A hárommilliós Dacia egyterű titka

9900 euróért - gyakorlatilag féláron - kínál egy Renault Scenic-méretű egyterűt a Dacia. Ott toporogtunk a genfi leleplezésen az első sorban, hogy szó szerint mindenki más előtt láthassuk a magyar családok álmát, a Lodgyt és ahogy lehetett, megrohamoztuk a kiállított autókat, hogy rájöjjünk a viccesen alacsony alapár titkára. Tülekedő újságírók, táncoló főnök, csüggedő kínaiak és a Genfi Autószalon egyik legjobb ár/érték arányú autója.

Ki hitte volna, hogy a Genfi Autószalonon egyszer még öldöklő tömeg alakul majd ki a Dacia standja körül? Akkora, hogy a gyári fotósoknak végül már kiabálniuk kell az újságírókkal, hogy ugyan ne takarják már ki egymás elöl a látnivalót, ami ráadásul nem más, mint egy nagy egyterű. Már önmagában sem az a heves szívdobogást okozó verda, most azonban többről van szó, sokkal többről. Bár mi magyarok még mindig nem szívesen ülünk be egy Daciába, a Renault olcsó márkája ügyesen megszerettette magát Nyugat-Európában szuper ár/érték arányú modelljeivel.

Hárommillióért ajándék lesz ez az autó, a Grand Scenic ötmillióról indul

Úgy tűnik, errefelé nem derogál Daciával járni, a németeknél a legutóbbi roncsprémium egyik slágere volt a márka, de még Genfben sem kell sokáig autózni, hogy egy-két Duster szembe jöjjön. Tegnap viszont nem egy kis szedánt, nem is egy SUV-t - tehát nem rétegautót - hanem egy igazi tömegmodellt lepleztek le, amelyről az első sajtófotók alapján már lehetett sejteni, hogy a Grand Scenic közeli rokona, és a standon álló, letakart autók sem tűntek kisebbnek a sikeres Renault-nál.

Zenés-táncos műsor vezette be a Lodgyt, amely most turnébuszt játszott

Ahogy elkezdődött a show, a sok lefátyolozott Lodgy közé begördült egy n-edik darab, zenészek ugrottak ki belőle, a kormány mögül pedig maga a Renault ügyvezetője, Carlos Tavares szállt ki, aki először lazán mozogni kezdett a zenére, majd kihasználta a tizenötperces keretet és gyorsan szólt egy pár jó szót a Lodgyról, majd közölte a lényeget, az alapárat, ami nem több mint 9900 euró, nagyjából 2,8 millió forint. Ez az a pont, ahonnan már nem számít, hogy ugyanaz a technika van alatta, mint a Renault-k alatt, és arra sem vagyunk kíváncsiak, hogy a márkát nem az olcsójánosok, hanem az ésszerűen döntők kocsijának szánják, azonnal látni akartuk közelről.

Nézze meg, hogyan csinált magából bohócot a Renault ügyvezetője a Dacia Lodgy bemutatóján!

Mert kell itt lennie valami turpisságnak. Ez az összeg már annyira kedvező, hogy még a híresen szűkös magyar viszonyok között sem tűnik vállalhatatlannak, akárcsak maga az autó. A hivatalos program végén rohantunk a kocsi felé, persze egy japó már megelőzött - vagy egy kínai - mindenesetre nagyon aggódó arcot vágott, pedig az érzelemkifejezéssel az ázsiai kultúrákban általában a mosolyra szorítkoznak. Van is miért aggódni a konkurenciának, mert a kicsit idétlen nevű Lodgy egy hatalmas autó, egészen normális formával. Élőben máris sokkal jobb, mint a képeken.

Fura a neve, látszik rajta a spórolás, mégis jó vételnek ígérkezik

Nem céltalanul nagy, hét üléssel jön és akkora csomagtartóval, amibe még egy kispolszkit is be lehetne csomagolni. A bölcsek kövét viszont sajnos a Dacia mérnökei sem találták meg, közelebbről nézve kiderül, komoly spórolás eredménye, hogy mindezt annyiért tudják adni, amennyiért. Már a kilincseken látszik, hogy alaposan lebutították a Scenicet. Ugyanaz a gyenge, billenős változat került az ajtókra, mint a többi Daciára. Maguk az ajtók is elég vékonyak, ráadásul nem valami vastag lemezből vannak, ujjal be lehet nyomni a fémet.

Mintha lebutították volna a Grand Scenic formáját, de élőben nem vészes

Belül mindenhol a lehető legolcsóbb műanyagot használták, egyszerűek a formák is, a stílus kimerül néhány érdekesen rovátkázott műanyagban, itt a kőkemény funkcionalitásra koncentráltak. Ergonómiai bakik is vannak, a kesztyűtartó például a sípcsontunkra nyílik, de aki nem akar lent kotorászni, a műszerfal tetején is talál egy nagy rekeszt, melynek csak a jobban felszerelt kivitelekben van fedele. A spórolás meglátszik az autó minden szegletén, nagyon egyszerűek a kezelőszervek és a kárpitozás vagy például a csomagtartó zsanérozása is, de olyan kellékek, mint az emelő elrejtésével sem törődtek, egyszerűen csak bepattintották a raktér egyik sarkába.

Élőben kevésbé vonzó a műszerfal, pedig ez a csúcskivitel belseje

Ha alaposan körbeszaglásszuk a Lodgyt, úgy érezhetjük, mintha tényleg kispórolták volna azt a fél autót, amit nem kell a pénztárnál megfizetni, de ez persze biztosan nincs így, hiszen a sikerhez jól kell szerepelnie a törésteszten, tehát a szükséges anyag szigorúan ott van, ahol nagy szükség van rá, a többi csak dísz és ráadás, azon pedig fogjanak csak rajta kedvükre, ha végül ilyen olcsó lesz a végeredmény. A valaha gyártott legnagyobb Dacia ugyanis mindezek ellenére egyáltalán nem tűnik rossz autónak, igazán ésszerű választás, kispénzű, kelet-európai szemmel pont azt tudja, amire a legnagyobb szükség van: óriási helyet kínál, némi kompromisszumkészség birtokában emészthető körítéssel, tényleg fillérekért.

Még sosem ütött sípcsonton egy kesztyűtartó, szerencsére puha műanyagból van

A Lodgy akkora dobásnak ígérkezik a régiónkban, hogy felmerül a kérdés, ki fog ezután dupla áron ugyanekkora egyterűt venni, amely pár év múlva egy fillérrel sem ér többet, mint ez a kicsit suta, de szerethetőnek látszó használati tárgy újonnan. Most már vezetni szeretnénk nagyon ezt az autót, amely annyira fontos a Daciának, hogy a jól látható Group Renault logóval megjelölt óriási standjukat egy Sandero Stepway és egy Duster kivételével teljes egészében az újdonságnak szentelte. Szükség is volt rá, mert ha néhány percen belül nem jutottak volna be az autóba az erős izgalmi állapotban levő újságírók, talán vér is folyt volna a csillogó padlóra.