Suzuki nem menni Amerika

Vágólapra másolva!
Húsz éve furcsa emblémás Swiftek álltak a nevadai bevásárlóközpontok parkolóiban, tíz éve még Grand Vitara XL7-et kaptak diplomaosztóra a New York-i diáklányok. Ma viszont a nyugati parttól a keleti partig befellegzett a mi autómárkánknak Amerikában - lássuk a visszavonulás okait!
Vágólapra másolva!

Forrás: [origo]
Kifejezetten az amerikai igények szerint tervezték a legnagyobb Suzukit, a Kizashit. Nem lett áttörés

Fájdalmas döntést voltak kénytelenek meghozni a Suzuki vezetői: autóik annyira eladhatatlanná váltak Amerikában, hogy kénytelenek kivonulni a világ második legnagyobb piacáról. A 2012. márciusban záródó üzleti évben 15,8 millió dolláros veszteséget termelt a cég leányvállalata, az American Suzuki Motor Corporation, ezért csődvédelmet kért maga ellen, így 346 dolgozójának nem túl fényesek a kilátásai. Jobb helyzetben vannak a tulajdonosok, akik a márkakereskedő-hálózaton keresztül alkatrészhez jutnak, és a szervizekben érvényesíthetik garanciális igényeiket, a visszavonulás pedig nem érinti a Suzuki motorkerékpár-, quad- és csónakmotor-forgalmazását.

De mi vezetett odáig, hogy a japánok autói előtt bezárult az Egyesült Államok piacának ajtaja? Az egyik, a gyártó által felhozott indok a jen erős árfolyama és az importcikkek adója, ami nyilván nem tette versenyképessé az autók árait. Ez azonban legfeljebb részben látszott meg a modellkínálaton, hiszen például nem csak Magyarországról nézve tűnik kedvezőnek a Kizashi 20 ezer dolláros ára (ez átszámítva 4,4 millió forint, miközben nálunk éppen a duplájába kerül), hanem a kinti konkurenciához is. Egy Volkswagen Passatért, Kia Optimáért, Ford Fusionért vagy Buick Reaglért több száz, vagy ezer dollárral többet kérnek - más kérdés persze, hogy ehhez mekkora haszonkulcsról volt kénytelen lemondani a Suzuki. Ráadásul a Hondával és a Toyotával ellentétben amerikai gyára sincs a vállalatnak, amivel spórolhatna a helyi piacra szánt modellek költségein.

Forrás: [origo]
Amerikában filléres autó volt, nálunk viszont igazi unikumnak számított a szürkeimport Geo Metro, ami gyakorlatilag egy átcímkézett Swift ronda első lámpákkal

Hogy a bajok igazi okát megértsük, érdemes röviden áttekinteni a márka újvilági pályafutását. A Toyotához (1957), a Nissan-Datsunhoz (1959) és a Hondához (1970) képest viszonylag későn, 1985-ben léptek piacra az Egyesült Államokban, és két fő pillérre, a kisautókra (Swift) és a terepjárókra (Samurai, majd Sidekick, nálunk Vitara) építették az értékesítéseket - sikerrel. Ebben az is szerepet játszott, hogy a GM-mel együttműködést kötöttek és Kanadában vegyes vállalatot alapítottak, így a Swiftek első generációja Chevrolet Sprint, a második pedig Geo Metro néven került a kereskedésekbe. Bár a Consumer Reports magazin tesztjén borulásveszélyesnek minősítették a parányi Samurait, a terepjárós biznisz szépen virágzott, különösen a mifelénk Vitaraként ismert Sidekick különféle modellváltozatainak köszönhetően. Ezen felbuzdulva a Suzuki ráfeküdt az SUV-gyártásra, és 2001-ben kihozta az amerikai léptékkel sem apró Grand Vitara XL7-et, és ezzel párhuzamosan leépítette a kisautó-forgalmazást. Innentől a Swift-leszármazottak helyett a rút Liana (kinti nevén Aerio) vette át belépőmodellként, fölötte pedig átmenetileg átemblémázott Daewook helyezkedtek el a kínálatban.

Forrás: [origo]
Szokatlan emblémacsere: Európában Chevrolet, Amerikában Suzuki néven futott a Daewoo Lacetti

Aztán elérkezett 2007, a pezsgőbontás éve, amikor átlépte a bűvös százezres eladási darabszámot a Suzuki amerikai vezérképviselete. Még meg sem száradt a festék az új SX4-en, két éves volt a Grand Vitara és új generációval jelentkezett az XL-7, sínen volt a cég, mindenki hátradőlhetett. Aztán eltelt egy év, beütött a gazdasági válság és megfeleződtek az eladások, majd a következő években sem tudta magát összeszedni a márka. Idén januártól októberig alig 21 ezer autót sikerült rásózni a vevőkre, kevesebbet, mint amennyit ugyanabban az időszakban a nem éppen diszkontárairól híres Porsche értékesíteni tudott ugyanazon a piacon. Mi történt? Mindössze annyi, hogy összezsugorodott és vészesen elöregedett a Suzuki kínálata egy olyan időszakban, amikor német és koreai márkák erősíteni tudták jelenlétüket Amerikában.

Forrás: [origo]
Hét évvel a bevezetése után nem tudja tartani a lépést a friss SUV-konkurenciával a Grand Vitara

Abban az időszakban például, amikor sok vevő érdeklődése a kisautók felé fordult (természetesen kinti mércével, a légypiszoknyi Splash és Swift arrafelé nem értelmezhető), csak a korosodó SX4-et tudták belépőmodellként kínálni. Ebből nemcsak a ferdehátú, hanem a mifelénk ritka lépcsőshátú változat is elérhető, ám a legkevésbé sem tett jót a hírnevének, hogy felkerült a 24/7 Wall St. weboldal "legveszélyesebb amerikai autók" listájának hetedik helyére. Kategóriájában a harminc vizsgált kisautó közül ez érte el a legrosszabb minősítést borulás és ráfutásos baleset elleni védelem terén, nem véletlenül várták tehát a kereskedők a modellváltást. Ám csak jövőre, az Esztergomban is gyártandó S-Cross-szal mutatkozik be új kompakt crossover - Amerika számára túlságosan későn.

Egy kategóriával feljebb jelent meg az elmúlt öt év egyetlen új modellje, a Kizashi, ami elegáns is, jó is, ráadásul - lásd a cikk elején - Amerikában nem is volt drága, nem mégsem fogyott igazán. Ennél a modellnél ráadásul különösen elővigyázatos volt a rendszerint kisebb hibákra is visszahívási akciókkal reagáló gyár, a balesetnél alkalomadtán kinyíló kesztyűtartófedelet 5107 modellnél soron kívül kijavították a márkaszervizekben. Hiába. Bár messze nem a legkelendőbbek a közepes méretű lépcsőshátúak az Egyesült Államokban, mégis értetlenül állunk a Kizashi bukása előtt. Valószínűleg közrejátszhatott a bajokban, hogy nem kínálták az arrafelé hallatlanul népszerű hibrid hajtással (csak tanulmányként létezett az EcoCharge), vagy legalább turbós benzinmotorral, ami szintén egyre több amerikai érdeklődését kelti fel.

Forrás: [origo]
Elforgatott kocka-Lada-lámpák, GM-alapok: a második XL-7 már nem kellett az amerikaiaknak

Mégis azzal lőtte a legnagyobb öngólt a Suzuki, hogy nem figyelt eléggé két hárombetűs szegmensre, az MPV-kre és az SUV-kre. Előbbi nem igényel bővebb magyarázatot, hétüléses egyterűvel jó néhány más importmárka is a mai napig ugyanígy adósa a családosoknak. Viszont a szabadidő-autók szegmensét elhanyagolni teljesen érthetetlen lépés volt, bár a második XL-7 generáció esetében legalább van rá logikus magyarázat. Az elforgatott téglalámpás, Kanadában gyártott monstrum az elődjével ellentétben egyszerűen nem jött be az amerikaiaknak, ezért két év kísérletezés után a Suzuki leállt a gyártásával, és kiszállt a GM-mel közösen alapított vegyes vállalatból.

Ezután a Grand Vitara lett volna hivatott tartani a frontot, mind kevesebb sikerrel, hiszen alvázas felépítésével és menettulajdonságaival egyre távolabbra került a sportos SUV-iskolától. Utolsó reményüket az idén augusztusi Moszkvai Autószalonhoz fűzhették a dílerek, de ahelyett, hogy hét év után új modell mutatkozott volna be, a mostani Vitara esett át egy jelzésértékű ráncfelvarráson. A Suzuki Equator nevű pickup sem kecsegtetett több jóval, hiszen nem volt más, mint a Nissan Navara átemblémázott változata, szintén 2005-ös műszaki alapokon. Havi kétszáz darab körüli eladásaival ez sem váltotta meg a világot, holott éppen a kisteherautók szegmensében lehetett volna szép számokat produkálni Amerikában.

Forrás: [origo]
A Suzuki Equator, leánykori nevén Nissan Navara sem tudta felvenni a kesztyűt pickup-országban

A visszavonulás sok tanulsággal szolgálhat a gyárnak, amely éppen válófélben van a Volkswagentől (20 százalékos részesedése van benne a németeknek). Annál is inkább, mert a rozoga európai piacon is 12 százalékkal csökkentek az eladásai az idei első félévben, az esztergomi gyárban pedig novemberben és decemberben csak egy műszakban folyik a termelés. Az erős kisautó-felhozatal mellett új modelleknek, mindenekelőtt egy modern szabadidő-autónak kellene megjelennie a kínálatban, és valószínűleg ideje lenne új stratégiai partner után nézni.