Menet közben minden bosszúságot feledtet az i10, tökéletesen passzol bele az 1,2 literes benzinmotor
(Még több fotó a galériában, kattintson a képre!)
Töredelmesen be kell vallanom, kicsit húztam a számat, amikor a kollégák azzal hívtak fel, hogy i10-et kellene tesztelni. Hiszen kis túlzással egyik kisautó olyan, mint a másik, a kategória korántsem krimibe illő izgalmairól híres, volt tehát az autó átvételénél egy jó adag előítélet bennem. Még annak ellenére is, hogy a koreaiak újabban sokat tettek le az asztalra, a Hyundai is a lehető legjobban összerakta az i30-at, de hiába igyekeznek, gondolatban valamiért még mindig jár egy lenéző legyintés az ázsiaiaknak.
Pedig nem kéne. Jó, nincsenek még olyan szinten, mint Japán, minőségileg nehéz is lesz utolérni a Toyotát és a Hondát, de vitathatatlan, hogy Korea minden szegmensben megkezdte a felzárkózást a konkurenciához. Hosszú utat kell még bejárnia mind a Hyundai-nak, mind a Kiának, apró, kis lépések vezetnek az átütő sikerhez, de határozottan elindultak ezen az úton. Az i10 ráadásul nem is egy lépés, inkább rögtön egy ugrás.
Nem lehet panasz az összeszerelés minőségére, kár, hogy a burkolatok kopogósak
Gulyás kolléga annyit mondott, amikor kezembe nyomta a kulcsot, hogy egész jó, pörgős kis autó. Hittem is meg nem is, bár talán utóbbi érzés volt az erősebb, holott az 1,2 literből kihozott 75 lóerő már papíron sem tűnt olyan rossznak. Körülbelül két kilométer kellett ahhoz, hogy úgy tátva maradjon a szám, mint gladiátornak az oroszlánok arénába eresztésekor - azonnal egy kellemes, szerethető autó benyomását keltette az i10.
Kínálatát egységesítendő vezette be a számozásos rendszert a Hyundai, nem is tette rosszul, mert valóban nem volt könnyű az eligazodás a modellnevek dzsungelében. Az i10 például a dobozformájú Atos helyére lépett, lényegében teljesen új formával és átdolgozott műszaki alapokkal. Nehéz kitűnni a szegmensből, de az azért látszik, hogy Koreában az európai vevők igényei szerint próbálták kialakítani a formát, erre utalnak a cicaszemeket idéző divatos fényszórók, illetve a minimalista hűtőrács is.
Amennyire lehetett, kitolták a sarkokba a kerekeket, az arányok is kellemesek
Magasan húzódik az övvonal, a végét ráadásul úgy felkunkorították, mintha a munkával végzett dizájnerek örömükben egy fordított pipát rajzoltak volna. Hátulnézetből kicsit emlékeztet az autó a Kia Picantóra, de a hasonlóság ne tévesszen meg senkit, a két miniben nincs túl sok közös alkatrész. Igazából az i10 félig-meddig új, a korábbi Getztől kölcsönzött, módosított padlólemezre épül, utóbbi váltómodelljéhez, az i20-hoz szintén új platformot fejlesztettek ki.
A 15-ös felnikkel és peres gumikkal nagyon pattogós az autó, érdemes ballonosabb abroncsokkal kérni
Furcsa egyébként a hátulnézet, mert miközben az egész autó lányosan gömbölyded, hátulról kicsit szögletes, nem sikerültek jól a hátsó lámpák sem, ez pedig bizony rontja az összképet. De legalább a méreti korlátokhoz képest egész nagy csomagtartót sikerült kialakítani, 225 liternyi holmi fér az i10-be, mellyel szépen ráver a nagy rivális Suzuki Splashre. Szépségükkel biztosan nem fognak hódítani a tesztautó 15 colos felnijei, arra viszont jók, hogy kevésbé tűnjön nőiesnek a kisautó.