Nem elég biztonságosak a svájci alagutak

Öt ország alagútjait, köztük egy katasztrófa helyszínét vizsgálta idén a német autóklub, felemás eredménnyel.

Nem véletlenül szorul össze sok autós gyomra az idegességtől, ha egy hegy gyomrában, egy szűk betoncsőben kell vezetniük akár több kilométeren át. Hova lehet menekülni, hogyha karambol történik, kigyullad egy teherautó, hátul pedig feltorlódik a kocsisor? Ilyen katasztrófa következett be 1999-ben az osztrák Tauern-alagútban, ahol 14 ember vesztette életét, 42 pedig súlyosan megsebesült. A Német Autóklub (ADAC) idei tesztjében a megvizsgált tíz közül ez az alagút bizonyult a legbiztonságosabbnak, vagyis a közútkezelő tanult hibáiból és példát akart statuálni. Fúrtak egy második járatot a hegybe, így a forgalom mindkét oldalon egy irányba halad, kizárva a frontális ütközések lehetőségét. Ezen kívül kiváló minősítést csak egyetlen létesítmény, a holland Roer ért el a vizsgálaton, hat másikat pedig jónak értékeltek.

Ezek közé tartozik két német (Allach, Wattkopf), három olasz (Dervio, Colle Capretto, San Pellegrino) és egy svájci (Schweizerhalle) alagút, a szakemberek pedig megállapították, hogy az elmúlt évek időszakban nagy fejlődésen esetek át a hegyi útvonalak. Nyolc évvel ezelőtt például a Wattkopf-alagút elégtelenre vizsgázott, de azóta átépítették és javítottak a biztonsági infrastruktúrán. Svájc azonban sereghajtó lett annak ellenére, hogy márciusban egy gyerekeket szállító emeletes busz 28 halálos áldozatot követelő balesete a témára irányította a figyelmet. A Zürich közelében lévő Gubrist, és a St. Margrethent Bellizonával összekötő 2,5 kilométeres Isla-Bella alagút is csak kielégítő minősítést kapott, mivel komoly hiányosságokra derült fény a forgalomfigyelő rendszerek, a menekülő és mentési útvonalak, illetve tűzvédelem kiépítésében. Igaz, Svájcot nem kötik az Európai Unió 2014-ben (illetve kivételes esetekben legkésőbb 2019-ben) életbe lépő szigorított üzemeletetései előírásai.