A tág tartományok között állítható ülésnek, és a tengelyirányban is állítható kormánynak köszönhetően, szinte minden testalkathoz megtalálható az ideális vezetői pozíció, bár nekem a kormány még a legalacsonyabb állásban is kissé magasan volt, de a többiek, akik vezették az autót, nem panaszkodtak erre - lehet, hogy bennem van a hiba. Viszonylag méretesek és kényelmesek az egyszerű, szivacsbetéttel kitömött ülések, csak az a baj, hogy nem igazán formázottak, és oldaltartásuk sincs sok, a menetpróba emlékei szerint a csúcsfelszereltséghez sokkal jobb ülőalkalmatosságok dukálnak.

A két ülés közötti doboz puha teteje sínen csúsztatható
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Végre lecserélték az régóta használt PSA klímavezérlő panelt egy mutatós, új tervezésű darabra, de meg kell említenem, hogy a tesztautóban található kétzónás, automatikus vezérlésű légkondicionáló alapból csak a legjobb felszereltséghez jár, az olcsóbbakban meg kell elégedni az egyzónás manuálissal, vagy a belépő szint esetében a hűteni képtelen, egyszerű szellőzéssel. Jó lett volna, ha a szintén őskori PSA-leletnek számító bajuszkapcsolókat, váltógombot és az ablakemelő-gombokat is lecserélték volna, akkor tényleg úgy érezhetnénk, hogy vadonatúj modellben ülünk, nem csak egy fazonigazításon átesett 307-esben. Annyi fejlesztés azért történt, hogy az indexkar érintésre már tudja a három villantást, de egyébként a bizonytalan, és kissé lötyögős kapcsolót már jó lenne, ha elfelejtené a Peugeot, a konkurencia e téren már jóval előrébb jár.

Viszonylag szabályos a csomagtartó formája. Pótkerék a padló alatt
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Elöl káprázatosan nagy a hely, hátul már inkább csak átlagos, az ülések jó magasan vannak, és az ülőlapok kellően megtámasztják a combot. Kategóriájában tágasnak mondható a 368 literes csomagtartó, csak kissé magas peremen kell beemelni a tárgyakat, de ez még mindig vállalható áldozat, amit a tíz százalékkal jobb karosszériamerevségért hoztak a mérnökök.