Magyar roncsból szlovák új autó lesz

Tenyérnyi darabokra tépi a roncsautókat az ország legnagyobb fémzúzdája. A tizenhat darab, egyenként százkilós törőkalapács szétzúzza az öntött motorblokkot, váltót, a szuperdaráló azonban mégsem az autók szomorú végét jelenti. A magyar járműzúzalékot ugyanis ezertonnánként vásárolják a szlovákiai és olasz autógyárak számára, amelyek új Peugeot-ot, Kiát és Fiatot gyártanak belőlük. A próbaüzem után, de még a hivatalos átadó előtt jártunk a hatalmas darálóban, ahol egy tökéletes állapotú verseny-Porschéval is találkoztunk huszonkét méteres magasságban.

Aznap 148 tonna hulladékot zúzott szét a szuperdaráló
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

"Ide csak a sugárkapukon keresztül juthat be a fém" - mutat a földből kiálló narancssárga műanyagszerű rudakra Lukács Pál, az Alcufer Kft. fejlesztési igazgatója. A furcsa nyúlványok között éppen egy akkora kamion fordul be, amekkorát ritkán látni: autóroncsokkal megtömött nyolcvan köbméteres raktere jóval nagyobb, mint egy átlagos vasúti konténeré. A sugárkapuk nem visítanak fel, szerencsénkre nem szennyezett radioaktív anyaggal az a fémtömeg, amit előttünk borít a földre a kamion.

Magyarország legnagyobb zúzdájában (hivatalos nevén shredderüzemében) vagyunk Fehérvárcsurgón. Tulajdonképpen három ilyen működik az országban, de a másik kettő jóval kisebb kapacitású, és öregebb technikát használ. Ez a szuperzúzda viszont annyira új, hogy hivatalosan még nem is adták át, éppen hogy csak befejeződött a próbaüzeme. A fémhulladékot hasznosító kft.-nél ugyanakkor nem csak a modern technikára és a méretekre büszkék, hanem arra is, hogy ez a 2,2 milliárd forintból megépített hatalmas daráló teljesen magyar tulajdonban van.

Polski és Porsche

A kiborított roncsautókat leginkább bontóktól vásárolja a cég, de a rendszám önkormányzati leadása után a tulajdonosok is beszállíthatják levetett kocsijukat a telepre, megveszik tőlük a kiszuperált járművet. Az autókat és más fémhulladékot (gyerekbicikli, olajoshordó, hűtő, van itt minden) egy vadonatúj markoló pakolja a futószalagra - szalagnak nevezik, mert nincs jobb szó a két méter széles, egymáshoz rögzített vastag és fogazott színvas lemezdarabokra, amelyek az ég felé szállítják a roncsokat. Felmászunk a magasba.

Autóroncsok útban a tizenhat darab százkilós kalapács felé

Innen igazán jó a rálátás az így már a talpunk alól emelkedő roncsautókra. Elöl egy régi, mustársárga Skoda 105-ös kúszik felfelé, még a lámpák is benne vannak, majd egy II-es Golf jön autóklubos rendszámtartóval, aztán egy nagypolszki fejjel lefelé. Padlólemezére egy megsárgult oldal tapadt a Népszabadság gyászjelentéseivel. Mielőtt menne mind az utolsó útra, egy végső ellenőrzésnél leszedik a szalagról azokat a fémeket, amelyek esetleg megakaszthatják a darálót. Egy teherautó forgattyústengelyét mutatják példának, biztos valami szovjet szörnyből származik, akkora, hogy megmozdítani se tudjuk. A motorblokkok és váltóművek azonban - egyedüliként a hazai zúzdák közül - maradhatnak a karosszériákban, pár másodperc, és apró morzsalék lesz belőlük.

 

Nézze meg a térség legnagyobb autódarálójáról készített videónkat!

Egyre nagyobb a zaj, ahogy följebb, még közelebb megyünk az egész üzem szívéhez, a zúzógéphez. Olyan 22 méter magasan lehet a központi irányítófülke. A klimatizált üvegkalitkában monitorok mindenütt, kamerák közvetítik a folyamatot, amint a leselejtezett magyar Polskiból a szlovák Peugeot-k gyártásához szükséges fémhulladék lesz. Az egyik kijelzőn azt látjuk, hogy reggel óta 148 tonna fémet aprított fel a berendezés. Alig halljuk egymás szavát, ezért nem is faggatjuk a két joystickot markoló férfit arról, miért hozta fel a fülkébe a gyönyörű verseny-Porsche matchboxát.

"Összetépi az autókat, mint a zsebkendőt"

A darálót egy 1400 lóerős villanymotor működteti. Gyakorlatilag egy másodpercenként tízszer körbeforgó tengely a lelke a berendezésnek, amelyen tizenhat darab, egyenként egymázsás törőkalapács aprítja rendíthetetlenül, ami az útjába kerül. A joystickos férfival kimerül annyiban a kommunikáció, hogy kétszer is elkiabálja, "pont olyan, mint a kukoricadaráló". A főnöke, az üzem napi működését irányító Kovács Gábor egy csendesebb helyen már olyan hasonlattal él, amit a kukoricadaráló működési elvét nem ismerő is megért: "Összetépi az autókat, mint a zsebkendőt".

Nem csak zajjal, de jelentős porral és hővel is jár a fémzúzás. A zúzdánál két hatalmas teljesítményű száraz és egy vizes alapú porszívű gondoskodik arról, hogy semmi ne kerüljön a levegőbe. A vizes alapú porelszívás végtermékét furcsa szagú fémiszap formájában mi is megnéztük a folyamat végén. A darálóból kikerülő 250 Celsius fokos fémtörmelék hőjének elpárolgásáról viszont maga a természet gondoskodik.

A kézi válógatóban állítólag már csak ötven fokos a fémzúzalék 

A forró fémdarabokat először a futószalag fölött forgó mágnesdob válogatja, ez a vasfémet rántja magára a szalagról, amely ezt követően egy kézi válogatóba gördül tovább. Állítólag itt már csak 50 fok körüli a maradék fémdarabok hőmérséklete. Nem fogjuk meg őket, veszélyes is lenne a mozgó, éles-hegyes fémekhez nyúlkálni. Meg leköti figyelmünket, amint a hat ember kesztyűvel kapkodja ki a rongy- és drótdarabokat, megállás nélkül nyolcórás műszakban. Eleve forró nap van, de a fülkéjükben még fullasztóbb a levegő. Izzadt arcukra, karjukra szürkés fémpor ragad.

24 forint a kocsi kilója

A fehérvárcsurgói üzembe érkező roncsautókat "szennyezett lemezhulladékként" veszik át, jelenleg 23-24 forintos átlagos kilónkénti áron. A belőlük kinyert fémet tisztítás és zúzás után 48-50 forint körüli áron tudja továbbadni az Alcufer Kft. a különböző kohászati üzemeknek. A gazdasági válság betett a fémhulladék árának is, hiszen a zúzalék ára korábban 100-110 forint körül volt. A járművekből kinyert alumínium-hulladék ára jelenleg 150-200 forint között van, míg a réz kilója most 300-500 forint között mozog, miközben korábban 1000 forint felett is járt.