Jégre vittük az új Astrát

Szerencsénk volt: pont leesett a hó a kiskunlacházai volt katonai repülőtérre, mielőtt nekiálltunk bóják között terelgetni az új Opel Astra különféle benzines és dízelváltozatait, turbóval és anélkül. Két óra csúszkálás keresztbe, és a szűz hóból jég lett, így csúszós pályán kapott lehetőséget az I-Astra a bizonyításra.

Több okból is az előtérben látható autó a legjobb választás: ez az 1,4-es turbó, másrészt az új Astra pirosban mutat a legjobban
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

"Csak az ajtók csukódásának a hangján hosszan dolgoztak a mérnökök, hogy milyen frekvencián szóljon, és olyan utóhangja legyen, amilyen lett. Hogy prémiumérzetet adjon. Hallottad?" - ezt a választ adta Dános András, a GM Hungary kommunikációs igazgatója arra a kérdésünkre, hogy az új Astra miként tudja megverni nagy riválisait, a Golfot és a Focust. Előbbinél a brand erősebb, míg utóbbinál az árképzés kedvezőbb. A válasz egyértelmű volt: a minőségben tudja megverni.

Az egy éve ilyenkor még a cégért aggódó opelesek persze sok minden másra is büszkék a rozsdásodó márkalogót tavaly kifényező Insignia kistestvérével kapcsolatban. A formavilágot és az Astrától szokatlanul kellemes anyaghasználatot már Frankfurtban dicsértük, a Watt-kitámasztásos, csatolt lengőkaros futómű előnyei a nemzetközi menetpróbán váltak egyértelművé, a ránézésre a kínálat legjobbjának gondolt 1,4 turbót pedig már a hazai bemutató előtt hosszabban teszteltük, nagyrészt rendben is találtuk, és az árlista is ismert.

Megrögzötten vigyáz a sofőrre. Kissé gagyi, hogy a "Sport" gomb lenyomása után a kerek műszerek kékes  körvilágítása vörösre vált

Gyakorlatilag mindent megírtunk már, ismételni ezeket eleve nem akartuk, így különösen érdekesnek ígérkezett, hogy a kiskunlacházai volt katonai repülőtérre szervezett "Opel Astra Challenge"-program (vagyis néhány változat hivatalos magyarországi bemutatójának) kezdete előtt néhány órával leesett vagy 5-6 centiméter friss hó. A hétköznapi forgalomban használt útfelülettől teljesen eltérő, először havas, majd később jeges aszfalt sok mindent nem enged kipróbálni (például az állítható karakterisztikájú, okos futóművet), de néhány próbára kiváló.

Például, hogy megtudjuk, egyenesben marad-e az autó egy 150 km/órás vészfékezésnél, hogy az ívhez ragad-e, vagy ha nem, akkor miként lehet megfogni, amikor 90-nel megyünk be egy derékszögű kanyarba, és úgy egyébként mire képes hóban-jégen a mindenáron úton maradásrét felelős elektronika. Neki az a dolga, a hóban-jégen betyárkodó újságírónak meg az, hogy kifogjon rajta.

"Nem tudtok kárt tenni a kocsikban"

Két pályát alakítottak ki a szervezők a több négyzetkilométeres területen. Néhány helyen szűken lerakott bóják között kellett kanyarodni, máshol szlalomozni, de legnagyobbrészt szabad csapatást engedtek a méretes területek. A négy benzinesből és négy dízelből álló kínálatot (amelynek együttes emisszója 12 százalékkal kevesebb a korábbi átlagnál) nem lehetett teljes egészében kipróbálni, és sajnos az autók többségében elektronikus kézifék volt. A technika a kézifékes indulásokkal hadilábon állók örömére egyre olcsóbb autókba megrendelhető, azonban a hagyományos, behúzós-bovdenes nagyobb örömforrás a hóban.

Sanyi mutatja az irányt. Később már csak a keze lógott ki az Insigniából

Óvatos felvezető körrel kezdődött a végén eszetlen csúszkálássá váló délután. Szorosan egymást követve, hússzal-harminccal végigvezettük a pályákat, eleinte mindenki próbálgatta a friss havat, és az autót, aztán egyenként, kizárólag 200 méteres közöket hagyva lendületet vehettünk. A két pálya elágazásánál állt Sanyi egy bordó Insignia mellett, ő kontrollálta, hogy ne szaladjanak egymásra az 5-6-7 milliós, részben német rendszámos tesztautók. "Akkora a terület, hogy a kocsikban nem tudtok kárt tenni, ha nem mentek egymásnak" - indított utunkra Dános.

Egy 125 lóerős, 1,7-es dízelt osztott ránk még induláskor a hoszteszlány, mint a többséget, ezt is elektronikus rögzítőfékkel szerelték. Innentől kezdve arról szólt a délután, hogy próbáltuk az Astra hátulját megcsúsztatni, majd megfogni a kocsit, és arra is többször kísérletet tettünk, hogy kilinccsel előre autózzunk, de ez csak nagyon rövidke etapokra sikerült. Habár háromszor sikerült úgy végigszlalomozni az egymástól körülbelül húsz méterre elhelyezett bóják között, hogy minden egyes kanyarodásnál több métert csúszott a hátulja, az autó nem volt partner a mókában. Amiért - írjuk le - nagybetűs dicséret illeti, ugyanis az Astra minden körülmény között tapadni akart az útra, és védeni saját utasait.

"Bocs, megfogja a kocsi"

Szintén jól vizsgázott a kocsi a nagysebességgel bevett derékszögű kanyarokban is, amelyekben a menetstabilizáló kikapcsolása után, ha meg is csúszott, könnyedén irányítható maradt. Egész délután azt bizonyította az autó, hogy masszív (negatívum: nagy az önsúly) és biztonságos. Még az ESP kikapcsolását is úgy találták ki a fejlesztők, hogy ha megnyomjuk a gombját, aktív marad, 6-8 másodpercig folyamatosan nyomni kell, hogy átengedje az irányítást, de akkor sem teljesen. A kisebb nyomatékú 1,6-os sima benzines (115 lóerő), és az erősebb 1,4-es turbó (140 lóerő) is hasonlóan bolondbiztosnak bizonyult.

Több órás szlalomozással sem lehetett az 1,7-es dízel fogyasztását 12 liter fölé vinni

Miután 150 km/óránál padlóféket nyomtunk az időközben jegessé vált pályán, és mégis könnyedén egyenesben tudtuk tartani a kocsit, megkértük Hadik András raliversenyzőt, menjünk egy kört. Nagyobb betyár nálunk, próbáljon ő kifogni az Astrán. "Bocs, megfogja a kocsi" - szabadkozott több alkalommal, amikor nem nagyon jöttek be az eltervezett csúszkálós manőverek, pedig az egyetlen kézifékes kocsival mentünk, András szinte végig a karral dolgozott, kevés sikerrel. Az autó ezúttal is úgy gondolta, jobb nekünk, ha van kapcsolat a kerék és az út között.

Az alig tisztított havas alföldi utakon ésszel közelítettünk délelőtt Kiskunlacháza felé, nem lett volna jó belépő kicsúszni egy ismeretlen tesztautóval. Hazafelé már más érzés volt az Astrában ülni. Megnyugtatóan biztonságos. Az út latyakos volt, változatlanul becsapós, de a fotós kollégával azt beszéltük, hogy nyugodtan nyomhatnánk sokkal jobban is.

Viszik az újat, marad a régi

Múlt hétvégén tartották az Opel-kereskedésekben országszerte az új Astra premier-hétvégéjét, és a haldokló hazai piac ellenére az előzetes adatok szerint harminc-negyven darabot eladtak belőle - közölte kérdésünkre Dános András. A kommunikációs vezető ugyanakkor nem tudott, nem akart számot mondani, hogy éves viszonylatban mennyit szeretnének értékesíteni az Opel tízedik generációs kompaktjából. "Sok a bizonytalansági tényező a magyar piacon" - adott magyarázatot. Szívesebben beszélt a várható kínálat-bővítésről: először jön majd a kombi, aztán a háromajtós, amelyet "nagyon sportosnak" nevezett.

Ismerve a hazai autóvásárlási szokásokat, jó hír sokaknak, hogy az elődöt változatlanul forgalmazzák majd, nem meglepő módon megkapja a csillogó Classic feliratot a farára. Ami viszont változik, az ára: olcsóbb lesz a mostaninál.