Kínaiak lepték el az A3-as Audit

Alig lehetett kirángatni a kínaiakat az új A3-asból, pedig az utca embere simán el is sétálna mellette anélkül, hogy egyáltalán feltűnne neki, hogy egy új autót lát. Mindent eltanult a legutóbb piacra dobott családtagjaitól, ugyanazt a minőséget hozza, mint eddig, de anélkül szálltam ki belőle, hogy bármit is megmozgatott volna bennem.

Belekötni eddig is nehezen lehetett az A3-asba, valószínűleg ezután sem lesz okunk fröcsögésre, de biztatóbbnak érezném a jövőjét, ha nem a rendszámtábla alapján kellett volna megkeresnem az Audi látványosan bevilágított standján. Kifejezetten szeretem az Audi konzervatívan high tech stílusát, de ez a gyárudvar-érzés akkor is kicsit fantáziátlannak mutatja a márkát.

Még több helyszíni fotó a galériában. Kattintson a képre!

Az új A3-as kívülről annyiban változott, hogy megkapta a keskenyedő fényszórókat, hátul pedig az új stílusú, homorú csomagtér fedelet az íves lámpákkal. Az illesztések, a kidolgozás persze példás, az ajtók joggal pályáznak a szalon legszebb nyílászáró-csukódás hangja különdíjára. A mostani trend annak ellenére látszik az A3-ason is, hogy csak cérnakesztyűs kézzel mertek hozzányúlni.

Agresszívebb és - érzésre legalábbis - kisebb lett. Ahhoz, hogy kiderüljön, belül mire jutottak az ingolstadtiak, ki kellett várnom, amíg két langaléta (!) kínai végigfotózza a Google navigációt is tudó, műszerfalból előbújó képernyő komplett menüjét. Bár a szállodai kiosztás miatt a szokásostól eltérően bal lábbal keltem, de nem csak azért nem jön be a belseje, pedig az Audi nagy mestere a pazar műszerfalaknak.

Már a tesztelt Q3-asét is egy kicsit összecsapottnak éreztem és reméltem, hogy majd az A3-asé jobb lesz. Jobb lett, de sajnos nem sikerült elkerülni, hogy megkapja az A1-es íves és nagyon puritán műszerfalát, melyhez hasonlót a Seat Ibizába szerelt először a Volkswagen konszern, és azóta is csak a spanyol kisautónak áll jól. A legújabb Audiban hiába puhább, valahogy túlságosan ingerszegénynek tűnik.

Az érdekesebb kapcsolók persze már nem ott vannak, ahol régen. A menü kerek - kapcsolóként is működő - tapipadja vagy az alumínium motorindító gomb a váltókonzolra került, ahol a kis automata váltókarnak már alig szorítottak egy kevés helyet, de az utasok sem jártak jobban, mert ahogy a legtöbb új autó, valahogy ez is szűkös lett belül.

Nem vagyok langaléta, általában jobban is érzem magam a testhezálló kocsikban, de nem kell messzire mennem nálam alig magasabb kollégákért, akiknek ez a minden irányban passzentos helykínálat már kevés lehet, pláne, hogy mostanában a kínaiak is ilyen nagyra nőnek.