Szélhámos - Renault Wind 1.6-teszt

Formája miatt elsősorban a hölgyek érdeklődésére számíthat a Renault aprócska roadster-kupéja, a Wind. De nagy hiba lenne egy újabb plázakabriónak nevezni, mert vezetni még sokkal jobb, mint ránézni. Ez azért van így, mert nem a nagy Renault, hanem a gyár kis sportrészlege tervezte.

Tömegautó alapokra készült, de ez egyáltalán nem látszik rajta

"Mi ez?" Ez volt a legtöbbször feltett kérdés az alatt a pár nap alatt, amikor a Winddel jártam. Bár a Renault már márciusban, Genfben bemutatta, nem sokan tudták az ismerőseim közül, milyen autó áll velük szemben. Ami még meglepőbb, hogy a francia márka sajtóoldalán is csupán egyetlen oldalas leírás található a típusról, holott általában a legjelentéktelenebb modellfrissítésről is 10-20 oldalas litániákat szoktak írni. Talán azért volt ez így, mert az egész fejlesztést kiadták a RenaultSportnak, ott pedig kevés a marketinges, annál több viszont a jó mérnök. Annyi biztos, hogy túlzott hírverést nem csaptak a Windnek, bár ilyen feltűnő formával nincs is rá szükség, mert ha megjelenik valahol, minden szem rá szegeződik.

Szinte csak lőrésnyi ablakfelületek vannak a karosszérián

Különösen akkor, ha épp kinyitja a tetejét. Az egy darabból álló keménytető egyszerűen befordul a fejünk fölül a csomagtartó tetejére, hasonlóan, mint a Ferrari 575 Superamerica üvegteteje. A különbség csak az, hogy a kinyitott tetőre a Renault még ráfordít egy fedőlapot, így biztosak lehetünk benne, hogy ha egyszer újra becsukjuk, a fejünk búbja sohasem fog madárürülékhez dörzsölődni. Ami a legjobb az egészben, hogy a tető nyitása saját mérésünk szerint 10 másodperc (a gyár szerint 12) alatt kivitelezhető, ez pedig világrekord a kupé-kabriók között, egy Peugeot 207 CC-nek például két és félszer ennyi időre van szüksége a művelethez.

Nézze meg a tetőnyitást videón!

 

A Winddel tehát nagyon kicsi az esélye annak, hogy zöldre váltó lámpánál a tető ne fejezte volna be önnön mozgatását - ugyanez a 207 CC-vel velem többször is előfordult. Sajnos a Renault tetejét is csak álló helyzetben lehet nyitni-csukni, és arra is vigyázni kell, hogy alacsony belmagasságú garázsokban ne nagyon próbáljuk meg szellőssé varázsolni az utasteret, mert a tető könnyen hozzáérhet a plafonhoz.

Fürgén gyorsul, agilisan fordul. A forgalom többi részvevője meg nem érti, mit lát

Egyébként a nyitáshoz csak be kell húzni a kéziféket, kézzel oldani a tekerős reteszt a szélvédő tetején, és nyomni a gombot a középkonzol alján, a többit az autó végzi automatikusan. A legnagyobb előnye a gyorsaság mellett az újfajta tetőmechanizmusnak az, hogy a csomagtartó befogadóképessége független a tető állapotától, nyitott és csukott helyzetben egyaránt 270 literes, és nem kell semmiféle elválasztó hálóval babrálni, mint általában a kupé-kabrióknál.

Csak két merevítő csökkenti le a csomagtartó hatalmas nyílását

Persze hátrányai is vannak a különleges megoldásnak. Az ülések mögött húzódó masszív bukókeret és az aprócska hátsó szélvédő miatt hátrafelé alig lehet kilátni, emiatt a 3,83 méteres hossz ellenére is indokolt lenne egy tolatóradar beépítése. Hasonlóan rossz a helyzet, ha ferdén előre szeretnénk kilátni: a szélvédőkereteknek az egész autó súlyát el kell bírniuk boruláskor, emiatt nagyon vaskosak, így a kanyarokban - főleg városban - jobbra-balra kell dőlni a remek oldaltartású sportülésekben, ha nem szeretnénk vakon nekimenni valakinek.

Egyedi a műszerfal, de a kezelőszervek ismerősek. A tetőnyitó lent középen

Féltem, hogy költségcsökkentési okokból kifolyólag a Twingo műszerfalát építik majd be a Windbe is, de aggodalmam alaptalannak bizonyult. Még a gazdasági válság idején zajló fejlesztés alatt is találtak valahogy pénzt arra, hogy teljesen új, egyedi műszerfalat kapjon a kis roadster. Ugyan kevés pakolóhellyel szolgál, és az anyaghasználata - olcsó, kemény, fényes műanyag - is kritizálható, mégis azt üzeni az utasoknak, hogy egy különleges sportautóban ülsz, amelyből nem szaladgál sok az utcán. Kedvencem a bőrből készített hurok volt, amellyel elvileg az ajtót kellene behúzni, de gyakorlatilag inkább csak dísz, mivel csukásra sokkal jobban megfelel a mélyedés a könyöklőben. Első beülésemkor az ablakemelő megtalálása is komoly kihívás volt, végül a váltó előtt, a tetőmozgató gomb mellett leltem rá, meglehetősen rossz helyen. Sajnos egyik irányban sem automata az ablakemelő, a tető nyitásakor ugyan magától lehúzza magát, de felhúzni már nekünk kell.

Rövid ülőlapjuktól eltekintve kényelmesek a szorosan tartó sportülések

A fejtámlával egybeépített ülések a tesztautóban meglehetősen magasan voltak, olyannyira, hogy 178 centiméteres magasságommal is rendre a tetőnyitással kezdtem minden utazást, olyan szűk volt a fejtér. Állítólag állítható az ülésmagasság, de én szégyenszemre nem találtam meg, hol lehetne leereszteni, pedig ültem már egy-két autóban életemben. Valószínűleg én voltam a hibás, mert a külföldi tesztekben és a sajtóanyagban is külön kitértek a meglepően alacsony üléspozícióra, amely valódi, roadsteres érzést biztosít a Wind vezetőjének. Nekem ez nem jött össze, a teszt alatt végig úgy éreztem magam, mintha egy magas sámlin ülnék.

Cikkajánló

Verseny-bevásárlókocsi - Renault Twingo RS teszt		Fedett idomok - Mazda MX-5 teszt		Air France - Renault Mégane CC teszt