TT light - Volkswagen Scirocco 1.4 TSI-teszt

2009.02.13. 14:50

Nehéz helyzetbe hozhatja magát a Volkswagen konszern a Sciroccóval. Az új kupé ugyanis annyira jól sikerült, hogy ezek után már nehéz lesz eladni az Audi TT-t.

Fotó: Hangyál Attila

Generációk találkozása. A hátul álló első nemzedék 1974-ben jelent meg
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Manapság az autógyártók gyakran hívják kupénak az alsó-középkategóriás modelljeik háromajtós változatát, de a Volkswagen más utat választott. Ahelyett, hogy nevetségessé tették volna magukat és a háromajtós, dobozforma Golfot neveznék kupénak, terveztek egy teljesen új sportautót a legendás névvel a meglévő technikai alapokra.

 


A Sciroccót összehoztuk több mint harmincéves elődjével

 

Az első, 1974-ben megjelent Scirocco elkészítésnél a recept az volt, hogy egy négy személynek elegendően tágas, elsőkerék-meghajtása miatt bárki számára biztonságosan vezethető, elérhető árú sportkupét kell készíteni, amely ugyanolyan jól használható hétköznap a városban, mint hétvégén a kanyargós országutakon. Szerencsére az új Scirocco nem csak a nevében hasonlít a kultikus elődre, hanem koncepciójában is.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Hat centivel hosszabb a hatos Golfnál, a tengelytáv egyforma
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Alapját természetesen a hatos Golf adta, karosszériaarányai mégis teljesen másak, kissé olyan, mintha összelapítottak volna a kompakt kategória névadóját. Hossza hat, szélessége 2,5 centivel több, mint a testvérnek, magassága viszont 7,5 centivel kisebb. Hátrafelé erősen összeszűkül az utaskabin, amitől a hátsó sárvédők még szélesebbek lehettek, hasonlóan, mint a Volvo C30-nál. Szerencsére sikerült megoldani Wolfsburgban, hogy a Scirocco orra még az új gyalogosvédelmi előírások teljesítése mellett is lapos maradjon, arckifejezése pedig a felfelé döntött fényszórókkal kellően agresszív ahhoz, hogy lehúzódjanak előle a belső sávokból.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Mérges, de nem túlzottan agresszív a Scirocco arckifejezése
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Praktikusságban persze nem veheti fel a versenyt a Golffal, hiszen eleve csak négyszemélyes, és a csomagtartója is kevésbé használható. Bár 292 literes térfogatával kicsinek azért nem mondható a poggyásztér - sőt, bővítve 755 literesre nő a befogadóképessége - de használhatóságát erősen korlátozza, hogy kicsi a nyílása és a rakodóperem is jó magasan húzódik. Ebből is látszik, hogy a karosszéria merevsége fontos szempont volt a tervezésnél, ami a gyakorlatban is beigazolódik, érzésre is nagyon egyben van az autó. Még padkára felállva sem lehet semmi csavarodást, nyiszorgást tapasztalni, ami a jó torziós merevség mellett az összeszerelési minőségről is kitűnő bizonyítványt állít ki. A csomagtartóval kapcsolatos az egyetlen minőségi kifogás, amit találtam a Sciroccón, mégpedig azt, hogy a csomagtérfedél csak erős lecsukásnál záródott be rendesen, ha normál erővel engedtem el, akkor rendre meg kellett ismételni a műveletet. Ez pedig azért kényelmetlen, mert nincs rajta fogantyú, így a nyitás csak a kulccsal vagy az ajtó belsejére tett gombbal lehetséges.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Optikailag szélesebbnek tűnik, mint amekkora valójában
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Beszállni egyáltalán nem olyan könnyű a Sciroccóba, mint egy hagyományos kompakt kocsiba, hiszen a teteje és az ülései is jóval lejjebb vannak a szokásosnál, és a küszöbök is szélesebbek. Ajtaja ugyan hosszú, de elég alacsony, ezért könnyű beleütni fejünket a nyílás felső peremébe, az ülés oldaltartását biztosító háromszög alakú támasztékok miatt testünket a fejünkkel ellentétben előre kell nyomni, hogy beszállhassunk. Ez így elég furcsa mozdulatsort kíván az elöl ülőktől, még szerencse, hogy az alapáras sportülések nagyon kényelmesek, és hamar elfeledtetik velünk a bejutás nehézségeit. Sokszor jöhet jól, hogy a hatalmas és nehéz ajtót a zsanér németes, határozott akadópontjai még döntött helyzetben is megtartják, így nem kell attól tartani, hogy az rácsukódik a lábunkra.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]

Gyors kanyarokban is nagyon tartanak a passzentos sportülések
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Hátra természetesen még nehezebb bekászálódni, de ha már bejutottunk, itt is kényelmesen lehet ülni a két különálló, oldaltartást is adó sportülésben, csak a kis ablakok miatti bunkerhangulatot kell szokni. Az első ülések ilyenkor előrecsúsznak, és vissza is állnak az beállított pozíciójukba. Meglepő módon a hátsó ülések nem szükségülések, mint az Audi TT-ben, hanem teljes értékűek, a lábtér a Golféval vetekszik, csak a fejtér kevesebb, de az sem vészesen kicsi. Nem 2+2 üléses tehát a Scirocco, hanem rendes négyüléses, használati értéke így a kupék között jónak mondható. Érthetetlen, hogy a hátsó utasoknak miért nem lehetett egy-egy kapaszkodót felszerelni, mert így a kagylósított ülésekben is ide-oda dülöngélnek, ha a Sciroccót rendeltetésszerűen használja a vezetője.

Fotó: Hangyál Attila

Unalmas Eos-műszerfal. A kormány azért szépre sikerült
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Kár, hogy a műszerfalat egy az egyben átvették az Eosból, így kissé unalmas az összhatás. Legalább fehér hátterű műszerekkel, vagy kevlárhatású betétekkel feldobhatták volna a hangulatát, de mindez elmaradt, maradt a tökéletes ergonómia és a jó anyagok miatt érzett öröm. A kormánykerék viszont valódi mestermű, szépen formázott, ott dudorodik, ahol kell, alja lapított, mint az Audi TT-ben, és a fogása is nagyon jó, mert ahol hozzáérünk, lyuggatott a bőr.

Előző
Következő

KAPCSOLÓDÓ CIKK