Rejtett fiatalítás - Opel Corsa nemzetközi bemutató és menetpróba

Hiszen ezen semmi új nincs! - mondhatnánk a felfrissített Opel Corsát látva. Pedig a kiskocsi Euro 5-ös normát teljesítő motorokat és átdolgozott futóművet kapott, de ez kívülről egyáltalán nem látható.

Fotó: Hollósy Balázs [origo]

Kívülről szinte észrevehetetlenek a változások
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)


2006 óta több mint 400 ezer Opel Corsát gyártottak a most futó negyedik generációból, így eljött a modellfrissítés ideje. Hasonló helyzetben az autógyártók a legkisebb ráfordítással próbálják megúszni a ráncfelvarrást; új hűtőmaszk, átrajzolt hátsó lámpák, és megváltoztatott lökhárítók alkalmazásával már indulhat is a hírverés az újnak nevezett modell körül. Nem így járt el az Opel: az imént említett optikai változtatásokat jövőre tervezik, a 2010-es Corsa - bár több ponton áttervezték - kívülről szinte titkolja a fiatalítást. Egyetlen feltűnőnek nem nevezhető változás az Insigniából és J Astrából átvett világításkapcsoló - a tradicionális, máshoz nem hasonlítható bumszliegységet lassan minden modellen lecserélik.

Vásárlói visszajelzések alapján módosítottak az autón, így a sportos OPC változatok kivételével minden modell futóművén lágyítottak. Puhább rugókkal és lökésgátlókkal tették komfortosabbá az utazást, ezzel együtt sikerült megtartani a jó kanyarstabilitást és egyenesfutást. Az úthibákat mostantól jobban tolerálja, több visszajelzést ad az átdolgozott elektromos szervokormány, bár még így is szintetikusnak érződik.

Fotó: Hollósy Balázs [origo]

Jobb hatásfokú motorok, új kivitelváltozatok

A környezetvédelmi besorolás javítása miatt tervezték át a motorokat. Az egyliteres háromhengeres benzines például 60 helyett 65 lóerős lett, benzinszomja száz kilométeren 5,6-ról 5 literre, szén-dioxid-kibocsátása 134 gramm per kilométerről 117-re csökkent. Még a GSI 1,6-os turbós motorja is több mint hét százalékkal kevesebbet fogyaszt; új olajpumpákkal csökkentették a belső súrlódást, az átdolgozott termosztát mérsékli a hőveszteséget, és felváltást jelző nyíl segít a motor megfelelő fordulaton tartásában.

111 éves fennállását limitált szériás Edition 111 változattal ünnepli az Opel, a gazdagon felszerelt kivitelt 17 colos könnyűfém felnik, sportfutómű és speciális plakettek jellemzik. Szintén sportos hangulatú a fekete tetőről és könnyűfém felnijeiről felismerhető Color Edition, amelynél csak a versenykockás motorház- és csomagtértetejű Color Race feltűnőbb.



A frankfurti repülőtérre megérkezve először  az 1,3-as CDTI dízelmotoros EcoFlex  modellek egyikét kaptuk meg. Különösebb érzelmeket nem váltott ki belőlünk a típus, míg a sajtótájékoztatón meg nem tudtuk, hogy az eddigihez képest húsz plusz lóerőt kapott a motorja, miközben 13 százalékkal csökkentették a fogyasztását, amivel gyári adat szerint 3,7 liter gázolajból teljesíthető száz kilométer, 98 gramm szén-dioxid kipufogása mellett.

Fotó: Hollósy Balázs [origo]

Color Race - fekete felnik, versenykockás motorháztető


Szerencsénkre első tesztalanyunkban volt ülésfűtés és fűthető bőrkormány, aminek jó hasznát vettük a reggeli hidegben. Autópályán mentünk a közeli Darmstadtba. A kis EcoFlex hosszú áttételezésű ötödik fokozatának köszönhetően a sebességkorlátozás nélküli német autópályán percenkénti 3600-as fordulaton saját kilométerórája szerint 160 kilométer per órás sebességet tudtunk elérni, kisautóhoz képest csendesen és kényelmesen. Jobb érzés volt országúton menni vele, mint aztán a városba érve, ahol alacsony fordulaton morgó hang jött elő a jobb elejéből. Inkább hosszú távra ajánlom tehát.

Közös fotónk elkészítése után a városi forgalomra kitalált 1,2-es benzines változattal indultunk tovább. Darmstadton belül több útvonal közül választhattunk, országúton elhagytuk, majd főutakon és egyirányú kisutcákon visszajutottunk a kiindulási ponthoz. Az Opel választása nem véletlen: a helyi műszaki egyetemmel való együttműködés köti a gyárat a városhoz, emellett a változatos útviszonyok és a jól szervezett forgalom is kedvező helyszínné teszi. Fekete, háromajtós autónkkal direkt a tesztútra installált hordozható navigációs készülék útmutatását követve sikerült eltéveszteni a helyes irányt a rázós útburkolatú szakasz és a kis utcák között (sajnos nem eléggé, mert ha tovább mentünk volna, akkor a Waldspirale nevű Hundertwasser házhoz érünk).

Az 1,2-es Twinport benzines (ahogyan az 1,4-es is) mostantól a szívó- és a kipufogóoldalon is változó szelepvezérléssel készül; a 85 lóerősre erősített blokk elegendő a kocsi mozgatásához, leginkább városi közlekedésre alkalmas. Rövid áttételű ötfokozatú váltójával az autópályasebesség közelében az EcoFlexhez képest jóval hangosabb a motor, és persze ilyenkor a fogyasztása is megnő.

Fotó: Hollósy Balázs [origo]

GG, te honnan is jöttél?

Németországban olyan területi rendszerű rendszámot kapnak az autók, amelyeken a kezdőbetűk azt jelzik, hol regisztrálták az adott járművet. Így a városok és járások egytől három betűig terjedő jelzést kapnak, ahol általában az egy betű a nagyobb városokat jelöli. Figyelmes autórajongók kiszúrhatták, hogy a hivatalos fotókon minden autómárka típusain egy adott helyhez tartozó rendszám volt. A kilencvenes évek végéig nagy divat volt az is, hogy a nem német típusokat is német rendszámmal fotózták.

A német gyártók a gyártás helye szerinti plaketteket viselik. Az Audi érhetően így Ingolstadt színeiben, IN plakettekkel szerepel mindenhol, a bajor BMW müncheni M, a Mercedes-Benz stuttgarti S betűt visel minden képen, akár a szintén stuttgarti Porsche is. A Ferrari az importőr wiesbadeni székhelye miatt kapott régebben WI rendszámot. Mára az olaszok és a franciák leszoktak a német rendszámról, így nincs többé K-betűs kölni Citroën, csak K-betűs, valóban kölni Ford. Németország Párizsból autópályán megközelíthető legközelebbi nagyvárosa a négyszáz kilométerre lévő Saarbrücken, valószínűleg ezért van máig ott a Peugeot német főhadiszállása, és ezért kaptak autóik régebben SB rendszámot a promóképeken.

Az Opelek mindig is GG rendszámmal szerepeltek a gyári képeken, mivel az Opel székhelye Rüsselsheim, ami Hessen tartomány déli részén fekszik, a Groß-Gerau járásban.



Utolsóként az OPC-csomagos, piros 1,7 CDTI Corsát próbáltuk. A legemlékezetesebb élmény vele kapcsolatban, hogy - mint utóbb kiderült - tiltott területre tévedtünk a fotózásakor, de az erdőőr végül megszánta a kelet-európai újságírókat. Az 1,7-es dízel nem sokkal halkabb az EcoFlex 1,3-asánál, váltója viszont hatfokozatú, nyomatéka 110 newtonméterrel, teljesítménye 35 lóerővel több. Ez pont akkora különbség, hogy a rosszgyerekek magabiztosságával, vaddisznósan rá lehet vele indulni minden sárguló zöldlámpára. A keményebb futómű és a 16 colos könnyűfém keréktárcsa ellenére sem kényelmetlenebb az autó, de az alattunk dolgozó futómű zaja rossz úton erősebben hallható az utastérben.

Forrás: Opel

Kétszínű beltérrel hangulatos kisautó a Corsa


A felfrissített Corsa még mindig megállja a helyét a kategóriában, ennek ellenére újfejlesztésű vetélytársait - mint amilyen a Volkswagen Polo - akkor tudja majd megelőzni, ha megjelenik a teljesen új generáció, ami folytatja az Insigniával megkezdett és az Astrával folytatott magasabb minőségi és technikai színvonalat.