Elvégzett házi feladat - Mazda2-menetpróba

A három éve bemutatott Mazda2 eddig is az egyik kedvenc kisautónk volt. Most, életciklusa felénél megkapta a kötelező ráncfelvarrást, de szerencsére alig változtatottak rajta. Hajszálnyival kényelmesebb, tisztább és takarékosabb lett, így továbbra is az egyik legjobb kiskocsi a piacon.

A modellfrissítés után kisebbeket döccen az úthibákon
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Kifejezetten izzadtságszagú lett a Mazda2 aktuális ráncfelvarrása, de nem azért történt így, mert a Mazda mérnökeinek nincs megfelelő szellemi kapacitása. Egyszerűen annyira jól sikerült a három éve bemutatott második generáció, hogy nem érezték úgy a cég vezetői, gyökeresen meg kéne változtatniuk a karakterét. (Érdekes, hogy például a Renault vezetése teljesen másképp gondolkodik: a Cliót a jó piaci szereplés és a szakmai elismerések ellenére is minden modellfrissítésnél a felismerhetetlenségig átrajzolják.)

Már széria a korábban feláras, sportos hűtőmaszk, és az ötszögletű, mosolygó szájat is megkapta

Annak idején azért volt szenzáció autós körökben a második Mazda2-nemzedék, mert teljesen szembement az uralkodó trenddel: kívül-belül kisebb volt elődjénél, a saját tömegéből 100 kilogrammot ledobott, ami óriási eredmény egy eleve nem túl nehéz típus esetében. Természetesen a bőven egy tonna alatti tömeg jót tett a fogyasztásnak, a károsanyag-kibocsátásnak és a menettulajdonságoknak is, kompaktabb méreteivel pedig városban könnyebb lett vele manőverezni és parkolni, mint a nála időközben 15-20 centiméterrel hosszabbra nyúlt európai vetélytársakkal. Ehhez még további előnyök társultak: a korábbi doboz forma helyett rendes dizájnt kapott az autó, és hogy a minőségével se lehessen gond, a gyártását visszatelepítették Spanyolországból Japánba.

Hátulról lehetetlen megkülönböztetni a régieket a modellfrissített újaktól

Az idő a Mazdát igazolta, a vásárlók a második Mazda2 előnyeit többre értékelték az első generáció tágasabb hátsó soránál és csomagtartójánál, így a típus megduplázta piaci részesedését Európában, három év alatt több mint kétszázezer példány fogyott belőle. Érthető tehát, hogy most nem nagyon akarták bolygatni a típust a mazdások, se műszakilag, se formailag. Kifejezetten kínos volt nézni például a monte-carlói menetpróba esti sajtótájékoztatóján, ahogy a cég dizájnfőnöke a változásokról szóló videóüzenetében szemlesütve csak az új első lökhárítóról tudott pár mondatban értekezni.

Kevés dolog változott a műszerfalon, az összeszerelési minőség és az ergonómia példás maradt

Az említett elem egyébként a többi Mazdához hasonlóan megkapta az ötszögletű, mosolygós alsó légbeömlőt is, ami azért nagyon fontos, mert csakis erről lehet majd felismerni a ráncfelvarrás utáni példányokat, ha nem a két új szín (kék és bordó) valamelyikében áll majd előttünk pár hónap múlva az utcán. Persze ezen kívül is akadnak változások, a korábbi, feláras optikai sportcsomaghoz tartozó hűtőmaszk már az összes változathoz alapáron jár, és új felnik is megjelentek, de ezzel együtt is régen volt olyan modellfrissítés az autóiparban, ami ennyire kevés külső változással járt volna.

Hosszabb távon ne ültessünk hátra felnőtteket, a lábtér kicsi, az ülőlap alacsonyan van

Belül sem vitték túlzásba a munkát: új szövettel burkolták az üléseket, megváltoztatták a műszerek rajzolatát és a rádió alakját, zárható lett a kesztyűtartó, valamint zongoralakk-színű betétet pattintottak a középkonzolra. Bár a sajtóanyag nem említette, de mintha az ülések puhábbá és hajszálnyival kényelmesebbé váltak volna, de mivel két éve nem ültem Mazda2-ben, ebben nem vagyok teljesen biztos. Amin javíthattak volna, de kimaradt: a kormány csak függőleges irányban állítható, USB-csatlakozó nincs, az üléseknek meglehetősen rövid az ülőlapjuk, és puha műanyagot sehol sem találni.

Keskeny és rövid a 250 literes csomagtartó, és bővítés után is csak 787 literes

Amin viszont nem lehet javítani egy modellfrissítésnél, az az utastér helykínálata, ami továbbra is az egyik legkisebb a B-szegmensben. Sajnos a kis Mazda a vele műszakilag rokon Ford Fiestával karöltve csak a vetélytársak mögött kullog ebből a szempontból, főleg a 250 literes csomagtartó és a hátsó lábtér szűkössége szembetűnő. 178 centis magasságommal még épp hogy elfértem magam mögött, nagyjából ennyi helyet kínáltak a kisautók tíz évvel ezelőtt, de azóta alaposan megnőttek a legnagyobbak.

Cikkajánló

Ford Fiesta - Toyota Yaris összehasonlító teszt		Miért fotózzák ezt az autót? - Suzuki Swift-teszt		Vakító kékség - Citroën C3 1.6 HDi-teszt