Anyaméh, sivító turbóval - Volvo S60 T3 teszt

Egykor gördülő trezorként emlegették a Volvókat, mára viszont dizájncikké változnak, megszabadulnak kehes szívómotorjaiktól - és sajnos praktikumuktól is. Ám hiába a sportos látszat, a biztonságérzet és a kényelem burkából az S60 sem ereszt egykönnyen.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Amióta nincs Saab 9-3 és Alfa 159, ez az egyetlen európai alternatívája a német presztízsmodelleknek

Tesztautót konfigurálni nagy felelősség, még ha nem mérhető is össze egy műtétet levezénylő agysebészével vagy turistabuszt a hegyi szerpentinen kormányzó sofőrével. Önök most láthatnának egy rézvörös vagy koromfekete, nagy felnis, urambocsá R-Design cuccokba öltöztetett S60-ast a képeinken, és biztosan azt mondanák: hú, de dögös! Csakhogy mi egérszürke-metál színben, 17-es Njord kerekekkel kaptuk meg, így a menő menedzserálomból inkább 60+ kategória lett, ami ugyanúgy nehezen hoz kattintásokat a galériában, mint elismerő pillantásokat az utca forgatagában.

Pedig a formája egyáltalán nem unalmas, sőt karakán vonalakkal zárja azt a több évtizedig tartó korszakot a Volvónál, amely a kockaforma felszámolásának jegyében telt. Utolsóként a limuzinokat is utolérte az újító szellem, és ez nemcsak abban testesül meg, hogy az S60 kölyökkutya-ábrázattal szimatolja az aszfaltot, vagy hogy emelkedő övvonalával és domborodó kerékjárataival harcias kiállású. Olyannyira elnyújtották a tetőívét, hogy már-már megszűnt klasszikus háromdobozos lépcsőshátú lenni, a négyajtós kupék marketingfogásain túllépve akár ötajtós ferdehátúnak is gondolhatnánk.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Sportosabbnak látszik, mint amilyennek érződik az S60. Kisebb, S40-méretű limuzin nincs többé   

Csakhogy a csomagtartó ajtaja nem a hátsó ablakkal együtt nyílik fel, így szűk nyíláson keresztül kell betuszkolni az útiholmit - de lehetőleg abból sem túl sokat, hiszen a rendelkezésre álló tér mindössze 380 literes. Ennyit manapság egy jólnevelt kompakt autó is kínál, és a hagyományosan nem áruterítésre szánt BMW 3-as csomagtartója is száz literrel felülmúlja. Aki nem repülővel indul családi nyaralásra, jobban teszi, ha két tetőtartót és egy öblös Thule dobozt is beszerez hozzá ahelyett, hogy a hátul ülők közé tuszkolná be a cuccokat, van őnekik úgyis elég bajuk. Az alacsony tetőív nagyon leszűkítené a fejteret, ha nem építették volna be mélyre a padot, így viszont felhúzott lábbal kell ücsörögni. Ez nem a legkellemesebb testtartás egy tengerparti útnál, arról nem beszélve, hogy széltében és hosszában is csak átlagos a helykínálat. 

Elöl viszont sok mindenért kárpótol az S60 hosszú távon is fantasztikusan kényelmes üléseivel, finom bőrrel bevont kormányával és váltógombjával, példás minőségével. Akárcsak a régi Volvók, nagyon masszív autó benyomását kelti, amelyet csak fokoz a bunkerként körülölelő, igaz, nem túl jól belátható karosszéria. A szokásos biztonsági óvintézkedések mellett alapáron benne van az 50 km/h-ig (más rendszerek általában 30-40 km/h-ra vannak kalibrálva) automatikusan lefékező koccanásgátló rendszer, és egy csomag részeként többek között holttérfigyelő, ráfutásra figyelmeztető adaptív tempomat, illetve gyalogosfelismerő óvta a S60-ban és környezetében közlekedők testi épségét. Hát ezért olyan érzés ebbe átülni egy fapados autóból, mint amikor gyerekként viharban bemásztunk a szüleink ágyába.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Minimalista skandináv dizájn és jó anyagminőség a bunker belsejében. A fedélzeti menü nyakatekert

A belső dizájn a letisztult egyszerűség jegyében fogant, ami a skandináv trendeket ismerve azért nem olyan nagy meglepetés. Egyedül a míves, szálcsiszolt alumíniummal bevont, lebegő középkonzol visz különlegességet a Volvóba, a szellőzőrendszer krómozott emberfigurája pedig egyenesen vicces: mintha egy nyugágyban ülő, élőszövet nélküli terminátort nyomkodva állítanánk be, merre fújjon a levegő. Ám a mindössze két körműszerből álló, monokróm kijelzős műszercsoport kicsit már sok a minimalizmusból, a fekete műszerfal síri hangulatát pedig az ülések szintén fekete bőrborítása fokozza. Miért nem lehetett inkább valami izgalmasabbat rendelni, vagy maradni az ikeásan csengő nevű Tylösand szövetkárpitnál?

Két hagyomány kapcsolódik a Volvók szórakoztató elektronikájához. Már akkor beszéltek magyarul,  amikor még hátrafelé nyilazva ismerkedtünk Nyugat-Európával, ami jóleső érzés volt a hét világnyelvet beszélő (de azóta szorgalmasan tanuló) konkurenciához képest. Ugyanakkor a nyakatekert vezérlés miatt, bár időközben javultak, továbbra sem igazán könnyű szót érteni a svéd rendszerek menüjével, könnyebben elboldogulunk az Audik, a BMW-k és a Mercedesek központi tárcsáival. Al Bundy biztosan örömmel nyugtázná, hogy egy jó nagy infrás távirányítót is adnak a kocsihoz, de túl sok gyakorlati hasznát nem vesszük. A 155 ezer forintos felárú High Performance Audio Centerhez jár ugyan DVD-olvasó, de a hétcolos, színes kijelzőn film helyett inkább a navigáció térképét néznénk - ezt a szolgáltatást azonban nem ússzuk meg ennyiből. Eszeveszettül jól szól viszont a Momentum felszereltségi szinten széria, nyolc hangszórós, 160 wattos audiorendszer, szerintünk még a vájtfülűeknek sem érdemes további százezreket elherdálnia a Dolby Surround hifire.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Kényelmesek az első ülések, a kézifék elektromos. Hátul nem csak a mikrofonfrizura ér bele a tetőbe

Más téren is jól muzsikál a Volvo: míg régen a legolcsóbb S60-asok kétliteres szívómotorral küzdöttek az elemekkel, addig a második generáció leggyengébb benzinese 1,6-os turbó 150 lóerővel. Különösen a 240 Nm-es nyomaték nem elhanyagolandó, mindez egyenletes teljesítménykifejtéssel, átlagos gázreakciókkal és jó, de nem kifejezetten sportos menetteljesítményekkel társul. Miután bemelegedett, kereszteződéseknél megállva start-stop rendszer fojtja bele a szót, aztán picit morgós hangszínen, de összességében csendesen lát munkához. A hosszú hatodik fokozat jóvoltából sztrádatempónál sem kelt nagy zajt, ebben a kocsiban minden a pihentető utazásról szól.

De mi újság a vezetési élménnyel? Nos, a sportos külső kissé csalóka, hiszen nem sok visszajelzést kapunk, a sebességfüggő rásegítésű (plusz 70 ezer Ft) kormány és a váltókar túlságosan könnyen jár - kivéve, amikor akaratlanul újra és újra harmadik fokozatot kapcsolunk egyes helyett. További izgalmak menetközben és tankolásnál (8,2 l/100 km) sem érnek, legfeljebb akkor, ha kis forgalmú utcákban hallgatjuk a turbótöltő házfalakról visszaverődő füttykoncertjét, vagy a lefúvószelep sóhajtásait.

Fotó: Pályi Zsófia [origo]
Szűk nyíláson pakolható a csomagtartó, de praktikus a padlóból felhajtható, akasztós térelválasztó

Még a Geely-felvásárlás előtt, a Ford-korszakban tervezték az S60-at, és mi mást is örökölhetett volna a kölni márkától, mint a remek futóművet. Egyedül a teherhajónyi fordulókört érheti kritika, amúgy kiszámíthatóan és - talán mondanunk sem kell - biztonságosan kanyarodik. Szerencsére a tesztautó extralistáján egy 0 forintos opció, a komfort futómű volt beikszelve, amely nevéhez illően kis és nagy tempónál egyaránt szépen kirugózza az úthibákat, méghozzá finomabban, mint a nagynevű német konkurenseké. Ezzel teljessé válik a Volvo-féle gondoskodás, és a nagy felniket, ültetett futóművet, defekttűrő gumikat a pokolba kívánva szürkülünk bele a forgalomba. Beérve azzal, hogy vezetési helyett utazási élményt kapunk.

Műszaki adatok - Volvo S60 T3 Momentum
Motor, erőátvitel, fékek
. Hengerűrtartalom: 1596 cm3. Hengerek/szelepek száma: 4/16. Teljesítmény: 110 kW (150 LE)/5700. Nyomaték: 240 Nm/1600. Sebességváltó: hatfokozatú, manuális. Fékrendszer elöl/hátul: hűtött tárcsa/tárcsa.
Méretek, tömegek. Hosszúság/szélesség/magasság: 4628/1865/1484 mm. Tengelytáv: 2776 mm. Menetkész tömeg: 1432 kg. Össztömeg: 2020 kg. Csomagtartó térfogata: 380 l. Üzemanyagtartály térfogata: 68 l.
Menetteljesítmények, fogyasztás. Gyorsulás (0-100 km/h): 9,5 mp. Végsebesség: 210 km/h. Gyári átlagfogyasztás: 6,6 liter/100 km. Tesztfogyasztás: 8,2 liter/100 km. Szén-dioxid-kibocsátás: 152 g/km.
Költségek. Alapár: 8 860 000 Ft. Tesztautó ára: 10 905 000 Ft