A legolcsóbb új autó - Dacia Logan Van és Pick-Up

Azt hittük, másfél millió alatt csak Fiat Seicento Vant lehet venni. Megérkezett a Dacia két kisteherautója, amelyek kétszer nagyobbak, mégis olcsóbbak. Dolgos munkásemberként próbáltuk ki, milyen a teher-Dacia. 

A fehérbe öltözött urak komolyan vették a feladatot, nekünk nem volt időnk overallt húzni
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Régóta ismert tény, hogy a Dacia-eladásokat egyetlen tényező veti vissza Magyarországon: a név. Az emberek még mindig a nyolcvanasas évek széthulló 1300-asait társítják ehhez a névhez, pedig annak a Daciának és az újaknak lényegében semmi közük egymáshoz. Persze továbbra sem mondható el, hogy a 21. század Daciája prémium minőséget képvisel, de az biztos, hogy ezek nem azok a modellek, amelyeket a megvétel után újra szét kell szedni, majd ismét összerakni.

Be kell valljam, nem vagyok a Dacia híve, a kollégák ezért némi derültséggel fogadták, hogy én megyek a Logan két új teherautó változatának bemutatójára. Ők már az elmúlt hónapok alatt jártak a nemzetközi és a hazai bemutatón, de utóbbin még nem lehetett vezetni az autót, csak most.

A szerkesztőségben gyakorlatilag mindenki jobban rajong nálam a Daciáért, és hát nem éppen a teherautókkal megtett kilométereim miatt ismernek autós újságíró körökben. Mondhatjuk, hogy tökéletes választás vagyok ahhoz, hogy kritikusan szemlélhessem a számomra abszolút nem vonzó Dacia modellek bemutatóját. Korábban sem értettem, kollégáim miként jelölhetik a házi Év Autója választásunkon a Dacia Sanderót az első tízbe, a Gulyás úr pedig hetente elrebegi, hogy a Logan MCV kéne neki. Ezek megemlítésére csak azért volt szükség, hogy az ez utáni sorokat megfelelően kezelje a kedves olvasó.

2,5 köbméteres a raktér, itt éppen egy rendezvény teljes hangosítását nyelte el, plusz egy sátrat

Hivatalosan a Logan Van és a Logan Pick-Up hazai menetpróbájára hívtak meg, de a rendezvény különlegessége miatt egy teljesen újszerű kalandban volt részem. Fél napra ugyanis dolgos munkás emberek lettünk, akik nem egy irodában ülve verik a billentyűzetet, hanem részt vesznek egy rendezvény szervezésében.

Reggel találkoztunk a Renault Hungária bázisán (a Dacia Renault-tulajdon - a napokban kétszer is megbizonyosodtam róla, ez még nem köztudott)Tehát találkozás, majd közös reggeli, nem is akármilyen. Még emlékszem diákéveimre, amikor a friss kiflit faltam párizsival, és literszámra ittam a zacskós kakaót. Most újraélhettem ezt, ugyanis ez volt a menü kefrrel - nagyon hangulatos volt. Igaz nem munkásnak, hanem diáknak éreztem magam.

Munkamorál: kettő dolgozgat, három nézi

Következett a program ismertetése. Kiderült, hogy kis csapatunk dolgozni fog, kijelöli a többieknek az útirányt, és összeszedjük a rendezvényre a szükséges holmikat. A Logan Vannel elmentünk hangosításért Budaörsre, majd tovább egy tanyára, ahol a Pick-Upra kellett fát meg murvát rakni. Onnan irány a végállomás, közben a többiek számára kitábláztuk az utat, feltöltöttük murvával a földút kátyúit, és még egy defektet is kaptunk. Utóbbi volt a programban, de így még életszerűbb volt a helyzetgyakorlat. Szerencsére még elvergődtünk a célállomásig, ahol egyből egy kerékcserével indítottam, még jól is esett. A fenti történet ismeretében talán érthető, miért vannak a képeken vegyvédelmi ruhába öltözött emberek, akiknek még a lapát is rosszul áll a kezükben.