Nem halt meg a Wankel-motor, csak átalakul

A bolygódugattyús motor mellett eddig csak a Mazda tartott ki, de a nyáron ők is feladták, amikor leállították a Wankel-motoros RX-8 gyártását. Az iszákos és olajfaló technikának ugyanakkor sok előnye is van, ezért a fejlesztését nem állították le, de lehet, hogy csak generátorként fog visszatérni az új Wankel-technika.

A Mazdánál 2008-ban ígéretet tettek arra, hogy 2015-ig harmadával csökkentik az autóik fogyasztását, úgy, hogy nem csorbul a vezetési élmény. Ez önmagában még nem lenne nagy dolog, de a Mazdáról tudni kell, hogy nincs saját hibridfejlesztése, így a hagyományos belső égésű benzin- és dízelmotorokban rejlő tartalékokat kell kiaknázniuk különböző trükkökkel. Skyactive néven fut a japánok hatékonyságnövelő programja, amely természetesen nem csupán a motorok csiszolására terjed ki, hiszen az autók tömegének csökkentésével is lehet faragni a fogyasztásból.

A Skyactive program azonban meglehetősen költséges mulatság, ezért a japán márka az egyik jelképét, a híres Wankel-motort is fel kellett hogy áldozta. Erről a bolygódugattyús erőforrásról leginkább azt kell tudni, hogy rendkívül macerás szerkezet, és nem éppen a takarékosságáról vált eddig híressé. Az égéstérbe - akár egy kétütemű motor esetén - olajnak kell kerülnie, amely keni a speciális, háromszög alakú dugattyút (amely itt valójában egy rotor) és a dugattyúházat. Lökettérfogatot nem igen lehet megállapítani a motor speciális tulajdonságai miatt, így a jelenkor legismertebb Wankel-motoros autója, a Mazda RX-8, 1300 köbcentis űrtartalma is jelképes szám csupán. Ráadásul csalóka, hiszen ilyen kis motor esetén alacsony fogyasztásra számítanánk, márpedig az RX-8 rendkívül éhes jószág, nem kell versenytempót diktálni a 15 literes átlagfogyasztáshoz. Ennek fényében jogos a kérdés, hogy minek erőltette akkor a Mazda több mint ötven éven keresztül ezt a technológiát? A Wankel-motor legnagyobb előnye, hogy rendkívül kis helyen elfér, ezért beépítésénél könnyű elérni az optimális súlyelosztást.

Körbe forog a dugattyú

A bolygódugattyús motort Felix Wankel német mérnök találta fel az 1900-as évek elején, Németországban. A hagyományos motoroknál a dugattyúk le és fel mozognak, ez a főtengely segítségével alakul át forgó mozgássá. Ettől eltérően a Wankel-motor belsejében egy speciális, háromszögre hasonlító bolygódugattyú található, amely folyamatos forgó mozgásával forgatja a főtengelyt. Szelepek itt nincsenek, hiszen maga a forgórész látja el ezt a feladatot. Az égéstér falán vannak a szívó- és kipufogó-csatornák, velük szemben pedig a gyertyák.

A háromszög alakú dugattyú három kamrára osztja a dugattyúházat, ezek térfogata a forgás során folyamatosa nő, majd csökken. Az üzemanyag+levegő beszívás, sűrítés, égés, majd kipufogás, tehát a négy ütem a kamrákban folyamatos. Amikor a felső kamrába ömlik a keverék, a következőben már egy sűrített adag van, és a korábbi robbanás maradványa éppen távozik a kipufogógáz-elvezetőn, a harmadik kamrából.

Sportszedántól a szedán sportautóig - Mazda RX modellcsalád

Az RX-2 kezdetben csak modellváltozat volt
(Még több fotó Wankel-motoros Mazda sportkupékról a galériában. Kattintson a képre!)

Csak a kupék között meglepő ritkaság az RX-8-as négyajtós, lépcsőshátú felépítése, a típus története 1970-ben egy valódi limuzinnal kezdődött. Az 1967-es Cosmo után a Capellából készült RX-2 kivitel kapott Wankel-motort. A 12A kódjelű 1,1 literes, forgótárcsás, 130 lóerős teljesítményével és 156 Nm nyomatékával nagy dobásnak számított, az amerikai piacra szánt modelleket azonban visszafojtották 120 lóerősre a károsanyag-kibocsátási szabványok miatt. A szaksajtó dicsérte az autót, de 3000 dolláros árát rablásnak érezték. A magas olajfogyasztás és a különböző meghibásodásokat okozó tömítési hibák miatt sokat vittek vissza garanciális javításra, ezért a Mazda javítócsomagot kínált, 1000 dollárért viszont csak kevesen voltak hajlandóak beruházni rá.

Az amerikai piacra szánták, mégis inkább Japánban volt sikeres az RX-5

1971-ben jelent meg kistestvére, a Savanna limuzin kupéváltozata, az RX-3-as, amely a kétszer 491 köbcentis 10A, és a kétszer 573 köbcentis 12A motorral is készült. Az RX-3 gyártásakor a Wankel-motor számtalan apró hibájára megoldást találtak, így a kis kupé már az Egyesült Államokban is sikeres volt. Még ebben az évben bemutatták az RX-4-et is, a nagy limuzin, a Luce kupéváltozatát, 1975-ben pedig egy újabb modellvariáns, az RX-5 is piacra lépett. Az RX-4 luxusváltozata öt lengőkaros hátsó futóművel és hátsó tárcsafékkel elsősorban az amerikai piacra készült, mégis inkább Japánban volt sikeres. Ezek az utólag átmeneti modellnek tekinthető kupék csupán előkészítették a terepet a kifejezetten sportkocsinak tervezett RX-7 számára. 1978-ban megérkezett a várva várt újdonság, és egyszerre csaknem az összes elődjét nyugdíjba is küldte.

Az RX-7 első szériája még fém lökhárítót és kis hátsó lámpákat kapott

Hátsó kerekeket hajtó kisméretű és kistömegű Wankel-motor végre előnyt jelentett, az orrába, az első tengely mögé építették be, egyenesen első középmotorosnak hívták. Jó kezelhetősége, egyenletes teljesítményleadása és 7000-es percenkénti főtengelyfordulata emelte ki korának sportautói közül. Tömege 1100 kg alatt maradt, súlyelosztása is ideális, 50-50 százalékos volt, négy lengőkaros hátsó futóművet kapott Watt-rudazattal. Első szériája fém lökhárítós volt, csak 1981-ben, a második szériában cserélték fényezett műanyagra, amikor nagyobb hátsó lámpát is kapott. Ezt a sorozatot már négy tárcsafékkel és differenciálzárral is lehetett rendelni.

Szándékosan hasonlít a Porsche 944-esre az RX-7 második generációja

1984-ben a harmadik széria új lökhárítóval és műszerfallal érkezett egy évvel a kifutása előtt, Japánban turbófeltöltős változatban is piacra dobták, de egy angol cég európai vevőknek is kínált átalakító készletet. A 24 év alatt gyártott 818 634 darab RX-7 több mint felét, 471 018 darabot az első generációból adták el. Az amerikai Sports Car International szaklap a hetvenes évek hetedik legjobb sportautójának választotta Ferrarik és Lamborghinik után. Akit az első generáció formaterve a Porsche 924-re emlékeztetett, az 1986-os második biztosan eszébe jutatta a Porsche 944-et. Ez nem véletlen, a Mazda mérnökei felméréseket készítettek az RX-7-tulajdonosok körében, és megvizsgálták a korszak legnépszerűbb sportkupéit, ezért lett annyira hasonló a Porschéhoz az akkori igények szerint gran turismo-irányba fejlesztett új modell.

Az első generációra emlékeztet, de már a kilencvenes évekhez méltón gömbölyű a harmadik RX-7

Javítottak a kormányzáson, és a futómű is sokat fejlődött. Fogasléces kormánymű, négy tárcsafék, passzív hátsókerék-kormányzás és elektronikusan szabályozott felfüggesztés járt alapáron, ráadásul már a turbót is exportálták. 1,3 literes Wankel-motorja 146 vagy 160, turbófeltöltővel 182 vagy 202 lóerős volt. Két szériájából összesen 272 027 darab fogyott. Az 1992-es utód modern stílusban tért vissza az első generáció formavilágához. 1,3-as motorja 255, 265 vagy 280 lóerős volt, tucatnyi limitált szériás kiadás készült belőle, de elődeinél ritkább sportmodell maradt, három szériájából, tíz év alatt csupán 68 589 darabot adtak el.

Sokat változott elődeihez képest, nem véletlen, hogy RX-8-ra változtatták a nevét

Az RX-8 2003-ban visszatért a gyökerekhez, rendhagyó ajtónyitásával újra négyajtós szedán lett, de igazi sportkocsi maradt. 2009-ben jött a modellfrissítés, a sportkupé pedig felénk sem nézett többé. Jövője egyelőre bizonytalan, korábban arról szóltak a hírek, hogy lézeres gyújtással optimalizálják a működését, végül a Mazda úgy döntött, egyelőre nem költ a Wankel-motor fejlesztésére. Azt a pénzt inkább a takarékos Skyactive hajtásláncra fordítják, mégsem mondtak le róla örökre, mert a szívük mélyén szeretik a forgótárcsát, később talán újból megpróbálkoznak a tökéletesítésével.

Balogh Bence