Kettős állampolgár - Renault Latitude

Két friss Renault-t próbáltunk ki Portugáliában. A márka új nagyautója, a koreai fejlesztésű Latitude elsősorban a kényelmet keresőknek lehet jó választás, míg a felfrissített Laguna azoknak is beválhat, akiknek a menetdinamika is fontos.

Könnyen befogadható, de kissé jellegtelen lett a Latitude orr-része
(Még több fotó a galéiában. Kattintson a képre!)

A Renault nem adja fel. Sokszor próbálkoztak már a felső-középkategóriában, de az erős német konkurenciával, az Audi, a BMW és a Mercedes húzómodelljeivel szemben nehéz volt érvényesülniük. Emlékezhetünk a nyolcvanas évekből a beszélni is tudó, szögletes 25-ösre, a kilencvenes évekből a túlságosan semmilyen Safrane-ra, vagy a kétezres évekből a kihívóan extravagáns, szekrény alakú Vel Satisra - egyik sem lett átütő piaci siker, pedig a maguk idejében a legkényelmesebb autók közé tartoztak, és tele voltak elektromos kütyükkel. Talán a kudarcok egyik oka az lehetett, hogy az öt méternél kicsivel rövidebb méretosztályban a vevők a hagyományos, háromdobozos, négyajtós karosszériát preferálják, esetleg a kombikat még, de semmi esetre sem a ferdehátú, ötajtós formát.

Hátulról mutatja a legjobb formáját a közel 4,9 méteres limuzin

A korábbi sikertelen modellek és a jelenlegi piaci trendek (a vevők a válság óta a kisebb modellek felé húznak) ismeretében túl nagy bátorság lett volna euró százmilliókból egy önálló modellt kifejleszteni az európai piac számára, így a Renault inkább azt az utat választotta, amit pár éve a Koleosszal. Fogták a koreai leányvállalatuknak, a Samsung Motorsnak a tavaly bemutatott SM5-jét, beletették a legjobb dízelmotorjaikat, kissé átalakították a belsejét, rombusz emblémákat tettek rá, és már kész is lett az új csúcsmodell, a Latitude. Az első, négyajtós nagy Renault emberemlékezet óta.

Hosszához képest rövid a tengelytáv. Kétliteres motorral kisebb az első féktárcsa a hátsónál

Elég egyetlen pillantást vetni a Latitude formájára, hogy kilógjon a lóláb, és észrevegyük, ezt az autót nem fineszes francia formatervezők, hanem racionális ázsiaiak vetették papírra. Kínosan ügyeltek rá, hogy semmilyen szögből ne legyen ronda az autó, de ennek az lett az eredménye, hogy nem is néz ki különösebben jól, bárhonnan nézzük. Nehéz lesz beleilleszteni a márka izgalmas, idén kezdett formanyelvébe, amelyet Laurens van den Acker, a Mazdától tavaly igazolt dizájnigazgató kezdett el a Dezir tanulmányautóval.  Elöl a hatalmas, krómtól fulladozó hűtőmaszk elnyom mindent, oldalt az egyszerű, síklapú ajtókon könnyedén siklik tovább a tekintet a hátsó részre, ami talán a legjobban sikerült részlete az autónak. De a csinos farra is igaz, hogy bármilyen emblémát viselhetne, ugyanis semmilyen Renault-jellegzetességet nem tartalmaz.

Jóval visszafogottabb, mint a Vel Satis, hiányzik a karakteres tekintet

A Latitude hossza egy centiméterrel kisebb csak az 5-ös BMW-énél, hárommal keskenyebb viszont, és ugyanennyivel magasabb is. Persze ettől még nézhetne ki jól is, de a 489 centiméteres hosszhoz egyszerűen túl kicsi optikailag a 276 centiméteres tengelytáv, ami 21 centiméterrel rövidebb az 5-ösénél, és pontosan megegyezik a 3-as értékével. Ebből az következik, hogy a túlnyúlások hatalmasak, elöl és hátul is meghaladják az egy métert.

Jó dolga van a hátsó utasoknak a kényelmes kanapén. A lábtér 25 centiméteres

A kis tengelytáv általában a belső helykínálatra szokott csapást mérni, de itt szerencsére nem ez a helyzet, mindkét sorban jól elférni, hátul csak a 180 centiméter felettiek érezhetik szűkösnek a fejteret, különösen, ha üvegtetőt is beikszelték az extralistán. Nemcsak az óriási hátsó lábtér járul hozzá a hátul ülők kényelméhez, hanem az is, hogy az ülőlap megfelelő magasságban van ahhoz, hogy ne kelljen felhúzott lábbal ülni, és a szélessége arra is alkalmassá teszi, hogy akár három felnőtt is utazzon a második sorban. Hátul is lehet szabályozni a háromzónás klímaberendezést, igaz, az aprócska kijelzőn csak a hőfok állítható, a befúvás ereje nem.

Mégane-kormány fabetéttel és ismerős kezelőszervek mindenhol. Ízléses a két függőleges fabetét-csík

De nem ezért számít a légkondicionáló az autó egyik különlegességének, hanem azért, mert képes illatosításra, stresszoldásra, emellett meg tudja tisztítani a beltér levegőjét a szennyeződésektől és a baktériumoktól egy ionizátor segítségével. Ezt a Samsung klímás részlege, valószínűleg áldani fogjuk majd ezért a koreaiakat a magyarországi teszt alatt influenzajárvány idején, vagy ha egy füstölő IFA mögé szorulunk be a csúcsforgalomban. Portugáliában, a rövid tesztúton nem éreztem különösebben az előnyeit, a pulzusom a pozitív ionok nélkül is elég alacsonyan volt a vezetés alatt, de a másik autóban ülő kollégák arról számoltak be, hogy még a dohányfüstöt is képes volt semlegesíteni, ami egyesek számára komoly, vásárlást befolyásoló tényező is lehet majd.

Az ionizátoros klímaberendezés valódi különlegességnek számít

Légionizátor

A légionizátor aktív hidrogénatomokat és negatív oxigénionokat hoz létre, a választott programciklustól függő arányban. A negatív ionok energizáló, nyugtató hatásúak, ugyanakkor a légkörben természetesen jelen lévő, ám zárt légtérben olykor túlságosan nagy koncentrációt elérő, pozitív ionok stresszt és fáradtságot váltanak ki. Az ionizátor szerepe, hogy növelje a negatív ionok arányát, és semlegesítse a pozitívokat. Kétféle üzemmódot kínál a Latitude-ben alkalmazott rendszer: Clean üzemmódban a baktériumok, allergének és kórokozók semlegesítése révén tisztítja az utastér levegőjét, Relaxban a negatív ionok termelése révén pihentető, stresszoldó elektromágneses egyensúlyt teremt a pozitív ionokkal.

(részlet a sajtóanyagból)

Kényelmesek az első ülések, de egy nagy Renault-tól valahogy jobbat vártam

A Latitude másik különlegessége a masszázsfunkciós vezetőülés, ami ugyan már nem ismeretlen az autóiparban, de eddig többnyire csak a presztízsmárkák kínáltak efféle kényeztetést. Elég keményen képes nyomni a három felfúvódó párna az ember lapockáját, hátközepét vagy derekát, de választható lágyabb program, és szakaszos működés is. Mindezekkel együtt a puha tömésű, süppedős ülés kissé csalódás volt a Vel Satis csodálatosan kényelmes, fotelszerű ülőalkalmatosságai után; nem mintha kényelmetlen lett volna, de a korábbi szinttől messze volt. Nem tetszett az ülőlap rövidsége és a háttámla minimális oldaltartása sem, és az is elvárható lenne már ebben a kategóriában, hogy ne csak fűteni, hanem szellőztetni is lehessen az üléseket, a Ford Mondeóba például már hét éve is lehetett rendelni ilyet.

Cikkajánló

Kanyarkirály Renault Laguna GT 2.0T-teszt		Imázsmodell Chevrolet Epica 2.5-teszt		Végre Citroën C6-menetpróba