"Szablyás emberek ugráltak a mentő tetején" - 20 éve volt a taxisblokád

56-62 forintra emelték a benzin árát, erre a taxisok lebénították három napra az egész országot - tömören ez történt pont húsz éve, 1990. október 25. és 28. között. Megkerestük az akkori kulcsszereplőket, volt miniszterek valamint a blokádot vezető és végrehajtó taxisok emlékeznek - olykor másként - az eseményekre. Ki volt pökhendi a tárgyalásokon, mit kezdett a hatalom a lehallgatott beszélgetésekkel, ki élvezte a balhét, és ki félt a levegőben lógó erőszaktól, miközben az ország miniszterelnöke szó szerint a műtőasztalon feküdt?

Az Örs vezér tere a taxisblokád idején. Országszerte több száz kereszteződés mellett a hídfeljárók, a városokba be- és kivezető utak, valamint a határátkelők is hasonló képet mutattak napokig

Épp fociedzést tartott a Ganz Váci úti pályáján (amelynek a helyén ma egy hipermarket működik) Horváth Pál. Hűvös, de száraz idő volt azon a csütörtökön, 1990. október 25-én, ám még alkalmas a késő délutáni focizáshoz. Aztán megszakította a játékot egy CB-rádión jött hívás. Az edző a Rádió Taxi vezetője volt, egy kollégája kereste: "Bejelentették a benzináremelést. Gyülekeznek a fiúk a Felvonulási téren" - közölte az izgatott hang.

Horváth rögvest kért egy autót, saját taxija az elkövetkező három napban a pálya mellett ragadt mozdulatlanul. Gyorsan kiderült számára, hogy egyre több taxis mozgolódik, erre felhívta az 123456-os rendőrségi számot, majd közölte, hogy egy magas rangú vezetővel akar beszélni. Pár óra múlva már a Parlament lépcsőjén kérte Schamschula Györgyöt, Antall József kormányfő gazdasági tanácsadóját, a költségvetési és pénzügyi bizottság tagját, hogy menjenek be egy szobába, és beszéljék át az egyre feszültebb helyzetet.

"Csak nem képzeli, hogy egy csürhével leülök tárgyalni?" - Horváth szerint ezt a választ kapta, amire a mögötte álló taxisok egyike a kezében lévő hangosbeszélőn indulatosan azt kiabálta: "ha mi csürhe vagyunk, akkor mutassuk meg, hogy a csürhe képes lezárni a hidakat!" - majd otthagyták a politikust, és megkezdték a hidak és kereszteződések blokádját. A gyors szervezést megkönnyítette, hogy akkor mintegy 20 ezer taxis fuvarozott Budapesten (ma hatezren sincsenek), és egy kívülről ki nem kapcsolható, ámde kiváló kommunikációs eszköz volt a kezükben, a CB-rádió. Rajtuk, a kamionosokon, és maroknyi rádióamatőrön kívül ilyet csak az egyenruhás szervek használhattak.

 

A taxisblokád négy napja, taxisokkal, miniszterekkel, köztársasági elnökkel,
és egyre növekvő feszültséggel. Első rész

Horváth nagyon határozottan állította az [origo]-nak, hogy ha akkor bemennek az épületbe, és nyugodtan meg tudják beszélni a helyzetet, nem lett volna blokád. "Ráadásul volt egy rendkívül mocskos szájú kolléganő az akkori Gábriel Taxinál, aki megállás nélkül nyomta a CB-n a taxisoknak, hogy mutassuk meg ezeknek a... (itt idézhetetlen káromkodások sora következik), hogy mire vagyunk mi képesek". Mindezekkel nem volt nehéz felhergelni és erődemonstrációra bírni a megélhetésüket bedőlni vélő húszezer sofőrt, akik szinte mind az utakon voltak, így könnyen mozdultak.

"Teljesen begőzölt mindenki"

Nem akármilyen áremelésről volt szó, hanem a benzin esetén 65, a gázolajnál még drasztikusabb, 90 százalékos drágulásról. Ráadásul a délutáni sajtótájékoztatón azt közölték az illetékesek, hogy már aznap éjféltől életbe lép az emelés, amely után a 86-os oktánszámú benzin 56 forintba kerül majd, a 92-es 59, az ólommentes 61, a 98-as benzin pedig 62-be, míg a gázolaj 42-45 forintba. Meglepő módon nem egy politikus, hanem Kardos Antalné, az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium szóvivője jelentette be az országot sokkoló hírt. Könnyen lehet, azért őt küldték a sajtó elé, mert még előző nap is tagadta a kormány, hogy áremelésre készülne.

Kardosné szerint lépésüket a szovjet olajszállítások bejelentett csökkenése, valamint az öbölmenti térségben kirobbant válság okozta, ami miatt egyre nagyobb mennyiségű kőolajat kellett beszereznie az országnak a magas világpiaci árakon. "Szakmailag igen erősen igazolható volt az áremelés" - mondja ma Bod Péter Ákos, egykori ipari miniszter. Tudomásul kellett volna vennie az embereknek, hogy megváltozott a világ, kapitalizmus lett, amelyben Magyarország ugyanannyiért vette a kőolajat, mint Ausztria, és ugyanannyiért is kellett adnia - ismertette röviden a gazdasági helyzetet az [origo]-nak.

 

A riportfilm második része

A taxisok ebből leginkább annyit láttak, hogy hazudott a kormány. Horváthot este berendelte magához Barna Sándor akkori budapesti rendőrfőkapitány, és a taxis szerint alkudozni kezdett, valamint tesztelte a hatalmát. "Azt mondta, hogy kössünk kompromisszumot, aztán hazamehetünk mindannyian. Adjam oda nekik az Erzsébet hidat. Na, azt nem. Akkor melyiket? A Lánchidat. Rendben." - emlékszik a beszélgetésre Horváth (Barna Sándor már nem él), aki szerint egyértelmű volt, hogy a főrendőr azt is megnézte, mennyire tudja irányítani a taxisokat. Hogy valóban ő-e a vezérük.

Horváth Pál éppen csitítja a taxisokat. Az egykori vezér ma is utasokat szállít

Péntekre kiterjedt a blokád az egész országra, napközben teljesen leállt a közúti közlekedés. Budapest mellett az összes megyeszékhelyen, valamint a nagyobb városokban is eltorlaszolták a taxisok és a melléjük társuló fuvarozók a fő kereszteződéseket, valamint a ki- és bevezető utakat, de a határátkelőket is. "Teljesen begőzölt mindenki" - emlékszik egy taxis, aki éppen Ausztriából tartott hazafelé civilben, sílécekkel, de a saját társai nem engedték be az országba, pedig igazolta magát. Végül kerülővel, Szlovákia felől tudott csak belépni.

A blokád fenntartói egyedül a mentőket, tűzoltókat és az országból éppen akkor kifelé vonuló szovjet katonai alakulatokat engedték át a torlaszokon. Sőt, számos helyen megálljt parancsoltak ugyanakkor az élelmiszerszállítmányoknak, így szombatra már sok helyen kenyér- és tejhiány alakult ki. Bennragadtak a megállókban a távolsági buszok is, rengeteg gyaloglásra, települések közötti stoppolásra kényszerítve ezzel a munkából, kollégiumokból hazafelé igyekvőket.

"Nem tudtunk parancsolni a rendőrségnek"

A sok kellemetlenség ellenére eleinte a taxisok mellé álltak az emberek, főleg Budapesten. Majercsik Tamás akkor egy fehér Volgával az Árpád hídi blokádban vett részt. Mivel az ő taxija volt a legnagyobb, a környékbeli lakosok ennek a méretes farába hordták támogatásuk jeleként az élelmiszert, ebből osztották a teát, kávét a hidegben. Egy másik, magát akkori mezítlábasnak nevező, 1990-ben épphogy húszéves taxis úgy emlékszik, hogy "buli volt, élveztem a helyzetet, jöttek, szerettek minket az emberek".

Ez a helyszín volt az egyik legkritikusabb a válság néhány napja alatt, ugyanis ide vezényeltek ki kommandósokat a rendőri vezetők. "Szépen beálltak közénk a buszaikkal, amelyekre egyből rázártak a 40 tonnásokkal a fuvarozók, akik azonnal leengedték a levegőt a fékekből. Így mozdulni sem tudtak volna, ha parancsot kapnak" - mondja ma Majercsik. Barna Sándor személyesen is kiment ide közéjük tárgyalni, a taxis szerint korrekt és normális volt, látszott rajta, hogy nem akar erőszakot alkalmazni.

Később Barna nyilvánosan is kijelentette: amennyiben parancsot kap a tömegek elleni erőszakos fellépésre, lemond tisztségéről. Ezzel rendkívül nehéz helyzetbe hozta a rendszerváltás utáni első demokratikusan megválasztott kormányt, amely pár hónapos működés után olyan országos problémával állt szemben, amely teljesen váratlanul érte. Ráadásul Antall József miniszterelnököt pontosan az áremelés bejelentésének a napján műtötték tályoggal a Kútvölgyi úti kórházban.

Horváth Balázs belügyminiszter köszönti a pártja által szervezett tüntetés résztvevőit. Balján Für Lajos honvédelmi, és Surján László népjóléti miniszter

"Nem tudtunk parancsolni a rendőrségnek" - idézte fel megkeresésünkkor Boross Péter, aki a blokád idején a titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter volt, majd hozzátette: "Nem volt rendtartó, iránymutató tartása a kormánynak". Antall kezelése alatt hivatalosan Horváth Balázs belügyminiszter helyettesítette a kormányfőt, de a taxisvezér szerint ő szinte végig ittas volt, nem lehetett vele rendesen tárgyalni.

Sokakban él még a kép, hogy Horváth egyszer majdnem ki is esett a Parlament egyik ablakán, de Boross szerint ez nem az italtól volt, habár kétség kívül rajta volt a legnagyobb nyomás. A későbbi kormányfő úgy véli, "a média csodája", hogy ezt az esetet az italhoz köti a közvélekedés. Ami megkérdőjelezhetetlen tény: nem sokkal a blokád után Antall leváltotta belügyminiszterét (akinek a székébe pont Boross ült), és nem a hivatalos kormányfői helyettessel alkudoztak a tüntetők képviselői.

Káosz pillanatok alatt

"Húsz évvel ezelőtt egyetemista voltam, és villamosvezetésből éltem (a BKV akkoriban még vadászott az emberekre). Aznap egy 49-est vezettem, és a Gellért téren vágott elém két Lada, a hídra már nem tudtam felmenni. Perceken belül óriási káosz alakult ki. Hat órán át álltam ott. Ekkor azt mondták, hogy hazavihetem a szerelvényt Kelenföldre, de ha bárkit felveszek, megint leállítanak. Valóban, végig taxik jöttek mellettem, úgy kísértek, mint egy bombázót a vadászgépek, miközben a járdaszigeteket teljesen ellepték az emberek" - meséli Simon Tamás, a Tudomány rovat vezetője.