[origo] Év Autója 2009

Minden év végén tűkön ülve várjuk, melyik lesz az Év Autója. Aztán amikor kiderül a nyertes, legtöbbször nem értünk vele egyet. Ezért egészen sajátos értékelési rendszer szerint megválasztottuk az [origo] Év autóját.

Jobb már az elején megjegyezni: nem egy Év autója díj létezik. Általában minden kontinensen választanak egyet, de mi csak az európaival foglalkozunk, ez forog a köztudatban. Ezenkívül szaklapok, internetes magazinok és még számtalan fórum megválasztja a saját Év autóját - idén csatlakozunk a sorhoz.

1. Mazda6

2. Honda Jazz

3. Citroën C5

4. Audi A4

5. Renault Megane

6. Dacia Sandero

7. BMW 7-es

8. Alfa MiTo

9. Opel Insignia

10. Volvo XC60

Nógrádi Attila:

Az egyre puhuló, nehezedő, kényelmesedő középkategóriába egyértelműen új színt hozott a második generációs Mazda6, amelynek tervezésénél az egyik legfontosabb szempont a vezetési élmény növelése volt. Ennek szellemében csökkentették a menetkész tömeget, ami annak tükrében különösen bravúros teljesítmény, hogy az autó mérete és a karosszéria merevsége jelentősen nőtt. Én ezt a hozzáállást, a japán maximalizmust és a remek végeredményt értékeltem, amikor az első helyre tettem a hatos Mazdát, de a sorrend kialakításában az alábbi szempontok játszottak még szerepet: ár/érték arány, használhatóság/praktikum, fenntartási költségek, műszaki tartalom, egyedi ötletek/megoldások és dizájn.

Ennek ismeretében talán már érthető, miként kerülhetett a Dacia Sandero az új 7-es BMW elé, amely egy technikai gyöngyszem ugyan, ám a hazai piac szempontjából a román ferdehátú sokkal fontosabb darab. Némi magyarázat az utolsó helyezéshez is: a vadonatúj Volvo XC60 vitán felül roppant szemrevaló, szépen összerakott autó, de azt gondolom, a világ remekül meglenne nélküle. Elsősorban nem is vele volt a bajom, hanem az egész "SUV light" kategóriával. Kíváncsian várom, hogy az autógyárak hol találnak, kreálnak még egy piaci rést, de addig is javaslom: legyenek kabrió SUV-ok, egyterű sportautók vagy éppen kétüléses kombik! 

Minden novemberben várja az autós szakma és az érdeklődők, melyik lesz az Év autója. A legtöbb embernek van favoritja, de csak 59 újságírónak van lehetősége bekerülni a zsűribe. Hazánkat két szakíró képviseli, Gajdán Miklós és Surányi Péter. November közepén aztán kihirdetik a győztes, és a legtöbb esetben nem értünk vele egyet. November végén, december elején biztosan hamar szóba kerül két szakíró között a szavazás: Hallottad már megint ki nyert? Mit szólsz hozzá?

Hát mit szóljak: elfogadom. Ez az eredmény született, változtatni nem lehet rajta. De van egy másik lehetőség, ha már ennyire más véleményen vagyunk. Kiválaszthatjuk, nálunk ki nyert volna. És ekkor rögtön kiderül, hogy az Év autója választás nem is olyan egyszerű.

1. Dacia Sandero

2. Honda Jazz

3. BMW 7-es

4. Mazda6

5. Volvo XC60

6. Opel Insignia

7. Citroën C5

8. Audi A4

9. Alfa MiTo

10. Renault Megane

Féjja Zsolt:

Szándékosan nem dolgoztunk ki bonyolult, pontozásos szempontrendszert, hogy mi is megválasszuk az Év autóját, mindannyian saját véleményünk szerint jelölünk. Szerintem az Év autójának valami újat kell hoznia, követendő példát kell mutatnia, a saját eszközeivel egy kicsit tennie kell azért, hogy jobb legyen a világ. Ez a meghatározás utoljára a Toyota Priusra volt igaz, 1997-ben, amikor az első háromba sem került (2005-ben viszont nyert a második generáció).

Idén sok jó autó született: a Citroën C5-nek érzésre semmi köze a széthullós elődhöz, minden, az Audi A4-essel megtett méter élmény, az új Honda Jazz kicsit még jobb, mint volt, az Opel Insignia szép és modern, a 7-es BMW megint a csúcson van. Mindegyik fejlődés a korábbi modellekhez képest, de csak komoly pr-munkával lehetne kitalálni, melyik hogyan segíti túlélésünket a bolygón, miért fogunk emlékezni rá húsz év múlva. Persze biztos csak én vagyok telhetetlen, de úgy gondolom, semmilyen új korszak nem kezdődött a 2008-ban bemutatott modellekkel, talán a Chevrolet Volt lesz a Priushoz mérhető újdonság.

Nem vagyok beteg, a felsoroltak közül a Daciát fogadnám be utoljára a garázsomba. Igénytelen, olcsó - a kifejezések negatív és pozitív értelmében egyaránt. A Dacia (pontosabban a Renault) a Logannal visszatért az autózás húszas években eredő gyökereihez, amikor egy cél van: embert és csomagot anélkül eljuttatni egyik pontból a másikba, hogy megázzanak, ha esik az eső. Ár-érték arányban verhetetlen, de rossz ránézni, rossz beleszagolni, rossz benne tartózkodni. A Sandero ezeken a pontokon erősített. Ha nem a Zaporozsecnél csak egy fokkal nagyobb presztízsű Dacia néven árulnák, komoly eladási számokat produkálhatna. Erényei azonban függetlenek az emblémától: azoknak kínál tágas és használható új autót, akik ennyi pénzért csak egy fapados miniből sóvároghatnának.

Gyakorlatilag mindenkinek más a szempontrendszere, más dolgok fontosak neki, és másképp hat rá egy autó. Felkértük hát a szerzőinket, mindenki döntse el, számára melyik modell az Év autója, hogy aztán az összesítés alapján megválasszuk az [origo] Év Autóját.

1. Audi A4

2. Volvo XC60

3. Mazda6

4. Opel Insignia

5. BMW 7-es

6. Dacia Sandero

7. Renault Megane

8. Citroën C5

9. Honda Jazz

10. Alfa MiTo

Gulyás Péter:

Az Audi A4 látszatra nem hozott sok újdonságot, hiszen külseje alapján a laikusok könnyen összekeverhetik az előző generációval. Jobban megnézve látszik, hogy sokkal kecsesebb alakja lett, mint a zömök réginek, és a drasztikusan lerövidített első túlnyúlás is sportosabbá tette a formát. A lényeg azonban a lemezek alatt van: az ingolstadti mérnökök csodát tettek az A4 vezethetőségével. Nyoma sincs a korábbi verziók alulkormányozott viselkedésének, az újban ugyanis 15 centivel előrébb került az első tengely, a differenciálmű és a tengelykapcsolót helyzetét felcserélték, és a kormányösszekötők is jóval rövidebbek lehettek, az összkerékhajtásúak pedig immár hátra küldik a nyomaték nagyobb részét. Mindez együttesen azt eredményezte, hogy az A4 menetdinamika terén már-már a 3-as BMW szintjén van, még elsőkerék-hajtással is, így pedig sokkal nehezebb lehetett ezt elérni, mint a klasszikus orrmotor-hátsókerék-hajtás kombinációjával. Kormányzása tökéletesen súlyozott és pontos, és a kézi váltók is jobbnak tűntek, mint a régi A4-esekben.

Mellesleg mondjon még valaki egy olyan autót, amit kézi váltóval, dupla kuplungos automatizált váltóval (S-tronic), fokozatmentes automatikus váltóval (Multitronic, nyolc előre beprogramozott fokozattal) és hagyományos hidrodinamikus nyomatékváltóval (Tiptronic) is meg lehet vásárolni. Ráadásul a lehetőségek száma szinte végtelen, mert majdnem minden erőforrást kombinálhatunk az összes váltóval, vagy akár a világ egyik legjobb összkerékhajtásával, a Torsen-differenciálműves Quattróval, erre pedig nagyon kevés autó esetében van lehetőségünk. És akkor még nem is említettem, hogy az utastérben már hátul is kényelmesen el lehet férni, és hogy a motorok is élvonalbeliek, mivel mindegyik közvetlen befecskendezésű, a dízelek pedig kivételesen halkak lettek a közös-nyomócsöves befecskendezés bevezetésétől. Nálam a második helyet a Volvo szabadidő-autója érdemelte ki, amit méltán nevez a svéd márka a valaha elkészített legbiztonságosabb autójának, de az is lehet, hogy jelenleg ez a világ legbiztonságosabbja. Csodás vezethetőségével és elődjénél könnyebb és tágasabb karosszériája miatt nálam a Mazda6 a harmadik, jó lenne, ha a többi gyártó is ebbe az irányba haladna a fejlesztésekkel.

 

Már a kezdet is nehéznek bizonyult: mely autók közül válasszunk? Abban maradtunk, hogy megbízunk az európai Év autója díj választásban, és az ott felsorolt 36 idei kiadású modellt vettük alapul. Ezek közül jelöltük meg mindannyian a tizet, amelyet szívesen látnánk a döntőben. Természetesen nem ugyanaz a tíz név merült fel, de találtunk négy közöset, és további nyolcat, amelyre több szavazat érkezett. Ekkor már csak ezt a nyolcast kellett leszűkíteni hatosra, hogy aztán összejöjjön a tízfős csapat.

 

1. Mazda6

2. Honda Jazz

3. Opel Insignia

4. BMW 7-es

5. Volvo XC60

6. Audi A4

7. Renault Megane

8. Alfa MiTo

9. Citroën C5

10. Dacia Sandero

Vida János:

Igazán nehéz a döntés a jelenlegi felhozatalból, hiszen egyik sem nő ki nagyon a többi közül. Nálam elsősorban az számít egy autónál, hogy praktikus vétel legyen, de a vezetési élményt is fontosnak tartom. Fogékony vagyok a technikai újításokra, és lényeges a biztonság is.

Ezek fényében végül a Mazda6 mellett teszem le a voksom. Tetszik a japánok gramm-stratégiája, értékelem, hogy az új hatos felülmúlta a kiváló elődöt is. Kicsit hiányolom a listánkból az új Accordot, de a kollégák nem juttatták be a tizes döntőbe.

A második helyre a Honda Jazz futott be, amely éppen olyan kiváló, mint az előd, és az egyik legjobb kisautó. Csak az ára zavar egy kicsit. A harmadik helyezés pedig az új Insigniáé, amelyet ugyan még nem vezettem, de rengeteg jót hallottam, olvastam róla, és nagyon értékelem, hogy az Opel a Vectra után végre meglépett egy ekkora lépcsőt.

A BMW 7-es azért nem vihette többre, mert nálam egy ekkora böhöm sosem lehet Év autója, még akkor se, ha tetszik. A Volvo XC60 biztonsági fejlesztései tényleg jók, de csak kívülről izgalmas, belül ugyanaz az öreguras Volvo. Emellett Attilához hasonlóan nem viselem a szívemen ezt a kategóriát. Az Audi A4-s mostanra elérte, hogy van olyan jó, mint a 3-as BMW. Az új Mégane kapcsán még megvárnám az első tesztet, a MiTo továbbra sem Mini, a C5 modernebb lett, de nem érzem a vonzódást, míg a Sandero semmivel nem jobb autó, mint a Logan...