Diszkóból a szántóföldre - Mitsubishi L200-teszt

A Mitsubishi L200 a cicomás gyári kiegészítőivel egy éjszakai szórakozóhely előtt sem vallana szégyent, de a lemezek alatt valójában kemény munkagép lakozik. Nemrég erősítettek a motorján is, a 178 lóerős teljesítmény a képzeletbeli dobogó második helyére repítette a pickupok között.

Sok króm és kerek fényszóró jelzi az utólagos optikai tuningot
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ma már a teherautók számára is fontos divatos megjelenés, jó példa erre a tesztelt Mitsubishi L200. Ennél a pickupnál valóban szabad kezet kaptak a formatervezők, és gömbölyded, íves karosszériát mertek álmodni a létraalvázra, még a platót határoló lemezek sem szögletesek. Formailag tehát erősen különbözik a többi, darabos alapformájú pickuptól a piacon, egyedül talán a Ssangyong Action Sports rendelkezik hasonlóan újszerű formatervvel, bár a dél-koreaiak talán már túlzásba is estek a fura orrkialakítással, amely sokakat elriaszt a típustól.

Messze a legjobb pickup formaterv a Mitsubsihié. A bukókeret is jól áll neki

Mitsubishi tesztautónk megjelenése jócskán különbözött az alap L200-asoktól, mivel az importőr felszerelte rá a feláras optikai csomagot, amely az első lökhárítón krómhatású műanyag díszelemeket, fém hűtőrácsokat és kerek Hella-fényszórókat jelent. Az biztos, hogy elegánsabb nem lett a kiegészítőktől, de a hatásos fellépés bárhol garantált vele, leginkább a diszkó előtt könnyű elképzelni egy hasonló példány megjelenését.

A 12 másodperces gyorsulás több mint elég egy efféle autótól

Kissé bazári lett a sok krómtól a több mint ötméteres haszonjármű, én az ezüst kilincsekről, a hátsó lámpa körüli (egyébként már félig levált) díszcsíkról és a krómozott tükörházakról szívesen lemondtam volna. Mint ahogy az oldalsó fellépőkről is, mivel ezek hatásosan rontják az amúgy tisztességes, 205 mm-es hasmagasság csökkentésével a terepjáró-képességet, mellesleg nedves időben nagyon könnyen összekoszolják az ember nadrágját.

Cikkajánló

Olcsó platós Touareg - Volkswagen Amarok- -menetpróba		Bőrkesztyűben földet túrni - Nissan Navara és Pathfinder-menetpróba		A platós és a többiek - Dacia Pick Up-menetpróba

Idénre egyébként modellfrissítést is kapott az L200, de a tesztautó még az előző, 2009-es változat volt, így a módosított, vetítőlencsés fényszórókat és az elegánsabb hűtőmaszkot akkor sem láthattuk volna rajta, ha nem lett volna a gyári optikai tuning. A külsőn kívül természetesen műszaki jellegű változások is történtek, amelyek közül kiemelendő, hogy a plató hosszúságát 18 centiméterrel megnövelték, amely így 1325 helyett, már 1505 mm hosszú lett.

A 2010-es változaton 18 centivel hosszabb a plató ennél

Ugyan az euróraklap eddig sem okozott gondot neki, de most még többet lehet majd rápakolni, az utólag felszerelt bukókeret pedig rögzítésre kiváló; amíg nálam volt, egy robogót hoztunk vele haza minden gond nélkül (pont befért a platóra, átlósan). A kismotor meg sem kottyant neki, hiszen egytonnás a terhelhetőség, de akár 2,7 tonnás, fékezett utánfutót is könnyen elvontat. Javítottak a ráncfelvarráskor a létraalváz merevségén is, ezen kívül fejlettebb menetstabilizáló rendszert kapott, és négy helyett már ötfokozatú automatikus váltó kapható hozzá felárért.

Csak ennyire sima úton nem pattog a laprugós hátsó futómű üresen

Ezek mellett elhanyagolható, hogy a modellfrissítés módosított középkonzolt, kényelmesebb könyöklőt, a Lancerből származó kormányt és új kárpitokat is hozott az utastérbe, de ezeket is csak a sajtóközleményből tudom, a régebbi tesztautó viszont ezek nélkül sem okozott csalódást. Lendületes, a külsővel harmonizáló műszerfal fogadott a kabinban, a szürke felületek egyhangúságát sikeresen feledtetik a kék betétek a kapcsolókon és a műszerekben. Ha a műanyagok nem lettek volna egytől egyik kőkemények, akkor ez a belső egy személyautóban is minden további nélkül elment volna. Sajnos a kormánykerék csak függőleges irányban állítható, ami nem mindenkinek könnyíti majd meg az elhelyezkedését.

Nem fogyott el a formatervezők lendülete bent sem. A váltó hosszú úton jár, de precíz

A létraalváz miatt az üléspozíció szinte minden pickupban egyforma, nem kivétel ez alól a Mitsubishi sem: bár a vezetőülés a földhöz képest magasan van, a kabin padlójához képest viszont alacsonyan, ezért a normál személyautókhoz szokott sofőröknek megszokást igényel majd, hogy kissé előrenyújtott lábbal kell vezetni.

A régi kvarcjátékokat idézi az iránytű/barométer grafikája

Nem lehet panasz a felszereltségre, az Instyle Plus-csomag minden lényegeset tartalmaz az egyzónás automatikus légkondicionálótól, az elektromos ablakokon át a bőrborítású kormánykerékig. Nagyon jó ötlet, hogy a hátsó ablak is lehúzható, így menet közben is lehet dézsmálni a platón szállított gyümölcsökből, de arra is tökéletesen alkalmas, hogy kiszellőztessük vele a felhevült utasteret. Igaz, ennél többet ad már a 2010-es változat, annak gazdagon felszerelt változataiból ugyanis a sebességtartó automatika, az automatikus fényszóró-bekapcsolás és az esőérzékelős ablaktörlő sem hiányzik.

Rendes méretű, kényelmes ülések, minimális oldaltartással

Testesebb utasok sem találhatnak kivetnivalót a hatalmas ülőlappal ellátott első ülésekben, az oldaltartás ugyan minimális, de ezzel sincs baj, mert az L200 kanyarsebességéhez tökéletesen illenek. Két 180 centiméter körüli utas egymás mögött kényelmesen elfér a dupla kabinban, a hátsó sorban nem a helyhiány, hanem a merev tengelyes, laprugós hátsó futómű dobálása okozhat nehéz pillanatokat. Ugyan a hátsó rugózás érezhetően komfortosabb, mint a legtöbb japán pickup esetében, de azért terheletlenül, fekvőrendőrökön áthaladva így is kellemetlen függőleges irányú mozgásokra képes a Mitsubishi hátulja, ami annak az átka, hogy a laprugókat nagy teher szállítására méretezték.