Már csak ez hiányzott - Kia Rio 1.2-teszt

2011.12.01. 16:45

Az új Riótól a Kia első igazán ütőképes és szemtelenül olcsó kisautóját vártuk, de a koreaiaknak a kettő közül csak az egyik sikerült. Ezúttal vajon mivel próbál levenni a lábunkról a nagyra nőtt apróság? Elsőként az 1,2-es 85 lóerős alapváltozatot teszteltük.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Ki gondolta volna, hogy egyhamar ilyen menő lesz ez a névtelen gyártó?
(Még több fotó a Kia Rióról a galériában. Kattintson a képre!)

Mi ez és mi az új benne?

A Kia első modellje a kategóriában, melynek vevőit nem a titkos tippekre vadászók, hanem a vonzó és praktikus városi autóra vágyók között kell keresnie, így már az Opel Corsa, a Ford Fiesta, a Citroen C3 és a többi népszerű kisautó valódi ellenfelét kell látni benne. Vadonatúj fejlesztés, látszik rajta, hogy a tervezésnél ezúttal bőségesen rendelkezésre álltak a szükséges szellemi és anyagi források. Minden fontos dologra jutott elég idő és pénz, arra is, hogy kisakkozzák, hogyan lehet vonzó és elérhető is egyszerre.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Tömegmodellként nőknek és férfiaknak, fiataloknak és időseknek egyaránt tetszenie kell

Látszólag egy kisautó a sok közül, semmilyen forradalmi újítással nem váltja meg a világot, egyszerűen csak valódi igényeknek próbál megfelelni. Viszont egy ütőképes városi kisautót hárommillió forintból kihozni sokkal több álmatlan éjszakát és több termosznyi kávét jelent, mint sok pénzből jól összerakni egy prémiumautót. Bár olcsó alternatívának jó volt a kissé elavult, második generációs Rio is, de a Kia egyre meggyőzőbb kínálatából már nagyon hiányzott egy modern kisautó, amely nem csak a hétéves garanciával mozgatja meg a piacot.

Hogy néz ki?

A Rióval kapcsolatban végre elfelejthetjük az "ahhoz képest" és az "ezért a pénzért" kitételeket, olyanra rajzolták, ahogy egy igazi 21. századi kisautónak ki kell néznie. Ízléses és harmonikus, száz százalékig az európai ízlést tükrözi. Általában sokat küszködnek a gyártók, hogy ebben a méretosztályban unisex formatervet kínálhassanak, mégis többnyire valamelyik nem jobban kedveli a végeredményt. Akár szándékos volt, akár nem, ezt a kisautót férfi és női sofőrrel egyaránt könnyű elképzelni. Nem hivalkodó, de vonzó anélkül, hogy giccses lenne.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Figyeljék meg, milyen apró részletekből áll a fényszóró!

Nem tűnik úgy, mintha a tervezők túl sokáig nézték volna az egyik konkurenst, mint a Corsa féltestvérének tűnő Hyundai i20 esetében. Ma már a Kiának is van saját stílusa, hasonlít egy kicsit a Picantóra és a Sportage-re is, de nem estek abba a hibába, hogy mindegyik egyforma legyen. A rokonoknak, barátoknak tetszett, de azért nem villognak körülötte a vakuk, mint a bankrablós reklámban. Nem is baj, nem mindenki szereti, ha a szomszédok irigykedve néznek rá. A Rio az idősebbeket is érdekelni fogja, nekik pedig egyáltalán nem hiányzik a feltűnés.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Szokatlanul vagány megoldás a magasra helyezett lámpa, a sík farrész és a fekete betét

A belsőépítészek is hasonlóan közelítették meg a munkát, igyekeztek minél komolyabb és aktuálisabb végeredményre jutni. Előbbi maradéktalanul, utóbbi csak félig-meddig sikerült, mert a nagy szögletes műszerfal egy C Corsához képest luxusautónak mutatja ugyan a Riót, de nem olyan fantáziadús, mint a külseje, anyagminősége pedig a meggyőző összeszerelés ellenére visszaránt minket a költséghatékonyság fémjelezte rideg valóságba. Funkcionális persze, ez nem is lehet kérdés, a szellőzés panelje a Sportage-hez hasonló kreativitást mutat, akárcsak a nagyon hasonló - rücskössége miatt vaskos huzatért kiáltó - sokgombos kormány.

Műszaki tartalom

Sikerült végre megkaparintani egy igazi alapmodellt, azt a kocsit, amire a legtöbb potenciális vevőjelöltnek éppen elég az autóvásárlásra szánt anyagi kerete. A választható két benzines és két dízelmotor közül tesztautónkba a kisebbik, négyhengeres, 1,2-es 85 lóerős benzines került méghozzá az egyedül ehhez járó ötfokozatú váltóval. Alapmotor létére egyáltalán nem okoz lelkiismeret furdalást, amiért nem költöttünk egy kicsit többet az autóra. Az egy tonnánál alig nehezebb karosszéria mozgatásához megfelel, nagy dinamizmust nem is vártunk tőle, de nem is csalódtunk benne. Egyterű testvére, a Venga 1,4-es motorral is sokkal kiábrándítóbb volt.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Elsüllyed az orrában a kis 1,2-es, de nem szégyenében, nem lehet rá komolyabb panasz

Életvidámnak tűnik, szeret pörögni, de nem kell erőltetni, mert akárcsak a többi modern motort, arra optimalizálták, hogy minél hamarabb felkapcsoljunk és a lehető legalacsonyabb fordulaton járjunk vele. A Rio sokat ígérő külsejéhez, kompakt kategóriát karcoló méreteihez képest gyengécskének tűnik, hamar kifullad, de józan ésszel végiggondolva az úton töltött idő legnagyobb részében ennyi is elég. Szolid hangját csak magasabb fordulaton lehet egyáltalán hallani, országúton, autópályán sem zavaró, a lámpánál pedig annyira halk lesz, hogy először azt hittem, leállt a motor, pedig nincs benne start-stop rendszer.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Hosszú a tengelytáv, a sarkokba kerültek az alapáron 15 colos kerekek

Öt fokozat is elég a boldogsághoz, ha jól van kiosztva, ehhez a motorhoz pedig ideális az áttételezés. Fogyasztása csak akkor kiábrándító, ha vakon hiszünk benne, hogy a kis motor önmagában megoldást jelent. Megvannak a határai, hiába négyhengeres, kis lökettérfogata miatt túl nagy erőkifejtésre van szüksége ahhoz, hogy gazdaságosan dolgozhasson: a teszthét alatt átlagosan 6,5 liter benzinre volt szüksége 100 kilométerenként. Egy évtizede egy hasonló teljesítményű és méretű autó is nagyjából ennyit fogyasztott és mindezt úgy, hogy akkoriban még rendelni sem lehetett annyi - főleg biztonsági - extrát, ami az ötcsillagosra tört Rióban már alapáron benne van.

Milyen vezetni?

Az első métereken kiderül, hogy dinamikus külseje ellenére a Riónak nincsenek sportos ambíciói, nem is a Mazda2, hanem a Citroen C3 iskolát követi. Ha már egy csöppet sem élvezetes, akkor legalább pihentető legyen - gondolkodhattak a Kiánál helyesen, majd olyan könnyűre hangolták az összes kezelőszerv működését, amiről a hetvenes-nyolcvanas években, az igazi minimalista kisautók idejében álmodni sem mertek a tulajdonosok. Játékautószerűen élettelen a kormány, kezeink közül kicsúszó rongybabaként esik egyik fokozatból a másikba a kicsit hosszú úton járó és lötyögős váltókar. Cserébe jól tűri a gyors kapcsolásokat, kettesben viszont túl közel kerül a vezetőhöz, egészen furcsa, kitekert kéztartást követelve.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Modern, de talán túlságosan is komoly a műszerfal, itt-ott rekeszek is akadnak

Vezetési pozíciója is igyekszik kompromisszummentes lenni, így akárcsak a Volkswagennél, itt is elképesztően széles határok között állítható az ülés magassága. Nem jelent problémát hozzáállítani a kormányt sem, bár nekem a váltó és a kicsit jobbra eltolt pedálok nem egészen ott voltak, ahol vártam. Rosszabb, hogy egy Budapest-Pilis út alatt sem tudtam úgy beállítani a közepesen puha, jó formájúnak tűnő vezetőülést, hogy kényelmes legyen, fix deréktámasza mindig nyomta egy kicsit a hátamat, végül sikerült elfogadhatóra hangolni, és mindenképpen ellenem szól, hogy Nógrádi Attila kollégám gondolkodás nélkül szupernek nevezte az ülést.

Milyen benne utazni?

Ennek ellenére sem kellemetlen hosszabb ideig benne ülni. Fizikailag biztosan nem fáradunk el, idegrendszerünkre jó hatással van a bántó rezgéseket is kiszűrő zajszigetelés. Gördülékeny kezelhetősége és európaiasan kifinomult működése még kissé tompa viselkedését is elnyomja. Gázreakciója ugyanis nem valami élénk és a kormány mozgatására is komótosan reagál, ami senkinek nem fog hiányozni, amikor suliba viszi a gyerkőcöket vagy éppen helyet keres a bevásárlóközpont parkolójában. Hamarabb fel fog tűnni a futómű érdekes viselkedése.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Látszik, hogy új modell, de könnyedén belesimul környezetébe a Rio

Az i20-szal és a Velosterrel ellentétben hátra már multilink felfüggesztés került, nem is pattog el a göröngyökön, kikerülési manőver után viszont hajlamos enyhén kígyózni a fara. Ennek oka elsősorban a puha rugózás, amit az úthibákra rázással reagáló, feszes lengéscsillapítás tesz egy kicsit skizofrénné. Kanyarban enyhén billen meg, könnyű orra és merev karosszériája miatt jó az egyensúlya, meglepetést csak a négy tárcsát aktiváló, érzékeny fékpedál okozhat. Anyagminőségével is egyre közelebb kerül a jól bejáratott márkákhoz a Kia, a kemény, sötét műanyagokat és a sorjákat más gyártóknak sem sikerül mindig kihagyniuk.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Átlagos méretű felnőttek egész jól elférnek maguk mögött a gyerekeknek szánt helyen 

A Rióban sem nehéz ilyesmire akadni, de látszik, hogy igyekeztek úgy elhelyezni az olcsóbb burkolatokat, hogy ne legyenek túlságosan feltűnőek, az első ülések hátára mégis került egy nagy kemény bevonat, ami jól jön, ha elszabadulnak a sáros gyerekcipők. Hátul persze nem csak gyerekek, két felnőtt is elfér, hárman viszont csak közeli ismerősök próbálkozzanak, mert csupán átlagos a fej- és lábtér. Utazni úgyis a család megy, nekik szűken, de elég lesz 288 liternyi, szabályos alakú csomagtartó is, amely ülésdöntögetéssel 923 literig növelhető és szélesre nyíló, hatalmas ajtókon át rakodható.

Fotó: Balogh Bence [origo]
Nagy, széles, masszív és egy kicsit agresszív, ahogy a 21. századi vevő parancsolja

Megéri az árát? 

Ez az egyik legfontosabb kérdés a Rio esetében. A Kia tudta, hogy a Rióval végre sikerült felzárkóznia a többiekhez, és azzal is tisztában van, hogy mennyit ér hét év garancia, ezért mindezt beleépítették az árába is. Arra azért odafigyeltek, hogy a belépőár kedvező legyen. Érdekes módon a benzines alapmotor nem választható a teljesen fapados (ECO) felszereltségi szinttel, ezt a "privilégiumot" csak a kisebbik dízelmotor kapta meg. A benzines kínálat az LX nevű felszereltséggel indul 3 149 000 forintért, 15 colos kerekekkel, hat légzsákkal, ESP-vel, négy tárcsafékkel, elektromos tükrökkel, központi zárral, fedélzeti számítógéppel, kormányról vezérelhető, négyhangszórós, USB-s, mp3-as, CD-s rádióval, a metálfényért 100 ezer forintot kell fizetni.

Cikkajánló

Forrás: [origo]

Fotó: Tuba Zoltán [origo]

Fotó: Balogh Bence [origo]

Miért fotózzák ezt az autót?
- Suzuki Swift 1.2-teszt

Ennyi pénzért nehéz
belekötni - Hyundai i20-teszt

Plasztikázva vonzóbb
- Opel Corsa 1.4-teszt



Bár a piaci változások miatt az alapmodellbe jóval több extra került, mint a néhány évvel ezelőtt megszokott vevőcsalogató kivitelekbe, megvételre inkább a következő szint (EX Limited) érdemes. Aki szeretne állítható magasságú vezetőülést, elektromos ablakot vagy akár csak manuális klímát, kénytelen a 3 599 000 forintos harmadik szintet (EX) választani. Ennyiért egy megnyerő, műszakilag jól felkészült és jól összerakott kisautót kapunk, amelynek azért bőven akad méltó kihívója. Nem csupán a kifutó modellek, hanem a fiatalabb japán konkurensek között is akadnak hasonlóan jó vételek.

(Összegyűjtöttük a Rio konkurenseit. Igyekeztünk hasonló teljesítményű motort választani és ragaszkodtunk a légkondicionálóhoz. A felszereltségek között számtalan eltérés lehet a szériában és felárért kínált csomagok miatt, előfordul, hogy a klíma önmagában nem, csak más hasznos extrákkal együtt elérhető, ezért az árakat árnyalhatja a felszereltségek közötti különbség. Mindig azt a megoldást választottuk, ahogy a legolcsóbban juthatunk klímás, ötajtós alapmodellhez. Zárójelbe az akciós árat írtuk.)

Kisautók klímával (bemutatás éve)

Légkondicionáló (Ft)

Ár (Ft)

Chevrolet Aveo 1.2 86 LE LSPlus (2011) széria 3 280 000
Citroen C3 1.4 75 LE Tendance Plus (2009) széria 3 330 000
Dacia Sandero 1.2 75 LE Arctic (2007) széria 2 590 000
Fiat Punto Evo 1.4 77 LE Active (2005) 230 000 3 780 000 (2 690 000)
Ford Fiesta 1.25 82 LE Trend (2008) széria 3 719 000
Honda Jazz 1.2 90 LE Trend (2008) széria 3 599 000
Hyundai i20 1.25 78 LE Life AC (2008) széria 3 399 000 (2 999 000)
Kia Rio 1.2 85 LE EX Limited (2011) széria 3 599 000
Mazda2 1.3 75 LE CE Pro (2007) széria 3 939 900
Nissan Micra 1.2 80 LE Acenta (2010) 300 000 3 089 000
Opel Corsa 1.2 85 LE Enjoy (2006) 280 000 3 624 000
Peugeot 207 1.4 75 LE Active (2006) széria 3 329 000
Renault Clio 1.2 75 LE Authentique (2006) 210 000 3 250 000 (2 600 000)
Seat Ibiza 1.2 70 LE Reference (2008) 405 000 3 371 000
Skoda Fabia 1.2 70 LE Cool (2007) széria 2 923 500
Suzuki Swift 1.2 94 LE GC (2010) széria 2 990 000
Toyota Yaris 1.0 69 LE Eco (2010) 250 000 3 260 000
Volkswagen Polo 1.2 70 LE Trendline (2009) 103 750 3 691 000

Összegzés

A Kia a Hyundai-jal karöltve elszántan törekszik a világ legnagyobb autógyártói közé, így csupa olyan autót dobnak piacra, melyeken nem csak fogást találni egyre nehezebb, de egyre könnyebb megszeretni őket. Az új Rio elég vonzó, komfortszintje és vezethetősége pedig a korábbi kompaktokat idézi. Már semmi sem különbözteti meg a mai, nagyra nőtt kisautóktól. Semmi, tehát az ára sem, 3,5 millió forintért bőven lehet válogatni a piacon. Manapság ez az árkategória ésszerű választás az egyre fogyó magánvásárlóknak, hiszen nem túl sok pénzért egy valóban használható autóhoz juthatnak. Ilyen a Rio is, amely viszonylag alacsony presztízsét és nagyobb értékvesztését az eladásnál is érvényesíthető hétéves garanciával ellensúlyozza

Műszaki adatok
Motor, erőátvitel, fékek.
Hengerűrtartalom: 1248 cm3. Furat/löket: 71/78,8 mm. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 62,5 kW (85 LE)/6000. Nyomaték: 120,7 Nm/4000. Sebességváltó: ötfokozatú manuális. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa. 
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4045/1720/1455 mm. Tengelytáv: 2570 mm. Nyomtáv elöl/hátul: 1507/1521 mm. Tömeg: 1104 kg. Terhelhetőség: 456 kg. Csomagtartó térfogata: 288/923 l. Üzemanyagtartály térfogata: 43 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/óra): 13,1 mp. Végsebesség: 172 km/óra. Átlagfogyasztás: 4,8 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 6,5 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 109 g/km.