Gördülő szobrászat - A Pininfarina-sztori

Kis családi vállalkozásból a világ legkeresettebb formatervező stúdiójává vált az autóipart nyolcvan éve formáló Pininfarina. A cégalapító fia, a július 3-án elhunyt Sergio emlékére megidézzük az olasz cég történetét, felelevenítjük az autótörténelem szép korszakait és nagy alakjait, akik együtt alkottak maradandót. Igazi gördülő szobrokat, melyekre az utolsó csepp benzin elégetése után is vágyni fognak a világ autórajongói.

Sergio Pininfarina és a Testarossa, a stúdió neve egyet jelent a Ferrarival
(Még több archív fotó a galériában. Kattintson a képre!)

1893-ban, az automobillal szinte egy időben született a népes Farina család tizedik gyermeke, Battista, aki legkisebbként a "Pinin" becenevet kapta. Hiába lett még egy kistestvére, a név már ráragadt, és keresztneve helyett is ezt használták. A Torinóhoz közeli faluban élő család számára keserves volt a megélhetés, ezért beköltöztek a városba, ahol bátyja, Giovanni a karosszériaépítők egyikénél, Marcello Alessiónál talált munkát. Még Pininnek is akadt feladat, itt szeretett bele az autókba. Ráérő idejében lerajzolta a kocsikat, amiken dolgoztak, és közben arról álmodott, hogy egyszer megtervezi saját autóját.

Pinin Farina a karosszériaépítő Alessio műhelyében tanulta a szakmát

Szaladtak az évek, egyre jobban beletanultak a szakmába, majd felmondtak Alessiónál, hogy testvérükkel, Carlóval együtt megnyissák saját karosszériaépítő cégüket, a Stabilimenti Farinát. Innentől kezdve megnyíltak a lehetőségek a tizenhét éves Pinin Farina számára. Személyes ismeretséget köthetett Torino autógyártóival és versenyzőivel, köztük Vincenzo Lanciával, aki rendszeres megrendelőjük lett. Az első világháború után Amerikába utazott, hogy tanulmányozza az ipari fejlődést. Detroitban Henry Fordnál is járt, aki felajánlotta, hogy dolgozzon neki, de az ifjú formatervezőnek más tervei voltak.

A torinói Carrozzeria Pinin Farina egy harmincas évekbeli metszeten

Miután hazatért, feleségül vette Rosa Copassót, majd tíz év kemény munka nyomán 1930-ban megalapította saját vállalkozását Carrozzeria Pinin Farina néven. Torinóban felhúzott üzeme nem pusztán tervezésre, hanem kisszériás gyártásra is berendezkedett, 9250 m²-en 150 embert foglalkoztatott. A szükséges anyagi feltételeket részben felesége hozományából fedezte, de Lancia barátsága nélkül nem lett volna képes talpon maradni. Az autógyáros rendszeres megrendeléseivel biztosította a Pinin Farina biztos jövőjét. A cég első saját munkáját, a Lancia Dilambdát az 1931-es Concours d'Elegance Villa d'Este-n leplezték le.

Fiatok és Lanciák készülnek a Pininfarinánál az ötvenes években

Bár a Lancia érdeklődése létfontosságú volt, a Pinin Farina nagyszerű stílusérzékével hamar népszerűvé vált az autóiparban és nemsokára már a Fiat, az Alfa Romeo, az Isotta-Fraschini és a Hispanio Suiza számára is tervezett lélegzetelállító karosszériákat. Ez volt az autógyártás aranykora, a végtelen lehetőségek, a csillogás és a pompa időszaka, amikor még semmi sem korlátozta a tervezői fantáziát. A mércét a teljesítmény vagy a formaterv jelentette. Amikor a kocsi csak a felső tízezer játékszere volt, megismételhetetlen szépségű autócsodák születtek, és az újító szellemiségű Farina éppen ezekben az évtizedekben szerzett hírnevet.

A háború utáni első megbízás is egy Lancia, az Aprilia Bilux volt

Pinin élénken érdeklődött a repülés iránt is, innen származott elkötelezettsége az áramvonalas formatervek mellett. Ezzel nem csak az autókról alkotott képet, hanem a mechanikai tervezést is befolyásolta. Az egyedi karosszériával készülő kocsikat megszabadította a magas hűtőtől és a kényelmetlen üléspozíciótól. Alacsonyabbra és sportosabbra tervezte a kezei közé kerülő típusokat. A második világháború alatt Farina is súlyos veszteségeket szenvedett, de lelkesedését semmi sem volt képes megtörni. A termelés ismét egy Lancia, az Aprilia Bilux termelésével indult újra, és ezúttal fia, Sergio is besegített.

A nyitott Lancia Apriliát a Párizsi Autószalon közönsége csak a kapu előtt láthatta

Vesztes országként olasz gyártó nem képviseltethette magát a Párizsi Autószalonon, Pinin és Sergio mégis beült egy Alfa Romeo 6C 2500 S és egy Lancia Aprilia Cabriolet kormánya mögé és leparkolták a két kocsit a csarnok bejárata elé, ahol minden látogató megcsodálhatta. Miután a rendezvény véget ért, a főtitkár személyesen közölte Farinával, hogy jövőre kiemelt helyen építheti fel cége standját. Farina erre a pillanatra így emlékezett: "Számomra ezen a napon ért véget a háború". De nem csak véget ért, hanem el is kezdődött valami, a máig tartó népszerűség, melynek fénypontja a Cisitalia 202-es 1946-os bemutatása volt.

A Cisitalia 202-es nemzetközi sikert és ismertséget szerzett Pinin Farinának

A kis sportkocsi messze megelőzte a korát, egyedülálló vonalvezetésével előrevetítette az ötvenes-hatvanas évek túrakupéinak stílusát. Akkora szenzáció volt, hogy a New York-i Modern Művészetek Múzeuma beválasztotta a kiállított nyolc autó közé, mint a "guruló szobrászat" remekét. A hirtelen jött siker újabb megrendelésekhez juttatta a céget, ezúttal tengerentúli partnerekkel. Elsőként a Nash Motor of Detroit számára tervezte meg az Ambassadort és a Healey-t, melyet kisszériában, Olaszországban gyártottak. Amerikában ez volt az első alkalom, hogy a piac számon tartotta egy formatervező nevét. Többé nem is felejtették el.

Cikkünk a második oldalon folytatódik. Lapozzon!