Minden idők legnagyobb Minije - Mini Countryman-menetpróba

A Mini márka feltámasztása volt az utóbbi évtized egyik legjobb húzása a BMW részéről, hiszen úgy veszik a retrós külsejű és gokartszerűen vezethető kisautókat, mint a cukrot. A jelek szerint azonban a bajorok még több pénzt szeretnének keresni a Mini zászlaja alatt, mert építettek egy akkora autót, amelyre már csak viccből lehet rátenni Mini-logót, ám ettől függetlenül a négy méternél is hosszabb Countrymant közel ugyanolyan élvezetes vezetni, mint kisebb rokonait.

Megszületett minden idők legnagyobb Minije
(Még több fotó a galériában, kattintson a képre!)

Hamburg utcáin cirkálva úgy megbámulták a járókelők a Mini Countrymanünket, mintha csak egy tehén méretű tengerimalac hátán szabadultunk volna az autók közé, ami teljesen érthető reakció, hiszen ekkora autó még soha nem viselt Mini-emblémát. A képeken, pláne egyedül ácsorogva ugyan nem nagyon látszik, hogy valójában mekkora is a Countryman, ám az életben tényleg meglepőek a paraméterei az eddig megszokott Minikhez képest.

Rövidebb, mint egy Golf, a tengelytávja mégis hosszabb néhány centiméterrel

4,1 méteres hosszával majdnem akkora, mint egy Volkswagen Golf, amelynél ugyanakkor jóval magasabb, így szó szerint kiemelkedik forgalom sűrűjéből. Tökéletesen meg tudom érteni azt a régi vágású Mini-rajongót, aki viszolyogva fordul el egy ekkora autó láttán a kedvenc márkájától, a BMW-nél azonban nem debilek ücsörögnek a fejlesztési részlegnél, pontosan tudják, hogy a régi vágású Mini-rajongó egy kihalóban lévő faj, a Countrymant is kajálni fogják, ráadásul a leendő vásárlók jó részét már megfertőzte a márka.

Összkerékmeghajtással is kérhető a Countryman

Tessék csak elképzelni azt a végtelenül nagy és fájdalmas dilemmát, amit az a fiatal, gyermektelen és bizonyára jól kereső Mini-tulajdonos érez, amikor szaporodni és sokasodni kezdene, de nem talál olyan méretű autót, ami élményben hozná a jelenlegi Minije színvonalát. Mivel mutassa meg ezentúl a külvilágnak, hogy van pénze és ízlése, de nem kér a klasszikus értelemben vett prémiummárkákból, mert neki több kell, egyéni akar lenni, de ugyanakkor trendi is? Szerencsére az álmatlan éjszakáknak ezennel vége: itt a családi Mini, összkerékmeghajtással, mókás utastérrel és egy sereg olyan extrával, amelyek nélkül manapság már nem lehet eladni egy prémiumautót.

Nézze meg mozgás közben is a Mini Countrymant!

A Countrymanen megtalálni a Minitől eddig megszokott összes markáns stílusjegyet. Első látásra ordít róla, hogy melyik márka termékéről van szó, ugyanakkor minden apró részletében hordoz valami újdonságot. A formatervezők pont annyira rajzolták át az alapformát, hogy ne vesszen el az eddigi Minik semmivel sem összetéveszthető karaktere, de mégis valahogy másnak hasson. Remek példa erre az első lámpák alakja, amely a Countrymanen nem kerek, hanem mintha egy kicsit megolvadva kapta volna ezt a sokszögletű formát.

Akárcsak a kisebb rokonai, a Countryman is úgy fest, mintha egy tömbből faragták volna ki - ha nem lenne ekkora darab, nyugodtan rá lehetne sütni a mokány kisautó jelzőt, így viszont inkább maradjunk a masszív megjelölésnél. Vicces látni, hogy az autó hátulján mekkorára nőtt a Mini-embléma, amely egyben a csomagtartó nyitója is, ám a legnagyobb szerepe mégis az, hogy jótékonyan elvonja a figyelmet arról az irgalmatlanul nagy lemezfelületről, amelyre ráragasztották. Szintén a Countryman masszív hátsójának méretét szeretné kisebbnek láttatni az a két ál-légbeömlő is, amelyeket a lökhárító két szélébe raktak; funkciójuk csupán az, hogy megtörik a lemezfelületek síkját.

A Countryman minden változatához már alapkivitelében hatfokozatú manuális váltó jár

Akárcsak a külső esetében, a Countryman utastere is megőrizte az eddigi Minik jellegzetes, mókás karakterét. Nem hiányzik a duci sportkormány mögé szerelt fordulatszámmérő, a kakukkos órányi sebességmérő a középkonzolról, a vicces billenőkapcsolók és a turbina alakú kerek légbeömlők. Az ugyancsak ismerős formájú ülésbe huppanva furcsamód az tűnik fel elsőként, hogy hiába a Countryman minden idők legnagyobb Minije, a meredeken álló, masszív A oszlop miatt mégis tökéletesen hozza azt a jó értelembe vett bunkerérzést, mint a kisebb márkatársai, azzal az óriási különbséggel, hogy Countrymanből már nem fel, hanem le kell nézni egy átlagautóra, mert ülésmagasságban nagyjából egy Opel Zafira szintjét hozza.

Az utastér kialakítása is ismerős lehet az eddigi Minikből

A sajtóanyag nem győzi hangsúlyozni a Countrymanben megjelenő "center rail", azaz az autó utasterét középen kettészelő sínpár nagyszerűségét, amelynek lényege, hogy különböző dolgokat, például szemüveg- és pohártartókat lehet rajta rögzíteni és igény szerint mozgatni. Ez tényleg jópofa megoldás, kár, hogy ezt a poént már az Opel korábban lelőtte a Merivában, ráadásul nem hiszem, hogy olyan sűrűn babrálna bárki is a sínen rögzített pohártartókkal, de legalább a sajtófotókon jól mutat a rendszer.

A hátsó ülések egymástól függetlenül mozgathatók előre-hátra is

Örömmel jelentem, hogy a Countryman hátsó üléseiben, ha nem is bőségesen, de kényelmesen elfértem a magamra állított első ülés mögött. Nagyjából itt is egy Golf helykínálatát kell elképzelni, nem fog lötyögni két felnőtt hátul, de szorongani sem, pont annyi hely van, amennyivel egy hosszabb utazást is viszonylag kényelmesen kibírható. Csak a sajtóanyagból tudom, hogy a Countrymanhez felár nélkül rendelhető hagyományos, padszerűen kialakított, háromszemélyes hátsó sor is, a nemzetközi menetpróbára azonban sajnos ilyet még mutatóba sem hoztak, csak négyszemélyes tesztautókat lehetett kipróbálni, gondolom azért, hogy még jobban rögzüljön bennünk a center rail nagyszerűsége. Bár ránézésre nem látszik, de a Countryman 350 literes csomagtartója pont akkora, mint egy Golfé, csak itt a hely egy jó része a csomagtérpadló alatt lapul, ott ahol elviekben a pótkeréknek lenne a helye, ám ezt egy defektjavító készlettel helyettesítették.

Jópofa, de nehezen lehet leolvasni a középső sebességmérőről, hogy éppen mennyivel megyünk

Sokat elmond a Countrymanhez fejlesztett extrákról és a reménybeli célközönségről, hogy a tesztautó slusszkulcsa mellé egy iPhone-t is kezünkbe nyomtak a menetpróba elején, hogy maradéktalanul ki tudjuk használni az autóba gyömöszölt technikai arzenált. A telefont a könyöklőbe épített dokkolóba lehet bedugni, így nem csupán a készüléken lévő zenéinket tudjuk lejátszatni az autó hifijével, de a netre csatlakozva webrádiókat is hallgathatunk, de a nagyon elvetemültek még twitterezhetnek is a fedélzeti komputeren keresztül. A navigáció és a fedélzeti komputer számos funkcióját egy a kézifék előtti pöcök tekergetésével és nyomkodásával tudjuk berhelni, a menü felépítése és kezelése pofonegyszerű, vélhetően nem is fog gondot okozni az iPhone-ok simogatásán edződött célközönségnek.

A következő oldalon kiderül, milyen vezetni minden idők legnagyobb Minijét. Lapozzon!

Cikkajánló

Világpremier előtt lestük meg a Mini Beachcombert		"A saját Mini-világunkban élünk" - interjú O. Sieghard Mini-formatervezővel		Tényleg Mini-konkurens - Citroën DS3 1.6 THP-teszt