Örök élet plusz egy nap - Lada 2105 és 2107

Volt idő, amikor felnéztek rájuk, később lenézték őket, ma viszont már megnézik a kocka Ladákat. Úgy tűnt, a keleti blokk legmenőbb autóját semmi sem tudja letaszítani a togliatti szerelőszalagról, de egyszer minden véget ér. 46 évvel 1966-os bemutatása után a Fiat 124 utolsó leszármazottjából is elkészül az idén az utolsó példány. Taki bácsi taxijától, a paraszt-Mercitől, egyszóval a kocka Ladától két nagy becsben tartott kedvenccel búcsúzunk.

Hazájában még ma is új autóként kapható a kocka Lada, nem sokáig
(Még több fotó a galériában. Kattintson a képre!)

A budai garázssor előtti murvás parkolóban két patika állapotú kocka Lada áll, gazdáik az autók mellett cserélnek tapasztalatokat javításról és karbantartásról. Egészen hétköznapi, kis magyar életkép ez, csupán az idővel nem stimmel valami. Hiszen 2012-ben járunk, már a harmadik generációs Suzuki Swift gördül le a szalagról Esztergomban, Audi TT-ből már a második Győrben, a Mercedes B osztályból pedig az első Kecskeméten. Sok minden történt azóta, amikor még ezek a kocsik képviselték mindazt, amiért érdemes volt túlórát vállalni, és amiért még akkor is meg kellett küzdeni, ha volt rá elég pénz a takarékban.

A lámpa eltérő kiosztású, és a lökhárító is más

Az autó, amelyre mindenki vágyott, egy kis szocialista luxus, valami, ami szinte már majdnem olyan volt, mintha nyugati lenne. Ez volt az 1982-től behozott kocka Lada. Azóta persze a rendszer összeomlott, az éveken át derekasan küzdő HungaroLada is megadta magát, többé már senki sem ült önként Ladába. Oroszok, ukránok mazsolázták ki és vitték haza a jobbakat, amelyeknek meg nem jött be az élet, még mindig hordhatják a malteros vödröt vénségükre, koszosan, rozsdásan, megrogyva, szégyenszemre. De vannak, akiknek a garázsában ott lapul egy abból a típusból, amely még nem elég öreg ahhoz, hogy veterán legyen, de túl régi ahhoz, hogy autószámba vegyék.

Egykor a legmenőbb szocialista autó a fényszórómosós paraszt-Merci volt

"Én a Merkurnál dolgoztam, onnan hoztam a szenvedélyt, de hogy a fiatalokat mi vonzza benne, nem tudom" - mondja nevetve Sándor, a piros 2107-es tulajdonosa. "Tőlünk ered a név, mi neveztük el paraszt-Mercinek" - meséli, ugyanis a tehetős vidékiek engedhették meg maguknak. A hűtőrácsa pedig mi másra hajazna, mint a nyugat-német mondakör sztárjára, a Mercedesre, ami az elérhetetlenség és a luxus netovábbja volt. "A Lada kultusza annak köszönhető, hogy bár az akkori kínálat csúcsát jelentette, így vagy úgy mégis sokan megtehették, hogy újonnan vegyenek egyet".

Sándor régen a Merkurnál dolgozott, ma is erősen kötődik a Ladához

Lehet, hogy még túl fiatalnak számít a klasszikusok között, de a kocka Lada is olyan autó, amelyet nem lehet csak úgy venni. "Többnyire idős, vidéki tulajdonosok garázsában lehet még jó állapotú kockákat találni. Ezeket általában felajánlják a friss jogsis unokáiknak, akik viszont hallani sem akarnak róla, mert nekik inkább BMW kell, ezekre érdemes lecsapni" - mondja Sándor, aki nem akármilyen 2107-es forgalmiját tartja bőr autóstáskájában a műszerfal tetején. A tűzpiros Lada ugyanis az utolsó, Magyarországra importált hátsókerekesek egyike, egy 1995-ös 1500 L, ami luxusfelszereltséget jelent.

2107-es privilégium a kagylóülés, korabeli üléshuzattal és huzatvédő huzattal

A magyar Opel Astra és a több tucat import nyugati kocsi bűvöletében persze már nem volt komoly fegyvertény, de a nyolcvanas években, a típus virágkorában valósággal az élet császára volt, aki hozzájutott egy ilyenhez. Fényszórótörlőt és mosót csak a Volvókon lehetett látni, ajtószegély-fényről, egybe fejtámlás kagylóülésről vagy fordulatszámmérőről még álmodni sem mertek például a wartburgosok, amikor szegény Trabantosoknak még benzinszintjelző sem jutott. Katalizátor és ötfokozatú váltó még a nyugati kocsiknál is ritkaság volt, szereltek bele motoros antennát és a hátsó biztonsági övet sem túlzás extraként említeni.

A 2107-es volt a luxusmodell széles műszerfallal és menő extrákkal

Ezekkel mind a nyugatnak szóltak be a szovjetek, a konkrét autó esetében már az oroszok, ahogy az a motorblokkon olvasható. Sándor elhatározta, hogy megmenti az utolsók egyikét, és öt éve Bényéig ment, hogy 80 ezer kilométerrel az órájában 560 ezer forintot adjon érte.

A kényeztetés és a rajongás egyik jele az egyedi készítésű Lada párna

Meg se kottyant neki 12 év kímélő használata, hiszen ezek a kocsik mindent kibírnak. "Sok mindent kibírnak, fogalmazzunk úgy" - helyesbít Sándor, aki azt meséli, hogy eddig csak kopó alkatrészeket, fékbetétet, kuplungtárcsát és gömbfejeket kellett cserélni rajta, minden más gyári eredeti. Garázsban tartja, és csak nyári kirándulásokra veszi elő a piros Ladát, de előfordult már, hogy télen is ki kellett vinnie. A Veterán Zsiguli Egyesülethez tartozó autó minden milliméterén látszik a törődés. Üléseit huzat védi, huzatvédő fejtámlahuzattal, az ajtókon klasszikus élvédővel, a kalaptartón puha textil, rajta egy egyedi gyártású, Lada emblémát formázó párnával.

A jókora csomagtartóban helyet kellett szorítani a pótkeréknek és a tanknak is

Meg is nézik mindenhol, bármerre jár vele. Ahogy múlik az idő, és egyre jobban kopnak ki a kockák is, az emberek meglátják benne az értéket. "Most már meg tudják különböztetni a melósautóktól. Ha valahol megállunk vele, biztos, hogy ott terem valaki, aki megkérdezi, hány éves, utána elmeséli, hogy az övé milyen volt és így tovább. Nem türelmetlenkednek mögöttem, kifejezetten előzékenyek velem, szóval látják, hogy ez már több mint egy öreg orosz gép" - meséli Sándor, akitől már többször is megpróbálták ellopni. "Még mindig kapósak a Ladák, talán azért, mert egy kezdő is el tudja vinni, pedig az elefántfüleket már elhagyták a kockákon" - teszi hozzá Tamás, a fehér 2105-ös gazdája, aki szintén vidéken szerezte a 2105-öst.

Talán új korában sem működött ilyen kifinomultan ez a 2105-ös, mint most

Az 1992-es évjáratú 2105-3-as változat érdekessége, hogy műszakilag szinte semmiben sem különbözik a 2107-estől, ugyanis ezt a két karosszériaváltozatot akkoriban már azonos specifikációban hozták Magyarországra. A két autót hátulról az eltérő lökhárítók és hátsó lámpák alapján lehet megkülönböztetni. Csak annyi volt a különbség, hogy kinek melyik tetszett jobban. Ma már igazi ritkaság a régi, 1300-as 2105-ös. Tamásé is 2103-as motorkódú, 75 lóerős 1500-ös, de közel sem volt olyan hibamentes, mint Sándoré. Alacsony volt az alapjárat, és egyenetlenül is járt, de a motorgenerált megúszta, csupán karburátorfelújításra és a gyújtás-szelephézag-láncfeszesség beállítására volt szükség.

Tamás hálás a szerelőjének a motor precíz beállításáért, 7,5 literrel is beéri az 1500-ös

Alkatrészt több helyről is lehet hozzá szerezni. Van eredeti orosz, de nem elég tartós, és még drága is. Lehet kapni ukránt, amelynek minőségét inkább nem minősítik, hanem az olaszra szavaznak jó ár-érték aránya miatt. "Vannak olyanok, akik érzékenyek rá, hogy minden eredeti szovjet vagy orosz legyen a Ladájukban, nekem az üzembiztosság többet ér" - mondja Tamás, aki a futóművet és a féket is felújíttatta, és a kormány holtjátékát is rendbe rakatta a műértő szerelőjével, aki 1972 óta Ladákkal foglalkozik. "Korábban nem kötődtem a típushoz, sőt eredetileg nem is ilyet, hanem Samarát szerettem volna, de ezt egy idős bácsi árulta Balatoncsicsón, és olyan jó vétel volt, hogy nem lehetett otthagyni" - meséli.

Egyszerűbb műszerfalat kapott a 2105-ös, a kormányt az üléstől jobbra kötötték be

Csak kisebb bevásárlásokra használja, viszont minden évben útba ejt vele egy-egy országot. Én is kipróbálom. Beülök a nagy, puha tömésű, fejtámlás ülésre. Meglepő, mennyire jobbra kötötték be a jókora, vékony kormányt a sofőr testhelyzetéhez képest, de az is feltűnő, hogy a kockában már más ülések vannak, mint a kereklámpásokban, ahol még a kormány és a műszerfal között kellett kinézni. Sándor elárulja, hogy bár milliméterre megegyezik a két autó, a 2107-es egy kicsit szűkebbnek tűnik a még nagyobb kagylóülések miatt. "Amikor a szomszédok egyik részében 2105-ös helyett 2107-essel forgattak, komoly gondot okozott az operatőrnek, hogy nem tudja az utastérben körbeforgatni a kamerát a fix támla miatt."

Csupa nyugattól ellesett megoldást találni a Ladákon, ilyen a tükör kallantyúja is

A fehér Ladában a Porschéhoz és a Wartburghoz hasonlóan a bal oldalon kell indítózni, hogy a gyárilag piros indítókábeleken keresztül szikra jusson a négy hengerbe, és járni kezdjen a hatvanas évekből származtatható blokk, amely ebben a kocsiban különösen finoman és egyenletesen jár. A finoman beállított motor százezret futott, a tapasztalatok szerint 200 ezer környékén adja meg magát, és háromszor lehet generálozni, így tudtak a taxik 600 ezer körül elmenni az eredeti motorral.

Az emlékezetes Zsiguli-kilincseket süllyesztett változatra cserélték a kockákon

De az alattunk duruzsoló hajtáslánc még messze van a végtől, nagyon szépen veszi a gázt, és jól gyorsít. Ez már kocka hangon szól, nem üvölt a karburátor, nem zengi be az utcát a jellegzetes Lada hörgés. Nem hajtom, Tamás is olyan könnyű lábbal vezeti, hogy 7,5 litert sem mindig tud lenyeletni vele. Amihez hozzá kell szokni, az a jobbra szerelt kormány, a mai sebességfüggő szerkezetek tökéletes ellentéte: menet közben könnyű, parkolásnál nehéz. Ezenkívül a féket kell elszántan taposni. Ilyen a klasszikus gépkezelés, amit régen a pokolba kívántak, de sokan örülnének, ha viszontlátnának valamit ebből a mai autókban. Nem is beszélve a tökéletes átláthatóságról.

Cikkajánló

Szépen megöregedni - Mazda RX-7 és RX-8		Bogarasok áldásával - VW Beetle és Bogár		Akik hétvégén is busszal járnak - VW Transporter

Nem tagadom, élveztem a Ladázást, már csak a padlóból felém meredő, de nagyon is precíz váltó miatt is, és persze azért, mert mindig jólesik vezetni valamit, ami egy régi, letűnt világ életmódjáról árulkodik. Hogy a kocka Lada a nyolcvanas vagy inkább a hatvanas éveket idézi, arról sokáig lehetne elmélkedni, az viszont biztos, hogy tőlünk nyugatabbra csak az elvakult fanatikusok értik meg, hogy miért rajongunk érte. Mert a Lada csak a kidolgozási minőség hanyagságában és a gyártási technikában orosz, lélekben egy kicsit a miénk is, hiszen olyan sokáig volt az utcakép és az élet meghatározó része, hogy minden hibája ellenére fontos nekünk. Fontosak az 1970-es, fehér indexes, kerek tükrös 1200-esek és az utolsó kockák is.

Ma már újra megcsodálják a patika állapotú kocka Ladákat

Akiknek pedig olyan fontosak, hogy tartanak belőle egyet otthon, klubokba tömörülnek. Mi a Veterán Zsiguli Egyesület, Sándor szavaival élve a nyugdíjas klub két lelkes tagjának gépeit próbáltuk ki. Klubtársaikkal együtt mindent megtesznek azért, hogy ezeket az autókat a jövő generációk is megismerjék, és ha saját szemüvegükön keresztül is, de mégis megértsék a kort, amelyben ez az öreg olasz konstrukció a vágy tárgya lehetett, és négy évtizeden át gyártásban maradhatott. A kort, amelyben olyan autóínség volt, hogy a levetett taxikat távcsővel nézték a kerítésen túlról, és az vehette meg, aki hamarabb csapta rá a személyijét a motorháztetőre. Ma már csak a lomtalanítások idézik ezeket az éveket, mert ezekért a patent állapotú Ladákért minden évben ostromolják tulajdonosaikat a márkahű lomisok.

Balogh Bence

Köszönjük a Veterán Zsiguli Egyesület segítségét!

A Veterán Zsiguli Egyesület, illetve a weboldalunk célja az eredeti állapotú Zsigulikért, Ladákért rajongók összegyűjtése, a személyes és online kapcsolatteremtés lehetőségének megteremtése, és a rajongás tárgyai, a gyári állapotú Zsigulik, Ladák bemutatása oldalunkon, és kiállításainkon keresztül. Egyesületünk nagy szeretettel várja minden, eredeti állapotban megőrzött és felújított Zsiguli, Lada tulajdonosát, akik szeretnének olyan baráti társaságba tartozni, ahol megértik őket, és "betegségüket".

Vukmann Attila

A következő oldalon a kocka Lada típustörténetét olvashatja. Lapozzon!