Száguldó hangorkán - Maserati Trofeo-élménybeszámoló

Amikor felhívják az embert, hogy egy verseny Maseratival kellene indulnia a Túraautó-világbajnokság (WTCC) hungaroringi hétvégéjén, akkor csak egy dologra tud gondolni: szinte biztos, hogy gigászi átverés áldozata. Körülnéz, hogy hol van elrejtve a kandi kamera, miközben az agyában az motoszkál: ez nem lehet komoly. Pár perc győzködés után leesik, hogy senki sem ölne ekkora energiát a rossz viccbe, így a hitetlenkedést felváltja az öröm. Egy ilyen lehetőségre nem lehet nemet mondani, egy 470 lóerős olasz szupersportkocsit nem lehet visszautasítani.

A hungaroringi WTCC-hétvége egyik betétfutama a Maserati Trofeo volt
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A Maserati-kupa kicsit úri bajnokság, leginkább a gazdag ügyfelek versenyeznek benne, mint ahogy a Ferrari Challenge-ben, vagy a Lamborghini Super Trofeóban is. Ennek ellenére komoly versenyzők is feltűnhetnek a sorozatban, mint például a futamon szintén induló Kiss Norbert, aki magyar Renault Clio-kupa és Seat-szuperkupa bajnoka, utóbbit kétszer nyerte meg. Nekik létrehoztak egy profi (Team) kategóriát, míg az amatőröket a Trofeóban díjazzák. Érdekes módon a vendég újságíró amatőrstátuszt kap, pedig az indulásnak van versenyzői előfeltétele is. Sőt a végén az újságíró eredménye nem számít sehová, tehát csak fantomként köröz a pályán, aki belezavarhat a nagyok küzdelmébe. Erre az apró tényre már előzetesen felhívták a figyelmemet, plusz a hétvége folyamán is hallhattam párszor.

Már a motorhang miatt is érdemes megnézni a második futam érdekesebb eseményeit

A csillogás már első találkozáskor mellbevágó, az olaszok olyan látványos körítéssel érkeztek a Hungaroringre, mint amilyennel a Chevrolet gyári WTCC csapata versenyzett. Persze a csillogó Maserati motorhome hátterében, pár száz méterre szerényen meghúzódott egy másik sátor, amely alatt a húsz versenyautó foglalt helyet néhány szerelővel, elég minimális felhajtással. Ez a sorozat nem a komoly profizmusról szól, nem rohangálnak a mérnökök, nem tesztelik napokig a beállításokat. Minden versenyző azonos beállítással versenyzik, csak a guminyomást állítgatják, ha valaki nagyon szenved. Itt minden az élményről szól, a versenyautó magával ragad mindenkit, a versenyzőket és a nézőket is.

Trofeo Maserati GranTurismo MC

Hatpontos övek tartják a vezetőt a kagylóülésben, szükség is van rájuk

A Maserati Trofeo az olaszok saját márkakupája, amely néhány alkalommal a Túraautó-világbajnokság európai helyszínein szerepel betétfutamként, de vannak külön megrendezett futamai is. A bajnokságban bárki indulhat, aki nettó 155 ezer eurót le tud rakni az asztalra, illetve érdemes előtte elvégezni a Maserati saját vezetéstechnikai képzését. A bajnokságban húsz darab teljesen egyforma Maserati GranTurismo MC Stradale szerepel, amelyet némileg átalakítottak a versenyen való használatra.

Váltani a kormányról kell, a középkonzolon lévő kapcsolók egy része nem volt bekötve

Az utastérből minden kidobáltak, helyette jött a bukócső, a hatpontos övvel felszerelt versenyülés, a versenykormány, a szénszálas műszerfal és középkonzol, valamint a Magnetti Marelli központi kijelző és néhány fontos kapcsoló. Az autó tömegéből is rengeteget faragtak: az ajtókat, a motorháztetőt, a csomagtérfedelet szénszálasra cserélték, az autóból kikerült minden felesleges súlyt képező alkatrész és extra. Nincs klíma, hifi, menetstabilizáló, sőt blokkolásgátló sem.

A jobboldali váltófüllel felfelé lehet váltani, a baloldalival vissza, a kettőt együtt meghúzva üresbe tesszük, majd utána az RM-gomb megnyomására kezd tolatni. A PIT a bokszutcai sebességlimiter, amely csak második fokozatban működik

Az eredeti futómű helyett versenyfutóművet kapott keményebb rugókkal, gátlókkal, de sajnos kevés dolog állítható. Az utcai fékek helyét is versenytárcsák, -betétek váltották fel, így a lassulás is garantált. Összességében a 450 lóerős utcai sportautóból 470 lovas versenyautót faragtak, amely 320 kilogrammal könnyebb, mint az 1670 kg-os szériaváltozat. A váltó a kormányról vezérelhető duplakuplungos szerkezet, amelynek még a hátrameneti kapcsolója is a kormányon volt. Üresbe a két váltófül egyszerre húzásával lehetett kapcsolni. Kuplungpedál nincs, a bal lábat így leginkább fékezésre lehet használni.

Hogy milyen vezetni egy hátsókerék-hajtású, 470 lóerős olasz telivért? Szenzációs, de egyben hajmeresztő is. Bár első látásra komoly versenyautónak tűnik, de a futóműve túl lágy, a tömege pedig túl sok. De mindenkié egyforma, tehát kár ezen fanyalogni. A motorhang mindenért kárpótol, egy-egy kiadós kigyorsítás után csak azért nem állt fel a szőr a hátunkon, mert teljesen az ülésbe szorít a gyorsulás. Olyan hangorkánban tör ki a Ferraritól származó olasz V8-as, mintha az összes WTCC-autó hangját összegyúrtuk volna egy masszába. A tolóerő is fantasztikus, minden egyes váltás után tarkón vág az ülés fejrésze. A féket sem átlagos használtra gyártották, olyan keményen kell nyomni, hogy már azt hinné az ember, nem is működik. Ráadásul ebben az autóban nincs kuplung, tehát úgy lett kialakítva, hogy jobb láb gázon, bal a féken. Eddig mindössze egyszer mentem ballábfékes autóval, így ezt is szoknom kellett, érzésre nem ment túl jól. A fékben pedig voltak tartalékok: megfelelő pedálerőnél olyan lassulásra képes, hogy a bukósisak le akarja tépni a fejünket.

Az olaszok mindenhová beengedték a nézőket

A Maserati egyetlen gyenge pontja a kanyarodás, a nagy tömege és a futómű lágysága miatt közel akkora kanyarsebességre sem képes, mint az általam már kipróbált verseny Opel Astra, vagy a hosszú távú versenyzésre kitalált BMW 120d versenyautó. A gyönyörű olasz macsóverda túlságosan előredől féktávokon, így a kanyarbemeneteken hajlamos kitörni a hátulja. Kicsit huplis aszfalton elkezd libegni, ami a kigyorsítási stádiumban durva kitöréssel is végződhet. Jó néhányszor okozott kellemetlen pillanatokat, pedig nem akartam túlfeszíteni a határait. De ezzel együtt is élmény vezetni, hiszen minden gázadásnál fantasztikus érzés benne ülni.

Bár az első hétvégéjükről rémisztő híreket hallottunk, a sorozat résztvevői nagyon korrekt módon versenyeztek

Ennek megfelelően az első szabadedzés után meglehetősen elégedetten szálltam ki a kocsiból, bár már akkor tudtam, hogy gondok lesznek a túlkormányozottsággal. Az én vezetési stílusom kicsit rontja a helyzetet, ezért próbáltam másnapra kicsit átállni. Ez részben sikerült is, hiszen a másnapi időmérőkön mindkétszer a második helyet szereztem meg a fantasztikusan teljesítő Kiss Norbi mögött, elsőre még szoros volt, másodikra sokat hibáztam.

Fantasztikus érzés volt, hogy tele a lelátó emberekkel

A vasárnapi versenyekre semmilyen komoly tervet nem kovácsoltam, mivel versenyen kívüliként indultam, ezért csak egy jóízűt akartam autózni anélkül, hogy bezavarnék bárkinek. Ez az első futamon sikerült is, Kiss Norbi a rajtnál ellépett, én meg bolond módon magam elé engedtem az egyetlen olaszt, aki velem tudott tartani. Sajnos csak az utolsó kör kirakásakor eszméltem rá, hogy vissza kellene már vennem a második helyet, így néhány nem elég meggyőző próbálkozás után a harmadik helyen fejeztem be a negyvenperces futamot. Az autó jól bírta a versenytávot, csupán a fokozatosan puhuló féket kellett szoknom. Az olaszok viszont nem tudták hová tenni, hogy egy újságíró harmadik lett, végül mégis kitaláltak egy kupát, hogy a magyar közönség előtt felállhassak a dobogóra. Köszönöm, nagy élmény volt!

Minden időmérőre új gumit kaptunk, amelyet az ahhoz tartozó versenyen is használni kellett

Lélekben felkészültem egy kigyulladásra

Sajnos másodikra jött a feketeleves: már a felvezető körben kibírhatatlan benzinszag volt az autóban, hamar észrevettem, hogy jobbos kanyarokban a bal hátsó kerékre folyik a benzin. Az olaszok szerint ez normális, így kellett elrajtolnom. Lehet, hogy túl majrés vagyok, de én azért jól begyakoroltan, hogy pontosan hol van a tűzoltógomb, sőt agyban azt is végiggondoltam, hogyan fogok pillanatok alatt kiugrani, ha begyullad az autó. Tavaly, a Le Mans Series Lamborghini betétfutamában láttam porrá égni olasz versenyautót, így most sem voltam nyugodt. A verseny közben folyamatosan figyeltem a tükörből, hogy változik-e a helyzet, de két körrel a vége előtt még láttam, hogy nem. Közben az utasteret olyan benzinszag töltötte be, hogy a rajtrácson mindenki messzebb húzódott az autótól.

Az egész hétvége alatt mindig kergettem valakit

Nem a legjobb előjelek egy jó versenyre, de ezek után még rajt után be is szorultam a harmadik helyre. Pedig a rajt jól sikerült, még Kiss Norbi mellett is elléptem, de a féktávon figyeltem rá, hogy visszajöhessen mellém, be akartam fordulni vele együtt az egyes kanyarba, de a kigyorsításon kihagyott a váltó, így elment még valaki. Ő hatékonyan feltartott a következő két körben, miközben hátulról támadtak, így elengedtem még egy autót. Aztán egy jól átgondolt koreográfia alapján vissza akartam jönni a második helyre, de a legfontosabb pillanatban valami félresikerült. A kettes kanyarban én voltam jobb helyen, már meg lett volna a második hely, de kis csattanás után olyan volt, mintha megragadt volna az autó hátulja, nem tudtam megfogni, megpördültem és kicsúsztam a pályáról. A kameraképekből azt a következtetést vontam le, hogy valószínűleg blokkolt az autó hátulja, ami egy pillanatra megfullasztotta a motort.

Hangra és látványra a Maseratik érdekessebbek a WTCC-autóknál

Ezek után már csak azzal voltam elfoglalva, hogy szépen, körültekintően előrébb jöjjek, miközben a benzinszag miatt teljesen szétesett a vezetésem. Az egyenesekben próbáltam a menetszelet az egyik kezemmel az utastérbe terelni, de egyre jobban fájt a fejem, a végére hányingerem is lett. Négy körrel a vége előtt már ki akartam jönni, de minden körben úgy éreztem, kibírok még egy kört. Valahogy elmentem a célig, de kár volt. Életem egyik legrosszabb élménye lett a versenyből, majdnem kiszédültem az autóból, úgy örültem a friss levegőnek, mint az első pillanatban az indulási lehetőségnek.

Kiss Norbert (középen) mindkét futamot megnyerte

Egy dolog azonban utólag is büszkésséggel tölt el, ez pedig a közönség. 2003 óta járok rendszeresen a Hungaroringre, de eddig csak Forma-1-es futamon láttam ennyi nézőt a lelátókon, de akkor sem voltak ennyire lelkesek. Tudom, hogy nem miattam jött ki ennyi ember, de Kiss Norbival mi is kaphattunk egy kicsit abból a szeretethullámból, amely magával ragadott szinte mindenkit aznap a Hungaroringen.

Jó volt magyarnak lenni a nézőtéren, Michelisz Norbinak drukkolva, szerencsére az elsők között gratulálhattam a mi fiúnknak. Felemelő érzés volt a rajtrács elején állni, miközben a nézők a mi nevünket ordították, és magával ragadó élmény volt a dobogón a magyar himnuszt hallgatni. Ezt az érzést sosem felejtem el, köszönöm mindenkinek, aki hozzájárult!