Már nem csak taxisoknak - Chevrolet Orlando

A Chevrolet Tacumát váltó Orlando nemcsak abban különbözik elődjétől, hogy sokkal jobban néz ki, hanem abban is, hogy akár dízelmotoros is lehet, és szériában hét üléssel szerelik. A jó ár szerencsére maradt.

Kevés autón vannak masszívabb visszapillantó tükrök, mint az Orlandón
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

Ideje volt már bemutatni az utódját a még a Daewoo-korszakban fogant Tacumának, amely szinte csak kedvező árának köszönhette, hogy a taxisok egyik kedvenc egyterűjévé vált több mint tízéves modellciklusa során. Az új Orlando már külsejével is újat hoz, hiszen szakít az egyterűek hagyományos, egydobozos kialakításával, orr-része külön egységet képez, láthatóan elkülönül a kabintól. Bevallottan az volt a koreai formatervezők célja, hogy egy olyan kompakt buszlimuzint rajzoljanak, amely úgy néz ki, mint egy kőkemény amerikai szabadidő-autó.

Tolóajtó felárért sem rendelhető, mert akkor nem nezne ki úgy, mint egy SUV

Ez remekül sikerült, az Orlando egyértelműen más stílust képvisel, mint az Opel Zafira, Renault Grand Scénic, a Volkswagen Touran vagy a Ford új Grand C-Maxa. Nem akar beállni a sorba, és ez így van jól, elképzelhető, hogy a potenciális célcsoportnak tetszeni fog az SUV-s beütés. Bár a formaterv sokkal visszafogottabb lett, mint a két éve bemutatott Orlando-tanulmányé, azért a masszív, kiszélesített kerékjáratok, a robusztus alapforma és a terepjárós stílusjegyek megmaradtak.

Több krómdíszítés jár a leggazdagabb LTZ felszereltséghez

Tacuma

2000-ben mutatkozott be a Daewoo első egyterűje, a Tacuma, amely Magyarországon csak két évvel később jelent meg a márka kínálatában. A Nubira műszaki alapjaira épült, tágas és praktikus családi autót 1,6-os és kétliteres Opel-eredetű benzinmotorokkal, ötfokozatú kézi vagy négyfokozatú automata váltóval szerelték. Tervezésekor nem csupán a használhatóságra, a külsőre is költöttek, karosszériáját a Pininfarina stúdióval rajzoltatták meg, a Tacuma mégis megosztó formaterve miatt kapta a legtöbb kritikát. A Ferrari állandó tervezőjének számító Pininfarina stúdió valószínűleg sosem volt túl büszke történetének egyik legrosszabbul sikerült formatervére, amely ráadásul csak rosszabb lett, amikor Daewooból Chevrolet-ra nevezték át a General Motors koreai leányvállalatát, és az új embléma mellé új hűtőmaszkot is terveztek a tojásforma buszlimuzinnak. Még a vonzónak nehezen nevezhető külsőnél is nagyobb probléma volt azonban, hogy dízelmotort egyáltalán nem lehetett rendelni hozzá, és kizárólag ötüléses kivitelben létezett.

Nehéz megemészteni ezt a formát. A taxisok szerették

Piaci bevezetésekor négymillió forintos alapáron kínálták, így két fő konkurensénél, a Citroën Xsara Picassónál és a Renault Scénicnél is drágább volt. Furcsa formavilága mellett elavult technikája és olcsó anyagokból álló utastere ebben az árkategóriában nem tette vonzó vétellé, mégis minden kortársát túlélve 2008-ig a kínálatban maradt. A megbízható kompakt egyterűt számtalan országban forgalmazták. Dél-Koreában Rezzo, Dél-Afrikában és Dél-Amerikában Chevrolet Vivant néven árulták, majd a 2004-es modellfrissítés során Európában is Chevrolet embléma került az orrára. Az üzbég gyárban jelenleg is folyik a kifutott típus összeszerelése.

Vaskos D oszlop rontja a kilátást hátrafelé. Tolatókamera nincs, ezüst diffúzorutánzat van

Ahogy a Cruze, úgy az Orlando is az új Astra padlólemezére épül, bár alaposan megtoldották, így a hossza 4,65, tengelytávja pedig 2,76 méteresre nyúlt. Élőben még nagyobbnak tűnik az autó, ami valószínűleg a hatalmas lámpáknak, hűtőmaszknak és a közel harminc centiméteresre hízott Chevrolet-csokornyakkendőnek is köszönhető. Összehasonlításképp: a hétüléses Renault Grand Scénic ennél kilenc centiméterrel rövidebb, de a tengelytávja egy centiméterrel hosszabb.

Jó helyen van a kézi váltó, a kormány és a legtöbb kapcsoló Opel-származék

Belül kevésbé változott a tanulmányhoz képest a szériaautó, a műszerfal a Cruze-nál elkezdett irányt viszi tovább, a sajtóanyag szerint egyenesen a Corvette-ből merítették az inspirációt hozzá, amit azért nehéz elképzelni. Jól mutat az ajtókra ráfolyó szárnymotívum, a kék háttérvilágítás és hangulatfény, valamint a vízesésszerűen eső középkonzol. Kedvező árához mérten az anyagok is jó minőségűek, az első ülések elég nagyok, és érezhetően kényelmesebbek, mint a Cruze ülései.

Gyári videó az Orlandóról

Felszereltségtől függően többféle díszbetét jár a kályhaezüst műanyagtól a zongoralakkszerű fényesig. A kapcsolók jó része az Astrából és az Insigniából származik, abból a két újkori Opelból, melyek belseje hatalmas előrelépést jelentett elődeikhez képest. Szerencsére a könnyen kezelhető, magyarul is tudó fedélzeti menürendszert is átvették az Opelekből, ha navigációt is kérünk az Orlandóhoz, a műszerfal tetején trónoló színes képernyőt is kétszeres méretben kapjuk.

A második visszapillantó tükörben megfigyelhetők a gyerekek utazás közben

Bár hatalmas és hétüléses, az Orlando praktikusság szempontjából még nincs a kategória élén, bár a lemaradása nem jelentős. Ahogy egy buszlimuzinnál lenni szokott, a tervezők különösen odafigyeltek a beltéri tárolórekeszekre, érmetartó van a középkonzolon, rolós tároló a könyöklőnél, kihajtható rekesz a világításkapcsoló alatt, hatalmas térkép- és palacktartó az összes ajtóban. De a legjobb a szupertitkos tároló, amelyhez a rádiógombokat tartalmazó kis panel felhajtásával lehet hozzáférni, mellesleg az iPod- és USB-csatlakozó is itt kapott helyet. Nem vagyok az elektromos rögzítőfékek nagy barátja, de egy ilyen autóban szerintem jobb választás lett volna, mert a hagyományos kézifék karja helyén még nagyobb rekeszt lehetett volna kialakítani.

A legötletesebb, legtitkosabb tárolórekesz, amit valaha láttam. Bent van az USB-csatlakozó

Moziteremhez hasonlóan úgy alakították ki az Orlando utasterét, hogy ahogy hátrafelé haladunk, az ülések egyre magasabbra kerültek, a második sor ülőlapja például több mint négy centiméterrel magasabban van, mint az elsőké. Középen bőséges a láb- és fejtér, kis hiányérzetem is maradt azonban, mivel a hátsó ülések nem tologathatók sínen, csupán a háttámla dőlésszöge változtatható. A legtöbb vetélytársával ellentétben nem három különálló ülést helyeztek el itt, hanem egy hagyományos, 60/40-arányban osztott padot.

Tetőig pakolva másfél köbméter a raktér. Később lesz lehajtható első utasülés is

Egy kar meghúzásával könnyedén össze lehet hajtani mindkét felét, ami utat nyit a leghátsó sorhoz. Ahogy az lenni szokott, itt a térdeknek alig jut hely, ezért felnőtteknek csak nagyon rövid utakra ajánlható. Hét üléssel 89, öttel 727, kettővel 1487 literes a csomagtartó, az üléseket nem lehet kivenni, viszont lehajtva őket sík felületet kapunk, ami viszonylag magasan terül el.

Cikkajánló

A rövidebb a jobb - Ford C-Max-menetpróba		Utazik a család - VW Touran 1.4 TSI-teszt		Erre vártunk - Mazda5 dízel-menetpróba