Bálnából cápa - Citroën C5-menetpróba

Vágólapra másolva!
Az előd bumfordi és szétfolyó vonalai után az új C5 úgy fest, mintha egyenesen a konditeremből érkezett volna. A sportosságnak azonban a beltérben már nyoma sincs, süppedős fotelek és lágy vonalak várják az utasokat, ráadásul vezetni is olyan az autót, mintha egy repülőszőnyeget navigálnánk.
Vágólapra másolva!

Fotó: Nógrádi Attila

Nem spóroltak a krómdíszítéssel a franciák, de még ez is jól áll a C5-nek
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


A C5-öt nézegetve jó pár autó formai megoldása visszaköszön a részletekben, ám az összkép mégis egyedinek és tökéletesen citroënesnek mondható. Telitalálat a C6-on is bevetett hajlított hátsó szélvédő és a kupészerűen ívelt tetővonal. Ugyancsak nagyon jól áll az autónak az oldalán végigfutó domborulat, de hasonló stilisztikai trükkel találkozni a meglehetősen nagy felületű motorháztetőn is, amit két barázda tör meg. Ezek a formai megoldások akkor látványosak igazán, ha mozgásban van az autó: úgy tűnik, mintha jól kidolgozott izmok hullámoznának a fényezés alatt.

Az előző C5-ös ormótlan, bálnaszerű megjelenése helyett az új már kihegyezett cápavigyorral rebbenti szét maga előtt a forgalmat, de hasonlóan sportosra sikeredett az autó feneke is, amelyet elnézegetve leginkább egy 3-as BMW sejlik fel, erre az érzésre még rá is tesz egy lapáttal az övvonalon végigfutó hokiütő formájú krómozás. Az autót mustrálva szinte fel sem tűnik, valójában milyen nagy, kategóriájában csak a Mondeo nagyobb: a szedán C5 4,779 méteres hosszával mintegy másfél centit ver a VW Passatra, és tízzel pipálja le közeli rokonát, a Peugeot 407-est. Az előddel összevetve, a tengelytáv 6,5, a hossz 16 centivel gyarapodott, de szélesebb és laposabb is lett az autó, a karosszéria magassága például közel két centivel csökkent.

Forrás: Citroen

Itt minden a kényelemről szól, a kormány közepe nem mozdul el a karimával
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


A sportos, már-már kupészerű külső éles ellentéte a beltér, ahol minden a kényelemről és az utasok kényeztetéséről szól. A franciaautó-pártiak elégedetten fognak belesüppedni a kényelmes fotelokba, miközben azt mormogják majd a bajszuk alatt, hogy ilyet bezzeg a japánok és németek nem tudnak - és igazuk lesz. A méretes kormány közepe fixen áll, tele is pakolták jó pár gombbal, kezelésüket megtanulni nem lehetett a rövid menetpróba során, bár gyanítom, hogy ezzel a tulajoknak is meggyűlik majd a bajuk. Az elődmodellhez képest sokat egyszerűsödött a középkonzol, ám valamiért nem bírták kihagyni a SIM kártyás, nyomógombos telefont a franciák, pedig esküdni mernék rá, nem lesz élő ember, aki minden egyes beszállásnál kikapcsolja és szétszedi a mobilját, hogy a kis kártyáját bedugja a műszerfalba. A hátsó üléssor kényelme és helykínálata az első soréval vetekszik, hiába esik meredeken a tető íve, mégsem ütközik fejünk a plafonba még 190 centi környékén sem.