A nevén kívül mindenét kicserélték - Kia Sorento 2.2 CRDi 4WD teszt

Vágólapra másolva!
A régi Sorento divatos szabadidő-autónak nézett ki, pedig valódi terepjáró volt. Utódja szintén tetszetős karosszériát kapott, de már nem érdemes terepre vinni, mert a mechanikát aszfaltos használatra tervezték. Ott viszont jól teljesít komfortos futóművével és remek dízelmotorjával.
Vágólapra másolva!

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Feketében nem jön ki, hogy a kerékjáratokat és a lökhárítók alját sötét műanyag fedi
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


Jól reagált a piaci igényekre a Kia, amikor az új Sorento tervezésébe fogott. Rájöttek, hogy csak egy nagyon szűk rétegnek van szüksége a valódi terepjárókra, a többnyire erdészekből és vadászokból álló társaság azonban inkább a Lada Niva, a Land Rover Defender, a Toyota Land Cruiser, vagy valamelyik olcsóbb pickup közül választ.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Rejtve maradnak a kipufogók a Sorento hátulján. Visszafogott és tetszetős a far


Legtöbben, akik magas építésű szabadidő-autót vásárolnak, megelégednek annyival, ha autójukról sugárzik a masszivitás, ha nehéz utánfutót is el tudnak vontatni, ha könnyen felmennek a behavazott úton a telekre, és ha a magasra tett vezetőülésből könnyen átláthatják a forgalmat. Éppen ezért hagyták ki az új Sorentóból az olyan, a menettulajdonságokat hátrányosan, a terepjáró tulajdonságokat viszont előnyösen befolyásoló elemeket, mint a masszív létraalváz vagy a merevtengelyes hátsó futómű.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Jól gyorsul a nagy Kia, és menet közben is csendes marad


Az új generáció már rendes, önhordó karosszériát kapott, amivel kapásból megspóroltak 215 kilogrammot a saját tömegéből, és a törésteszten elérhették a legmagasabb, ötcsillagos értékelést. Felező sincs már, és a merev tengely helyett hátul is független felfüggesztések vezetik a kerekeket, akárcsak az összes vetélytársnál. Persze ezektől a változásoktól még nem lett a szerpentinek réme, de sokkal magabiztosabban mozog aszfaltozott úton, amihez az is hozzájárul, hogy a szabadmagasságot csökkentették, a nyomtávot pedig növelték az elődhöz képest. Legalább annyival segíti a terepjárást a Sorento, hogy van benne lejtmenetvezérlő elektronika, ami nem engedi 8 km/óra fölé a sebességet ereszkedéskor, és az egyszerű, tengelykapcsólós összkerékhajtást is fixre lehet kapcsolni 50-50 százalékos nyomatékelosztással.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

60 kg-mal nehezebb az összkerekes. Csak szükség esetén küld hátra nyomatékot


Szerencsére a hidraulikus szervokormány sem olyan érzéketlen és indirekt, mint régen, egész pontosan lehet vele irányítani a koreai batárt. A független hátsó futómű pedig már nem pattog, nem üt a keresztbordákon, és a gyorsan vett kanyarokban is szilárdan tartja az ívet. Lágy rugózásával és ballonos, 235/65-ös abroncsaival könnyedén tartja távol az úthibák ütéseit az utasoktól a Sorento, ennek a futóműhangolásnak csak az a hátulütője, hogy kanyarban az oldaldőlés nagyobb, mint egy átlagos személyautónál, és fékezésre is érezhetőn bólint a felépítmény. De ezek a mozgások veszélytelenek, a szériában adott menetstabilizáló rendszer ugyanis éberen őrködik az autó mozgása felett. Teljesen ki is kapcsolható az ESP, ha valakinek csúszkálni támad kedve, és az is örömteli, hogy az emelkedőn két másodpercig megtartja az autót, így kezdő sofőrök is könnyen elindulhatnak indulni vele.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Nem tekinthető komoly terepesnek, amit az is jelez, hogy elsőkerekesként is kapható


Érzésre a szeptemberi menetpróbán vezetett autó jobban imbolygott és dülöngélt, elképzelhető, hogy az újságírók akkori visszajelzései alapján még változtattak a rugók és lengéscsillapítók karakterisztikáján egy keveset. Ezzel együtt olyan agilis viselkedést még így sem tud felmutatni a Sorento, mint egy Mazda CX-7 vagy egy BMW X3, a Kiával többnyire csak egyenes vonalban fognak gyorsan menni.

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Olyan jó az új 2,2-es E-VGT dízel, hogy senki sem fogja a 2,4-es benzinest választani


Ott viszont minden további nélkül, ugyanis a kocsi orrában egy remekül sikerült, vadonatúj dízelmotor dolgozik. Nem túlzás azt állítani, hogy jelenleg talán ez a legjobb motor saját méretosztályában, mert nemcsak a legerősebb, hanem az egyik legkulturáltabb is, emellett teljesíti az Euro 5-ös károsanyag-kibocsátási követelményeket is. Hidegen is meglepően csendes, bemelegedve pedig könnyen benzinesnek hinnénk alacsony zajszintje miatt. Ekkora lökettérfogatból egy turbófeltöltővel jelenleg egyetlen gyártó sem hoz ki nagyobb teljesítményt és nyomatékot, a 197 lóerő és a 421 Nm egyaránt tiszteletet parancsoló. Más, kihegyezett dízelmotorokkal ellentétben a Sorento 2,2 literes erőforrása már 2000-es fordulatszám alatt is jól terhelhető, sőt, akkor sem jön zavarba, ha a mutató éppen csak hogy átlépte az ezres osztást, emellett a pörgetés is kedvére van. A százas sprintet papíron 9,6 másodperc alatt teljesíti, mérésem szerint azonban 8,9 másodperc is elég hozzá, ezzel a legtöbb középkategóriás, kétliteres dízellel hajtott autót maga mögé utasítja.