Kanyarkirály - Renault Laguna GT 2.0T-teszt

Vágólapra másolva!
A Renault Laguna előző nemzedékéből is volt már GT-változat, az új azonban egy, jelenleg egyedülálló újdonságot is hordoz magában: az elektronikus vezérlésű négykerék-kormányzást. Kétliteres, benzines turbómotorral teszteltük a francia sportlimuzint.
Vágólapra másolva!

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

A hátsó kerekek is elfordulnak, most éppen az elsőkkel ellentétes irányban
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Ismerőseim közül korábban sokan fanyalogtak az új Laguna formáján, de érdekes módon, amikor a fekete GT-t meglátták, mindenkinek csak elismerő szavak hagyták el az a száját. Pedig nem történt semmi különös az autóval, csak éppen minden részletét egy kicsit sportosabbra szabták a francia "divattervezők". Látványos különbség, hogy a bi-xenon kanyarfényszórók és a ledes hátsó lámpák is sötétebbek lettek, óriási, négyzetrácsos légbeömlő került az első lökhárítóra, GT felirat a B oszlopra, és egy diszkréten sportos küszöbidomot is kapott az autó. A kétoldalt kivezetett dupla kipufogó nem újdonság, a gyengébb Lagunákon is megtalálható, itt viszont krómozottak a csövek. Ez a sok apróság a metálfekete színnel együtt már igencsak kívánatossá tetszi a nagy Renault-ot, persze a 18 colos felnik is sokat dobnak a látványon, annak ellenére, hogy még jóval nagyobb kerekek is beférnének az óriási kerékjáratokba. Mindezekkel együtt is inkább az elegancia dominál, ami rendben is van, hiszen a harsány optikai tuning ebben a méretosztályban már nem elfogadott dolog.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Innen nézve csak a sötétebb hátsó lámpa árulja el a GT-t
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Beülve tovább gyűjtögeti a piros pontokat a GT. Már szemre is jól néznek ki a világosszürke alcantarával borított sportos bőrülések, beülve pedig az tűnik fel, hogy milyen szorosan tartanak. És nemcsak deréktájon, hanem a combnál is, ez egyeseket zavarhat is vezetés közben. Megmaradt a kategória talán legpuhább anyaga a műszerfal felső részén, a normál Lagunák fabetétutánzatait polírozott alumíniumbetétek váltották fel, és a kormány sem hátköznapi. Először is igen vastag, emiatt jó fogású, felületét perforált bőr borítja, amit szürke cérnával varrtak fel. Az aktuális divatirányzatnak megfelelően az alja lapos, ami jól néz ki, de ha kanyarodáskor alul kell megfogni, akkor először zavaró lehet a megszokott félkörív hiánya. Mivel a GT a kínálat csúcsát jelenti, szinte minden alapáron jár az autóhoz a bőrkárpitozástól (az ajtón is) az automatikus klímaberendezésen, és a fejlettebb kártyás rendszeren át egészen a tempomatig. Extraként panoráma napfénytetőt, jobb hifit, remek, háromdimenziós navigációt, bluetooth kihangosítót és hátsó oldallégzsákokat, a majdhogynem felesleges elektromos ülésállítást és az audiocsatlakozókat lehet megrendelni, minden más már benne van a borsos alapárban.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Tetszetős és áttekinthető a műszerfal. A váltó előtt a navigáció vezérlőpanelje látható
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Az idétlen, óriási váltógombot a sportmodellben egy apró fémgombra cserélték, de szerencsére nem csak a tapintható része más, hanem az is, ami alatta van: a komplett szerkezetet a Mégane RS-ből emelték át, egyébként pedig a Nissan fejlesztése. Első váltáskor érezhető, hogy ez a mechanika nem Franciaországból származik: pontos és rövid úton jár a kar, pont a megfelelő erő szükséges a mozgatásához, a kapcsolási érzet pedig nagyon hasonlít az Alfa Romeo GT-ben tapasztalthoz, amiről már akkor is ódákat zengtem.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Nem Recarók, mint a Mégane RS-ben, de azért jól tartanak a GT feliratos bőrülések
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Kétféle motorral kapható a GT, és érdekes, hogy az áruk forintra megegyezik. Csak a vevőn múlik tehát, hogy a 205 lóerős, kétliteres turbós benzinessel vagy a 180 lóerős kétliteres dCi-vel kéri-e az autót. A tesztautóban a benzines dolgozott, ez az erőforrás a Mégane RS 225 lóerős motorjának kissé visszafogott változata, a 300 Nm-es nyomaték szerencsére megmaradt, csak a teljesítményből csíptek le 20 lóerőt. Az nem mondható, hogy feltépi vele az aszfaltot a Laguna, de tisztességesen szedi a lábát, főleg, miután a turbólyukat átlépi a fordulatszámmérő mutatója. Papíron már 2000-től rendelkezésre áll a nyomaték 90 százaléka, de érzésre csak 3000-es fordulatszámtól indul meg rendesen az autó, efölött viszont tényleg határozottan húz a leszabályozásig. Sajnos akusztikus élményekkel nem gazdagítja az utasokat, szinte semmi hangja sincs, a fogyasztása pedig igen magas. 10 liter alá bemenni városban szinte lehetetlen, inkább a 12-13 reális, országúton 8-9 literre jár el a GT, ha nem használjuk ki a motor erejét. 0-100 km/órára 7,8 másodperc alatt gyorsul fel, de ebben semmi szórakoztató nincs, a Laguna GT-t ugyanis a kanyarodásra találták ki a franciák.